Hamvazószerda

Hamvazószerda

Római Szent Franciska szerzetesnő emléknapja

Nagyböjt kezdetének emlékezete

Az egész világon könyörülsz, Urunk,

És semmit sem vetsz el abból, ami kezed műve,

Eltörlöd az emberek bűneit, ha bűnbánatot tartanak,

És irgalmas vagy hozzánk, Urunk, Istenünk.

Könyörögjünk!

Kérünk, Istenünk, a szent böjt elkezdése adjon erőt nekünk keresztény életünk minden küzdelmére, hogy a bűnök ellen vívott harcainkban az önmegtagadás legyen biztos erőforrásunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Et Pater tuus, qui videt in abscondito, reddet tibi.”

(Máté 6, 18c.)

„Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked!” Hozza tudtunkra, a mi Urunk, Jézus Krisztus az evangélium szavain keresztül a hegyi beszédében. Nagyböjt első napja, hamvazószerda van. Az egyházi liturgikus évben számomra egyik legfontosabb nap, és minden olyan ember számára fontos nap, aki bűneiből megtérve már felnőtt fejjel vált igazán keresztény katolikus emberré. Eredete. A Hamvazószerda a farsang utáni első szerda. Nevét: Feria IV. Cinerum, a hamutól nyerte, melyet a püspök vagy a pap ezen a reggelen a szentmise előtt megszentel és a hívők fejére szór e szavakkal: Memento homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris = El ne feledd ember, hogy porból vagy és porrá leszel. Mert az első bűn után így szólt Isten Ádámhoz: «Átkozott legyen a föld, melyet munkálsz, tövist és bojtorjánt teremjen, arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg vissza nem térsz a földbe; mert por vagy és porrá leszel.»
A szenthamu elfogadásával elismerjük az embernek a föld porából való származását, és a halál után a földbe való széthullását bűnei büntetéséért. Ez szentelmény, és a hamu az Egyház, szentelő imái által gyógyító erőt nyer és lelkünkben az igazi bánat felébresztésére szolgál, hogy általa egy új és jobb életre feltámadjunk.
A hamut az előző év Virágvasárnapján szentelt pálmaágból kell előállítani, tehát a győzelem és a diadal szimbólumából, mert az igaz bánat is erre vezet el. Története. A hamuval való meghintés már az Ószövetségben a bűnbánat jele volt. Így a niniveiek is Jónás prédikációjára bűnbánatot tartottak és ennek jeléül hamuval hintették be fejüket. Ugyanazt olvassuk Juditnál és Mardocheusról is. A hamu ugyanis kifejező jelképe a földiek múlandóságának és így természetes voltánál fogva magában is alkalmas, hogy bűnbánatra intsen. A keresztényeknél eleinte csak a nyilvános vezeklők homlokát szórták be a böjt kezdetén a gyász és vezeklés jeléül, később, a IX. századtól kezdve a hívők is közéjük álltak és meghamvazkodtak. A X. században rendelte el II. Orbán pápa, hogy mindenkit hintsenek meg hamuval, a világiakat és a papokat egyaránt. Szertartása. Áll egy bevezetésből, mint a szentmise rítusa. Ezután jön négy szentelő imádság, majd magának a hamvazásnak a szertartása és lezárul egy imádsággal, melyben eredményes vezeklésért és a böjt áldásos megkezdéséért imádkozik az Egyház. A hamvazás alatt a kórus bűnbánati énekeket énekel. Ezek életünk megjavítására serkentenek és eredetileg a nyilvános vezeklők kizárása alkalmával és a vezeklő-körmeneteken énekelték.

Introitus: Könyörülsz mindenen, Uram, és mit sem utálsz abból, amit alkottál; elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért és megbocsátasz nekik, mert te vagy a mi Urunk Istenünk! Krisztusban szeretett Testvéreim!

A nagyböjti idő kezdetén „üdvös böjtöt” hirdetünk. Ahogy az olvasmányban Joel próféta által hívja Isten a népet, hogy „szent közösséggé legyen”. Kiáltsunk mi is mindenkinek: „Hívjátok az öregeket, hozzátok a gyermekeket, még a csecsemőket is!” Kiengesztelődésünk jeleként hamut hint az Egyház homlokunkra.

A por – a fejünkre szórt hamu – nem tartós, elég egy kis szellő, hogy szétszóródjék: jól beszél az ember semmi voltáról. „Uram, színed előtt az életem semmihez hasonlít” –kiáltja a zsoltáros. És nemcsak semmik vagyunk, ráadásul még bűnösök is! A hamu emlékeztet bennünket arra is, hogy bűneink következményeként egy napon vissza kell térnünk a porba.

