Évközi ötödik hét keddje

Évközi ötödik hét keddje

Emiliáni Szent Jeromos áldozópap emléknapja

A Szent Őrzőangyalok emlékezete

Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek,

Ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké

Az Isten országa – mondja az Úr.

Könyörögjünk!

Istenünk, irgalmasság Atyja, te Emiliáni Szent Jeromosban oltalmazó és gondviselő atyát adtál az árváknak. Közbenjárására add, hogy hűségesen megőrizzük a fogadott fiúság kegyelmét, amely miatt gyermekeidnek hívnak minket, és azok is vagyunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Populus hic labiis me honorat, cor autem eorum longe est a me:”

(Márk 7, 6c.)

„Ez a nép ajkával tisztel engem, ám szíve távol van tőlem.” Nagyon igaz és őszinte szavak ezek. Sajnos nemcsak Izaiás próféta korának embereire illik rá pontosan, hanem Jézus Krisztus korának embereire is. A legmegdöbbentőbb nem az, hogy ez olyan időszakot ölel fel, amely több ezer évet takar, hanem az, hogy az azóta eltelt másik két ezer év alatt sem történt igazán gyökeres változás az emberek viselkedésében, a hithez való hozzáállásában. A mai márki evangéliumban Jézus Krisztus ezt a megállapítását nem egy különleges esettel vezeti be számunkra, hanem egy olyan egyszerű példával szemlélteti, mint az étkezéshez való hozzáállás. A kiválasztott nép, a zsidóság, de leginkább az írástudók a farizeusok az étkezéseknél megkülönböztették, hogy mi a tiszta és mi a tisztátalan. Általános zsidó szokás szerint a kezeket meg kell mosni, elsősorban nem egészségügyi, hanem vallási okból. Első látszatra itt egyértelműnek tűnő dologról van szó, hiszen a mai világban is illik kezet mosni minden étkezés előtt. Ma azonban az emberek nem vallási okból mosnak kezet, mint abban az időben, hanem azért, mert fizikai szennyeződés került ujjainkra. Abban az időben azonban azért mostak kezet, hogy látványosan, tüntetően jelezzék, hogy ők mások, mint a többi ember, hogy ők attól lesznek tiszták, hogy elkülönülnek a többi embertől. Istennek az adományokat csak tiszta edényben lehet odanyújtani, és adományait csak tiszta kézbe szabad fogadni. Ma igen közkedvelt és divatos áldozási forma lett a kézbeáldozás. Ha a kiválasztott nép és az ószövetség törvényeit akarnánk szem előtt, tartani akkor nem is kaphatnánk kézbe Jézus Krisztus szenttestét, mert esetlegesen tisztátalanok vagyunk. Jézus Krisztus nem akarja, hogy mi emberek ilyen merev módon ragaszkodjunk ősi hagyományokhoz, csak azért, hogy a látszatott fent tartsuk. Jézus Krisztus annak örül legjobban, ha akár kézbe, akár a nyelvünkre, de magunkhoz vesszük az ő testét és vérét. A nyelvünk lehet éppen olyan tisztátalan, mint a tenyerünk, hiszen nem csak attól lesz rajtunk szennyfolt, ami fizikai, hanem attól is, ami a szánkon kiejtünk, vagy a szívünkkel megérzünk, nem is beszélve arról, hogy amit esetlegesen agyunkkal kigondolunk. A gondolatainkat nem moshatjuk meg másként csak a szentgyónás és a helyes krisztusi élet mindennapi használatával, mert víz azt nem teheti tisztává, amit a lélek, vagy az agy a gondolattal beszennyez. Napjainkban, amikor sokan nem tartják tiszteletben a törvényeket és azokban csupán egyéni szabadságuk korlátozását látják, bizonyára szívesen felhasználnák egyesek érvként Jézus példáját is, hiszen a farizeusok megítélése szerint nem tartotta meg a törvényeket és azokat nem tanította meg követőinek. A mai evangéliumban éppen ezt vetik Jézus szemére ellenfelei, akik egyébként arra törekszenek, hogy mindent pontosan betartsanak, amit a törvény előír számunkra.
Jézus azonban nem a hagyományok ellen van. Nem törli el az előírásokat, hanem rávilágít azok igazi értelmére. Az isteni parancsokat állítja az első helyre, amelyek az emberi törvények alapját is képezik. A vallási előírások pontos megtartása azonban teljesen hiábavaló, ha nem az Isten iránti szeretetből fakad, vagy ha erre hivatkozva valaki nem segít embertársának. A kétszínűség és a látszatra törekvés mindannyiunkat megkísért. Isten azonban jól ismeri szívünk szándékait. Jó dolog, ha a harcos tudja, hogy ki az ellensége. Sokszor azonban olyan ellenféllel kell megküzdenünk, amely nem látható. A zsidóság, a zsidók vezetői, a gazdag liberális nomenklatura már akkor és ma is ezt a módszert használja arra, hogy legnagyobb ellenlábasát a katolikus egyházat támadja és lejárassa. Az utóbbi időkben az Egyházmegyénk sorozatosan került támadások kereszttűzébe olyan vádakkal, amelyek megfoghatatlanok, mégis súlyosak. A láthatatlan ellenfél nagyon jól tudta, hogy elsőként a főpásztort kell eltávolítani, lejáratni és akkor a többi pásztor is támadható, kiszolgáltatott lesz. Ez zajlik jelenleg a mi környezetünkben és a média befolyásoló hatását kihasználva újabb és újabb lelkipásztorokat fognak befeketíteni. Jézus megtisztítja látásmódunkat, amikor arra figyelmeztet, hogy nem az szennyezi be az embert, amit megeszik. Nekünk ma azt is tudnunk kell, hogy nem szabad mindent elhinni és tényként kezelnünk, amit a hírekben bemondanak. Attól, hogy azt sok újságban és hírekben elmondják attól még nem biztos, hogy igaz is. Mindig meg kell vizsgálnunk a tényeket, mert különben elhamarkodottan ítélkezünk ártatlan emberek, papok felett. Az is igaz, mindnyájan tudjuk azonban tapasztalatból, hogy könnyebb a rosszat a külső körülményekre hárítani, mint önmagunkban felkutatni és gyökerestől kiszakítani. Jézus erre az utóbbi, nehezebb, de hatékonyabb magatartásra, figyelmeztet bennünket. A szívünket tisztítsuk meg, és ne az étkezési törvények betartásától várjuk lelkünk tisztaságát. Hogyan tisztíthatjuk meg a szívünket? Bűnbánatban és alázatban befogadva az Igazat. Gondolat-, érzelem – és akaratvilágunkat Jézus élete hassa át. Ne legyünk képmutatóak, ne ítéljünk el rögtön mások szavára embereket, hanem elsőként nézzünk magunkba és csak aztán hozzunk döntést és ítéletet. Családos ember lévén, gyermekeim is vannak, akiket születésüktől kezdve folyamatosan filmeztünk és fotóztunk. Így vannak gyermekeinkről ruhátlan csecsemőkorú képeink, amelyeket időnként végignézzünk az albumban, vagy éppen a számítógépünkön. Ettől azonban még nem leszünk pedofilok, pedig olykor még a barátainknak is bemutatjuk ezeket a képeket és összevetjük azokat az ő képeikkel. Nyilván nem papokkal nézegetjük ezeket, de előfordult, hogy bérmakeresztapám is megnézte a leányaim képeinek albumait, pedig ő éppen pap volt, ettől őt még nem tartottam pedofilnak. Ismertem a bólyi atyát is igaz csak futólag, de nem hiszem, hogy olyan ember és pap lett volna, aki ezt a gyakorlatot folytatta volna. Ma a vádlókat a törvény nem engedi, hogy vádoljuk, pedig kicsit őket is meg kellene vizsgálni, hogy vajon teljesen bűntelenek-e. Csakhogy ezekben az esetekben nem is tudjuk, hogy konkrétan kik a vádlók, mert arcukat elrejtik, megbújnak az írástudók és a farizeusok álarca mögött. Izaijás próféta jövendölése több, mint találó: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.”

Imádkozzunk:

Mindenható Istenünk, adjon erőt nekünk ez a szent lakoma, hogy szentjeid példája nyomán a testvéri szeretet és az igazság fénye szívünkben és tetteinkben is felragyogjon. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!