2011. február 12., szombat

Évközi ötödik hét szombatja


Évközi idő ötödik hét szombatja


Anianei Szent Benedek hitvalló bencés apát emléknapja


A családok emlékezete


Ez az első, ígérettel egybekötött parancs:

Tiszteld apádat és anyádat,

Hogy boldog és hosszú életű légy a földön.


Könyörögjünk!

Istenünk, örök rendeléseddel te vetettél szilárd alapot a családi közösségnek. Hallgasd meg jóságosan híveid könyörgését, hogy a családi erényekben és a szolgáló szeretetben, a Szent Család példáját kövessük, és így Atyai házadban az örök jutalomnak örvendjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

Et manducaverunt, et saturati sunt.”

(Márk 8, 8a.)

„Ettek, és jól is laktak.” Ismerteti velünk Márk evangélista a mai evangéliumi szakasz történetének végén az események lényegét tömören összefoglalva. Jézus Krisztus példát ad nekünk újfent arra, hogy mit jelent a család a közösség. Négyezren voltak együtt immár harmadik napja, és mint a gondos Atya pontosan tudja, jól fel tudja mérni, hogy minden valószínűség szerint már nincs mit enniük. Ebből azt is megtudhatjuk, hogy a tömeg, amely ennyi ideje hallgatta őt, egyáltalán nem panaszkodott, egyáltalán nem zúgolódott, hanem csendben, alázattal várta az elbocsátást, hogy hazatérhessenek. A családok évében, és a mai köznapon is, amelyet a liturgiában a családoknak szentelünk, nekünk családapáknak állít példát Jézus Krisztus azzal, hogy immár másodszor hajtja végre a kenyérszaporítás csodáját. Azt a csodát, amelyet évről-évre, újra és újra végrehajt akkor, amikor a földműves ősszel a földbe veti a magot és várja a nyarat, hogy a mag elhaljon, de belőle sok új élet, sok új mag fakadjon. Már itt ebben az evangéliumi szakaszban is tanúi lehetünk a szentmise áldozat, a kenyértörés ünnepének, amely aztán minden szentmisében újfent megcsodálhatunk. Halljuk és lelki szemeink előtt láthatjuk is a Mestert, ahogy fogja a kenyeret, a szemét az égre emeli Atyjához a Mennyek felé, hálát ad, megtöri és odaadja tanítványainak. Ezt ismétli meg húsvétkor az utolsó vacsora szertartásában, amikor is már tudatosan felhívja tanítványai figyelmét arra, hogy ez az ő teste és ez az ő vére. Teste a kenyér, és Vére a bor. Mert ő benne sarjad ki minden búzaszem, és őróla fakad minden szőlőtő, amelyből bor fejlődik. Ekkor még nem szertartásszerűen templomban, vagy imateremben vagyunk, hanem a pusztában, ami emlékeztet az ószövetségre, a pusztai vándorlásra, a mannára, amely Izrael fiait táplálta. Ez a kenyér azonban már nemcsak Izrael fiait, a zsidókat táplálja, ez lesz az éltető eledele, minden keresztény katolikus hívő embernek. A szentmise ennek a csodának egy felfokozott, mai szóhasználattal élve felturbózott változata: ahol Jézus Krisztus már saját testével és vérével táplál minket. Érdekes, hogy az apostolok bár már átéltek egy kenyérszaporítást most ugyanúgy értetlenül és sajnos hitetlenül állnak az események előtt. Kiütközik rajtuk minden emberi gyarlóságuk, esendőségük, hiszen a hit magja még bennünk is mennyire parányi. Ilyen parányi a hit sajnos még bennünk is Testvéreim, és igen sokat kell még dolgoznunk azon, hogy mi is és családjaink is ennél sokkal nagyobb hittel éljük életünket. Sokan joggal kérdezhetnénk ma miért nincsenek ilyen csodák, mikor annyi az éhező ember a földön? Azért, Testvéreim, mert ma ennyivel nagyobb a hitetlenség, mint akkor. Ott a pusztában, három napon át négyezer ember mozdulatlanul, étlen, talán szomjan is hallgatta a Mester tanítását. Ma annyira kishitűek lettünk, hogy talán még három órát sem tudnánk türelemmel várni a templomban. Látom, szentmiséről-szentmisére, hogyan csusszannak ki az emberek a templomból a szentáldozás után, vagy már éppen előtte, aki úgy sem áldozhat, és sietnek haza a vasárnapi ebéd elfogyasztásához. Hol van hát a mai emberek hite és alázata? Gondoljunk csak bele, hogy mennyi csodát, mennyi hatalmas tettet, felfedezést mulaszt el az emberiség azzal, hogy hitetlenül elve feladja minden gondolatát és szándékát, mert az apostolok egyűgyűségével, úgy gondolja, hogy inkább meg sem próbálja a csodát, mert úgy sem