2011. február 9., szerda

Évközi ötödik hét szerdája


Évközi ötödik hét szerdája


Alexandriai Szent Apollónia vértanú szűz emléknapja


Szent Mónika az édesanyák emlékezete


Jézus Krisztus szeret minket,

Vérével megváltott bűneinktől,

S Atyjának, az Istennek országává

És papjává tett bennünket.

Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Ámen!


Könyörögjünk!

Istenünk, te az egy, szent katolikus és apostoli Anyaszentegyházat a földön zarándokló helyi egyházakban teszed láthatóvá. Add meg népednek, hogy pásztorával eggyé forrjon, és úgy egyesüljön a Szentlélekben az evangélium és az Oltáriszentség által, hogy méltón képviselje Egyházad egyetemességét: jellé váljék a világ számára, és elvigye az emberek közé Krisztust. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Sic et vos imprudentes estis?”

(Márk 7, 18b.)

„Hát még ti sem értitek?” A tegnapi evangéliumi részlet közvetlen folytatása, mint egy magyarázata a mai rész, amelyben Jézus Krisztus a tanítványainak és a hallgatóinak fejt ki. Emlékeztetőül Jézus Krisztus rámutat arra, hogy nem a külső dolgok teszik tisztátalanná az embert, hanem belső világa: gondolatai, vágyai, elhatározásai, nem önmagában az étel, vagy az ital, vagy a hely ahol azokat elfogyasztjuk, vagy éppen a mód, ahogyan azok el vannak készítve. A tisztáknak, akik lelkileg tiszták, azoknak minden tisztává válik, az étel, az ital, vagy a hely. Vallásosságukban, Istennel való kapcsolatban nem a külsőségekre, hanem a szív tisztaságára kell vigyáznunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus nem véletlenül helyez különösen nagy hangsúlyt ennek a kérdésnek a tisztázására, amely alapvetően meghatározta az ószövetségi zsidó nép szokásait, hagyományait. Kiinduló pontja lett az újszövetség tanainak, állásfoglalásának. Érdekes, de egyben jól jellemző dolog is, hogy a példabeszéd elhangzása után az apostolok nem értik, hogy Mesterük mit is akar ezzel mondani. Láthatóan az ószövetségi előírások és törvények teljesen gúzsba kötötték a tanítványok gondolkodását, és képtelennek bizonyultak arra, hogy elvonatkoztassanak attól, ami születésüktől fogva beléjük volt sulykolva. Nem véletlen tehát, hogy a zsidó nép körében nem vált teljesen általánossá az újszövetség tana, hogy nem keresztelkedtek meg, sőt még Jézus Krisztust sem ismerik el Isten Fiának. A zsidó nép ellenszegülése az új tannak szembetűnő és ez mind a mai napig így is van. Ezért volt az, hogy Isten elvesztette bizalmát a választott nép iránt és helyezte a hangsúlyt sokkal inkább a pogányság felé, mert azok sokkal könnyebben átlépték ezeket az akadályokat és tették magukévá az újeszmeiséget. Ma is a modern világban görcsösen ragaszkodik a zsidó nép ezekhez a zsidó törvényekhez, amelyeknek jelentős részét mind mai napig az úgynevezett tisztasági szabályok alkotják. Ezen előírások a külső, a testi tisztaságot célozzák meg, amelyek kötelezőek voltak a szertartások bemutatásához. Ugyanakkor ma sem foglalkoznak a lélek tisztaságával, a szív tisztaságával, amely egyébként szintén elengedhetetlen lenne akkor, amikor valaki áldozatával és imádságával Isten elé áll. De képzeljük csak el Testvéreim, hogy egy autószerelő például munkaközben, olajos kézzel nem mondhat el egy imát addig, amíg meg nem mosta könyékig a kezét? Nem életszerű és nem hihető, hogy Istennek e féle külsőségekre volna szüksége, amikor éppen a mi imáinkra, a mi könyörgéseinkre, a mi fohászainkra van szüksége, mert csak ezáltal tudja lemérni szívünknek és lelkünknek a jóravaló elszánt törekedését. Erre hívják fel a figyelmet, és erre tanítanak Jézus Krisztus szavai is, miszerint a szívünket kell megőriznünk mindenféle rossz szándéktól, mert valójában ezek akadályozzák azt, hogy istentiszteletünk kedves és elfogadható legyen a Mindenható Atyaisten előtt. Nem véletlen tehát, hogy a hegyi beszédben Jézus Krisztus a tiszta szívűeket azért nevezi boldogoknak, mert ők valóban megláthatják majd az Istent színről-színre. A zsidók gondolkodásmódja érdekesen alakult. Úgy vélték, hogy az ember önmagában érintetlen, és jó. Nem tudom, mennyire ismerték a Szentírásból az anyagvilág egyes fajtájának létrehozása után az Úr miért mondta ki: És látta az Úr, hogy amit éppen megteremtett, az jó, vagyis a céljának tökéletesen megfelel. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert”. Isten a kereszténység első éveiben Szent Péternek újra adott konkrét eligazítást, amikor a pogány Kornéliusz százados küldötteit kellett fogadnia, és háromszor szállt le előtte a minden állatfajt összefogó óriás bugyor. Elhangzott három ízben a parancs: „Kelj föl, Péter, öld és edd! De Péter azt mondta: Távol legyen tőlem, Uram, hiszen sohasem ettem semmiféle közönségeset és tisztátalant. De a hang újból másodszor is szólt hozzá: Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek. Ez háromszor is megismétlődött, aztán az edény felemelkedett az égbe”. Vigyázzunk a fogalmaink tisztaságára. Nemcsak Szent Péternek, hanem nekünk magunknak is újra és újra szükségünk van arra, hogy felismerjük a rossz nem kívülről kerül belénk, hanem bennünk gyökeredzik, csak a szívünk tisztaságával, annak gyökeres megváltoztatásával lehetünk képesek Jézus Krisztus szívének követésére. És, ha majd egyszer eljutunk mi is egy hozzá hasonló szintre, amikor már a mi kőszíveink helyett is hússzívek fognak bennünk dobogni, akkor Jézus Krisztus nem fogja feltenni nekünk is a kérdést, ahogy feltette apostolainak: „Hát még ti sem értitek?”


Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, add, hogy ebben az egyházközségben éljen és mindig fennmaradjon a hit sértetlensége és az erkölcsi élet tisztasága, a testvéri szeretet és az igaz vallásosság. És amint Fiad testével meg szavával folytonosan élteted, kormányozd is szüntelen gondviseléseddel. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése