Szent Pál apostol megtérése

Évközi harmadik hét keddje

Tarzuszi Szent Pál Apostol megtérése

Szent Őrzőangyalok emlékezete

Tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne:

Elég hatalmas ahhoz,

Hogy rábízott kincsemet megőrizze az Úr,

Az igazságos bíró, az utolsó napig.

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Pál apostol igehirdetésével az egész világot tanítottad. Megtérésének mai szent ünnepén kérünk, segíts, hogy példáját követve tanúságot tegyünk igazságodról a világban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Qui crediderit, et baptizatus fuerit, salvus erit : qui vero non crediderit, condemnabitur.”

(Márk 16, 16.)

„Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” Jelenti ki a mi Urunk, Jézus Krisztus, amikor a kereszt halála után, Feltámad és megjelenik a tizenegy kicsit tanácstalan apostolainak. Tudja és látja, hogy szükség van erre az útmutatásra, amelyet a Feltámadott ad a ‘tizenegynek’, akik itt még nem kapják meg az apostol nevet, a missziós feladatra vonatkozik, amelynek egyetemes jellege kétféle módon, az «elmenni az egész világra» és a «minden teremtménynek hirdetni» kifejezésekkel fogalmazódik meg. Amikor Jézus Krisztus a ‘tizenegynek’ megnyilvánul, és ismét szolgálatába fogadja őket, legyőzi hitetlenségüket is. Hálásnak kell lenniük Uruk kegyelméért, aki meghívott tanúivá teszi őket. A hirdetendő üzenet tartalma részletesen nem jut kifejeződésre, csupán az evangélium megnevezés foglalja össze. E kifejezésnek ebben az esetben nem adhatunk márki értelmezést: a minden teremtményre vonatkozása miatt inkább az elmélethez közelít. A szóhasználat előzményeit a zsidóság világában találjuk, amely Istent egész teremtése királyaként, fejedelemként, az egész teremtés uraként dicséri, vagy azért magasztalja, mert szerető figyelemmel fordul az egész teremtés felé. A hirdetendő evangélium ennek megfelelően azt az uralmat nyilvánítja ki, amelyet a feltámadt Jézus Krisztus kapott a teremtés felett. A missziós prédikáció az ő szabadító uralkodói helyzetének meghirdetése. Az ember az evangélium üzenetére vagy hittel, vagy hitetlenséggel válaszol. A hit a keresztség befogadásának készségét is magába zárja. A hittel fogadott keresztség megmenekülést eredményez a végítéleten. A keresztséget és a megmenekülést is összekapcsolja egymással. A hit ebben az összefüggésben csak a Feltámadott nyilvánvalóvá vált uralmi helyzetének elismerését jelentheti. A megmenekülés és az ítélet szembeállítása János apostol gondolataira emlékeztet. Ebben az esetben azonban a szembeállítás a végítéletre vonatkozik. Az éles ellentét nem annyira azt az elgondolást hangsúlyozza, hogy minden ember felszólítást kap a döntésre, hanem inkább ígéretet és még több fenyegetést helyez kilátásba. A meghirdetett igét csodás jelek kísérik. A Márk evangélista korábban ír az ezzel kezdődő résszel ellentétben a jel itt pozitív jelentésben szerepel. A csodajel nem előzi meg a hitet, és nem is egy olyan hatalom kifejezője, amelyet csupán a tanítványok kapnak meg, hanem isteni megerősítésül kell szolgálnia azok számára, akik hívővé váltak. A jel azt hirdeti, hogy Krisztus a teremtés új Ura, aki üdvösségre akarja vezetni az egész teremtést. A felsorolt ötféle csoda az Apostolok Cselekedeteiben említett csodajelekre emlékeztet. Az új nyelveken beszélés ezért nem a glosszoláliára vagy angyali nyelven beszélésre utal, hanem a pünkösdi eseményre, amelynek folyamán a tanítványok több nyelven beszéltek. A mérgezett ital fogyasztása ellenére is sértetlenül maradásnak az Apostolok Cselekedeteiben nincs párhuzama, de a kígyó és a méreg képzete szorosan összekapcsolódik egymással. A kígyókon és viperákon tapodás hatalmáról Lukács evangélista is tesz említést. Euszébiosz beszámol egy bizonyos Jusztosz Barszabászról, aki halálos mérget ivott, «de Isten kegyelméből semmi ártalmat nem szenvedett». A jelek az «én nevemben», azaz Jézus nevének segítségül hívása által fognak valóra válni. Az a szerepük, hogy a közösségében jelenvaló megdicsőült Jézus Krisztus működését szemléletessé tegyék. Krisztusban szeretett Testvéreim mi lehet szemléletesebb a mai napon számunkra, mint Tarzuszi Saul megtérítése. A mai ünnepünk a mi elnevezésünkben – pálforduló – arra a csodás eseményre utal, melynek során a Krisztus-gyűlölő és egyházüldöző farizeus Saulból Pál lesz. Nem kevesebb, mint a nemzetek apostola. Többször is felemlegeti korábbi életét, de azt a felismerést is, hogy: „Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok.” Nem gondolhatjuk másként mi sem Testvéreim, mert mi is Isten kegyelméből vagyunk, akik vagyunk és ezt nem elutasítanunk kell, hanem elfogadnunk, és Isten kegyelmével még tökéletesebbé lennünk. A meghívást döntés követte, majd fáradságot nem ismerő munka és szolgálat. Szinte emberi mértékkel elképzelhetetlen az a sok megpróbáltatás és szenvedés, amit meg kellett élnie. Bebörtönözték, többször félig agyonverték, megtámadták, hajótörést szenvedett. Mindezek közben éhezve és kiszolgáltatva tette a dolgát. Kedvét soha egy pillanatra el nem veszítve buzdított a békére és a lelki egységre. Ennek a lelki derűnek forrása: „Krisztus, aki bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá lett. Pál meghívása, életének háromszázhatvan fokos fordulata jel minden keresztény számára. Jel és helyzet, soha sem kerülhetünk olyan távol Istentől, hogy az Egyszülött Fiát ne küldené értünk, ne áldozná felértünk életét, legyünk mi bármennyire ellenségei. Visszafogad bennünket még talán a pokolból is, és hitének harcosává emelhet bennünket, ha mi is akarjuk. Nem kell ehhez más Testvéreim, mint a hit, a megkeresztelkedés, és üdvösségünk csillaga fel fog ragyogni.

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, add, hogy a szentségek, amelyekben részesültünk, szítsák föl bennünk a szeretet tüzét, amely Szent Pál apostolnak is erőt adott, hogy az összes Egyházak gondját magára vegye! Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!