sikerülhet. Pedig van Krisztusban szeretett Testvéreim, példát vennünk! Ott van a názáreti Jézus, Istenszülő édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária, aki hitével, sokkal az apostolok előtt jár! Hiszen emlékezzünk csak rá, hogy a kánai menyegzőn azt mondja a ház szolgáinak már előre, hogy tegyek mindent úgy, ahogy majd ő mond, és akkor lesz bor! Jézus Krisztus még meg sem kezdte küldetését az emberek között, amikor Szűz Mária már a bajban segíteni akar és segít is még úgy is, hogy nem jött még el az ő ideje. Segíteni mindig idő van, azt nem lehet elodázni, későbbre halasztani, ott nem lehet félrebeszélni! Vagy segítek, vagy nem! Vagy fekete, vagy fehér! Nincs közbenső megoldás. Nem az számít, hogy hol vagyunk, hogy kik vagyunk, vagy, hogy mi van a zsebünkben, vagy az erszényünkben, vagy, hogy most az aktuális-e vagy sem! Nem! Egyedül csak az számít, hogy milyen a hitünk! Olyan-e, mint Szűz Máriáé, vagy olyan, mint az apostoloké ebbe a mai evangéliumi részletben. Ne akarjunk mindig az elején lenni, ne legyünk kishitűek, hogy mi még nem vagyunk alkalmasak rá, hogy még tanulnunk kell, hogy még ezt meg kell előtte tenni, meg azt meg kell tenni! Ja, aztán majd egyszer valamikor esetleg mi is megpróbáljuk, csak nehogy kudarc érjen bennünket! Több hit! Ez kell Testvéreim a mai modern világba, a családjainkba, a több hit, és hogy neki merjünk vágni, Istenben bízva! Vagy csak tekintsünk a mai nap ünnepelt szentjére, Anianei Szent Benedekre, aki három évig érlelte magában a szerzetesség gondolatát, mert attól félt, hogy családja, a nemesi uralkodó osztály, majd meghiúsítja tervét. Rájött, hogy nem kell engedélyt kérnie mindenkitől, ha egyszer már szívében és lelkében érzi a meghívás szavát, hanem neki kell vágnia és akkor minden akadály elhárul, majd a vállalkozás útjából. Mert Isten mindig annak segít, aki belemer vágni abba, amit a hite, amit a szíve és a lelke diktál! Nem kell ennél több, ami kell, azt az Isten mindig hozzáadja! Csak tegyünk, úgy, ahogy Mesterünk, tanítónk tett oly sokszor, amikor imádkozni kezdet! Emeljük az égre a tekintetünket és mondjuk őszinte bizalommal: Uram, milyen gyakran meginog hitem és kezdek olyan dolgokban bízni, amiket megérinthetek vagy láthatok, ahelyett, hogy ígéreteidbe és erődbe vetném bizalmamat. Mégis hiszek benned, hiszem, hogy Te vagy az Élet kenyere, és, hogy csak Te vagy képes betölteni lelkem legmélyebb vágyait. Hiszen Te vagy az én teremtőm, tudod, hogy mire van szükségem és meg is adod nekem minden nap. Hiszen Te vagy az én Megváltóm, a vezetőm a kereszt és a megbocsátás útján. Egyre elkötelezettebben akarlak téged követni, hogy ezáltal a családomat szolgálhassam. Kérlek, Uram, erősítsd meg hitemet, hogy olyan nagylelkű legyek, mint Te! Mert Jézus Krisztus mindig gondoskodik mindenről, amire szükségünk van. Jézus Krisztus mindig együtt érez az emberekkel még időszakos szükségleteikkel kapcsolataikban is. Ő tudja, milyen földiesek tudunk lenni, csak arra vágyakozunk, hogy betöltsék a kenyér és víz iránti igényeiket. Aztán egy másik részben így beszél: Azt mondom ezért nektek: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök!... Ezeket a pogányok keresik.” A pogányok, tehát, akik nem hisznek, és nem bíznak a Mennyei Atyában. A mi Urunk nem aggodalmaskodik amiatt, hogy mit fog enni és mit fog magára venni, de arra vágyakozik, hogy ételt és ruhát adjon másoknak. Az Ő szolgálata azonban nem ér itt véget. Jézus Krisztus a legmélyebben vágyakozik arra, hogy a lehető leghatalmasabb jót adhassa az embereknek, ezért sokkal többet ad nekik egy múlandó ételnél. A kenyérrel és vízzel együtt, a hittel ajándékozza meg őket. „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” És, ha megnyitjuk a szívünket és lelkünket, akkor rólunk is elmondhatja, majd egykor egy tudósító: „Ettek és jól is laktak.”


Imádkozzunk:

Szentségi ajándékaiddal táplálsz minket, jóságos mennyei Atyánk. Add, hogy mindig kövessük a Szent Család példáját, és így földi életünk megpróbáltatásai után az ő örök társaságába juthassunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése