Arimathiai Szent József tanítvány

Nagyböjt első hetének csütörtökje

Arimathiai Szent József tanítvány emléknapja

Nagyböjt kilencedik napja

Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány:

A Szűzanya Jézus keresztútján!

Vérző szívét elönti a bánat,

Zokogva megy, Jézus, Teutánad.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, add, hogy mindig helyesen gondolkodjunk, és a jót készségesen meg is tegyük. Így mi, akik nálad nélkül létezni sem tudunk, segítségeddel tetszésed szerint élhetünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Petite, et dabitur vobis.”

(Máté 7, 7a.)

„Kérjetek, és adnak nektek.” Mondja a mi Urunk, Jézus Krisztus hegyi beszédében tanítványainak, mind a hetvenkettőnek, akik ott voltak körülötte és csüngtek szinte minden szaván, amelyek nem úgy szóltak bele a nagyvilágba, mint egy közönséges ember szavai, sokkal inkább úgy, mint akinek hatalma van a szavak felett is. Különleges ez a mai nap számomra, mert sokakkal ellentétben, akik hozzám hasonlóan ezt a keresztnevet viselik névnapjukat 19.-én szombaton tartják. Általános, hogy a Józsefek, a názáreti ács, a Mester nevelőapjának Szent Józsefnek ünnepén tartják névnapjukat. Valószínűleg nagyon kevesen vannak, akik egyáltalán tudják, hogy másik napon is van József nap és ez éppen két nappal korábban ma van. Az Egyházi liturgiában is mind idehaza, mind Európában ezen a napon Szent Patrik szerzetest ünneplik, akik az írek megtérítésének atyja volt. Már azt is nagyon kevesen tudják, hogy ez a Szent Patrik nem is ír, hanem angol származású szerzetes volt, akinek édesapja szintén katolikus áldozópap volt a 350-es évek közepén Glastonburryben. Abban a Glastonburryben, amelyet háromszáz évvel korábban éppen névadó szentem alapított meg, és amelynek közel még ötven évig az élén is állt, ezzel rendkívül magas kort megérve. Nem csigázom tovább senkinek a kíváncsiságát és elárulom, hogy névadó szentemet Arimathiai Szent Józsefnek hívják. Úgy gondolom, hogy rendkívül méltatlanul helyezte őt a keresztény Egyház ennyire háttérbe, úgy szólván Szent Patrik szerzetes háta mögé, pedig azért ez az idős férfi, aki közvetlenül Jézus Krisztus 72 tanítványa közé tartozott megérdemelné, hogy többet tudjanak róla az emberek. Röviden szólnák ennek a szentnek az életéről. Arimathiai József előkelő zsidó tanácsos a Sahendrin tagja, Jézus Krisztus titkos tanítványa, aki Nikodémussal együtt az Úr tisztes temetéséről gondoskodott. Hivatalosan neve ekkor fordul elő először az általunk ismert Szentírásban. Nikodémus apokrif evangéliuma szerint ő volt az, aki a Megváltó kicsorduló vérét kehelybe gyűjtötte a Golgotán a kereszt alatt, és ezzel a Grál-misztérium alapító hőse lett. A Grál eredetileg széles tálat jelentett. A legenda szerint minden áldott pillanatban ételt-italt és minden szükséges dolgot nyújt híveinek. Az Utolsó Vacsorán erről az edényről vendégelte volna meg Jézus a tanítványait, majd pedig Arimathiai József ebben fogta volna föl a kereszten függő Megváltó vérét, amikor Longinus az Úr oldalát lándzsájával megnyitotta. Ebből az is következik, hogy minden valószínűség szerint az utolsó vacsora terme nem másé volt, mint Arimathiai Józsefé, aki ő maga adta rendelkezésre azt a názáreti Mesternek. Jézus feltámadása után angyalok tartották ég és föld között a drága ereklyét, majd templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén (Mons salvationis). A legenda azt is tudja, hogy az edény egyetlen drágakőből áll, éspedig jaspisból. Látása örök ifjúságot ad, a főnix megfiatalodik benne. Senki sem keresheti, senki meg nem találhatja. A Grál maga hívja meg szolgáit a várába: a szent ereklyén föltűnik a kiválasztott neve, aki ezután magától odatalál a várba. Szolgái nemes lovagok, akik a világ pompájáról, a földi szerelemről lemondani kötelesek. Csak a Grál-király lehet nős, akinek fényes udvara van. Egyetlen tennivalója a Grál szolgálata. Wolfram von Eschenbach az ő Parsifal-eposzában a Grál királyok családját az Anjou-házhoz kapcsolja. Az elmondottak értelmében Nagy Lajos a Grál királyok ivadéka. Ennek tudata, küldetése nyilván élt benne. Ismeretes, hogy a királyt milyen meghitt szálak fűzték a pálosokhoz. Feltűnő, de egyúttal természetesnek is látszik, hogy ismereteink szerint Arimathiai József tisztelete hazánkban egyedül a pálosoknál virágzott, ünnepét csupán ők tartották számon. Misekönyvük és szabályzatuk (1643) nyilván régi rendi hagyományok alapján teszi erre a napra. Barilovics Lajos rendfőnök sokat fáradozott tiszteletének terjesztésén. Így a máriavölgyi kolostorban oltárt szentelt neki. Arimathiai Józsefet magasztaló prédikációi azonban csak halála után jelentek meg: Grálvonatkozásokra sajnos, nem utal. Nem lehetetlen, hogy a kultusz, illetőleg ünnep hazai eredetű. Egy székelyhídi József napi (márc. 19.) köszöntőt mintha még a Grálemlékezete, Arimathiai József ihletett volna:

A setét éjszaka gyászát levetette

Bíborban, bársonyban magát öltöztette.

Eljött már Szent József nevenapja,

Midőn a múzsákon vigadni szoktak.

Vigadjon, vigadjon,

Szent József áradjon!

Betekintvén a mennyország kapujában:

Kívül aranyos, belől irgalmas.

Közepében áll az Úr Jézus Krisztus,

Szent kendő a nyakában,

Szent pohár a kezében.

Aki ebből a szent pohárból iszik,

Soha meg nem szomjúhozik.

Aki pedig ehhez a szent kendőhöz törülközik,

Az soha el nem kárhozik.

Krisztusban szeretett Testvéreim a névadó szentünk, életünk során legalább olyan fontos, mint szentőrző angyalunk. Ők azok, akik közvetlenül közben járnak értünk a Mennyei Atyánál, akik ha kell segítenek sugallataikkal, tanácsaikkal, amit mi úgy élünk meg, hogy a véletlenek összejátszása. Mindig különös tekintettel tartsuk tiszteletbe azt a szentünket, akinek nevét magunkon viseljük. Gondoljunk rá ilyenkor a nevünk napján többször is, igyekezzünk minél többet megtudni életéről, hitéről. Ahogy a mai evangéliumban Jézus Krisztus különleges hangsúllyal adott bátorságot hallgatóinak a kérőimához, úgy forduljunk mi is közbenjárásért névadó szentünkhöz. A kérés sohasem szégyen, a kérés emberi mivoltunkból folyik, hiszen nem vagyunk elegendők magunknak, amikor létünk veszélyben forog, és igényeinket sem tudjuk kielégíteni az ő hathatós segítségük, közbenjárásuk nélkül. Jézus Krisztus a gyermekek bizalmát, és az állhatatosságot nevezi meg, mint a kérés meghallgatásának feltételét. A kitartó imára persze nem azért van szükség, mert Istent rá kell beszélni, vagy hosszasan kell unszolni, vagy, mert éppen idegenkedik tőlünk, avagy kérésünk teljesítésétől. A kitartó és bizalmas imára sokkal inkább nekünk van szükségünk és nem neki, mert ez bennünket alakít, bennünket tisztít meg emberi szennyeződéseinktől. Az imától úgy fényesedünk, ahogy a gyémánt fényesedik a csiszolás által. Isten csupán kipróbálja hitünket, kitartásunkat, akaratunkat é bölcsességünket. A megismételt és újra elmondott imában minden ember megtalálja lelke nyugalmát, ahogy Jézus Krisztus szavára csendesedik el a viharos tenger. Az újra és újra felhangzó imában megtanuljuk hozzámérni magunkat Isten akaratához. Ugyanis Isten mindig azt a kérést teljesíti, kéréseinkre azt adja meg, ami a lelkünk üdvössége szempontjából szükséges. Ezért kérem Arimathiai Szent Józsefet, hogy járjon közben értünk és minden hívő emberért a Mennyei Atyánál, mert akire Egyszülött Fiának Testét és Vérét bízta, annak van szava az Égi Országban. Számunkra pedig különösen is többet jelent, mint egy szent a sok közül, hiszen ne feledjük Jézus Krisztus vére itt is megjelent nálunk a Klastrom-hegyen és ezáltal bensőségesebb kapcsolatban vagyunk vele, aki a Szent Vér őrzője. Arimathiai Szent József és a Szent Vér kapcsolatáról és Bátáról holnap egy legendát fogok elmesélni és ki-ki eldöntheti, hogy hisz-e benne, vagy sem. Addig is a fenti ősi imával kérjük és köszöntsük Arimathiai Szent Józsefet, és ő az evangélium szavával fog válaszolni: „Kérjetek és adnak nektek.”

Imádkozzunk:

Kérünk, Urunk, Istenünk, szent tested és véred vétele, melyet megváltásunk zálogául rendeltél, szolgáljon nekünk orvosságul, a jelen és az örök életre. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!