A bűn és a halál az Úr elleni lázadásunk következménye. „A halált nem Isten alkotta”, a bűn által jelent meg, annak „zsoldja”-ként. Ezzel nem elkeseríteni akar az Egyház, hanem meg akarja nyitni a szívünket és értelmünket annak felismerésére, hogy az embert Isten az életre, az örömre teremtette. Az örök élet csíráját hordozzuk magunkban, ezért a bűn és a halál valósága előtt szenvednünk kell. Ezek ugyanis azzal fenyegetnek, hogy nem jutunk el végső célunkhoz, nem valósíthatjuk meg teljesen önmagunkat. Ahogy Ádám engedetlensége miatt megjelent a bűn és a halál, úgy Krisztus engedelmessége megváltott minket, mert a mi bűneinket hordozta, és legyőzte a halált.

Jézus három alkalommal is megismétli: „Atyád, aki a rejtekben is lát.” Hangsúlyozni akarja ezzel, hogy aki alamizsnálkodik, imádkozik és böjtöl, az nem az embereknek teszi, hanem Istennek, aki látja ezt. Jézus ugyanis megjövendöli, sőt, megígéri, hogy „semmi sem marad elrejtve, ami ki nem derülne, semmi eltitkolva, ami ki ne tudódnék”. Így a titokban mondott szavakat és tetteket is „hirdetni fogják a tetőkről”.

Nekünk tehát Testvérei, bíznunk kell ebben a Jézus Krisztusi ígéretben, és úgy kell tennünk, végeznünk naponta hangtalan áldozathozatalainkat, és az emberektől észre nem vett jó cselekedeteinket, hogy közben ne azon járjon az agyunk, hogy keressük ezért az emberi viszonzást, elismerést, mert akkor, ahogy maga Jézus Krisztus is hangsúlyozta: az Atya lát engem a rejtekben is. Nem véletlen tehát az sem, hogy az evangéliumi szakaszban háromszor mondja, ismétli el a názáreti Mester: „Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat.”

Ma nagyon kevesen böjtölnek, vagy mondanak le valamiről is életükben, mindennapjaik megszokott életviteléből. Akik mégis valami módon mégis megemlékeznek erről az időszakról, azok közül sokan mégis úgy hozzák meg áldozataikat, úgy végzik el ezeket a tetteiket főleg azokkal szemben, akikkel vitában vagy különböző véleményen vannak, hogy szinte az orruk alá dörgölik az áldozatot, a vitában való engedést, hogy a másik, ha akarja, ha nem kénytelen legyen tudomásul venni: te kővel dobálsz engem, én viszont kenyérrel viszonzom azt. Ez azonban olyan kenyér, amely lehet, hogy keményebb, mint egy kődarab. Szent Pál apostol is kedvezni látszanék, mert azt mondja, hogy azért kell a rosszat jóval viszonozni, mert akkor „égő parazsat raksz a fejére” ellenfeleidnek. De nagyon vigyázzunk, mert a mi Urunk, és Pál apostol sem azt mondja, hogy jótetteinkkel, mint valami ütőkártyával játszunk, hanem itt is jövendöl. Megjövendöli az evangéliumi élet nyilvánosságra jutását. Nem azt mondja ugyanis, hogy t legyetek a világ világossága, hanem azt, hogy „ti vagytok” a világ világossága.

Visszaidézni sem tudjuk, hogy hány, hogy mennyi sok hiba, tévedés történt már az emberiség történetében abból kifolyólag, hogy hívő emberek, sőt Istennek felszentelt főpapjai is csalhatatlanságot követeltek magatartásuknak, amiről aztán később kiderült, hogy a jónak látszata alatt emberi szenvedélyek, gőg, vagy kétszínűség bújt meg. Ezért aztán sokkal fontosabb az otthoni, senki által nem látott áldozathozatal, böjtölés. Hinnünk kell abban, Testvéreim, hogy titokban hozott áldozataink, legyen az ima, böjt, jó cselekedett Isten kezében életadó, életet alakító erővé válik! A mi vallásunk, a mi hitünk az Istennel való kapcsolat kialakítása. Ezért aztán az igazi vallásosságban nem kereshetjük magunkat, és evilági javainkat, hanem e helyett ki kell mutatnunk Isten előtti hódolatunkat. Jézus Krisztus a képmutató vallási vezetők viselkedését álltja elénk elrettentő példának. Mai korunkban sokkal inkább az a veszély, hogy az önzés miatt egyáltalán nem gondolunk a jótékonyság, az ima és a böjt lelki értékeire, ezért a lelkületünk átalakítását ezen a téren azonnal meg kell kezdenünk. Isten pedig mivel sohasem egy helyen, egy meghatározott helyen található, hanem egyszerre van ott mindenütt térben és időben egyaránt. Leginkább azonban az a biztos, hogy kerüli a nagy nyilvánosságokat, a hangos, nagy tömegeket vonzó helyeket. Ehelyett mindig ott van a mi rejtekünkben, a mi lelkünkben, és ha ott van, akkor lát is mindent, és ha lát mindent, akkor azért meg is fizet nekünk érte mindent többszörösen is.

Imádkozzunk:

Szentségi ajándékaid segítsenek minket, Istenünk, hogy neked tetsző módon böjtöljünk, és böjtölésünk lelkünknek is gyógyulására váljék. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!