Évközi harmadik hét hétfője

Évközi harmadik hét hétfője

Szalézi Szent Ferenc egyháztanító püspök emléknapja

Munkás Szent József emlékezete

Gondot viselek juhaimra, mondja az Úr,

És pásztort támasztok közöttük, hogy legeltesse őket:

Én, az Úr leszek Istenük.

Könyörögjünk!

Istenünk, te a lelkek üdvössége érdekében úgy akartad, hogy Szalézi Szent Ferenc püspök mindenkinek mindene legyen. Segíts, hogy példája szerint mi is fáradhatatlanul szolgáljuk embertársainkat, és így mindenkor tanúságot tegyünk szereteted hatalmáról! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Quomodo potest Satanas Satanam ejicere?”

(Márk 3, 23b.)

„Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt?” Teszi fel a kérdést a mi Urunk, Jézus Krisztus azoknak az írástudóknak, akik Jeruzsálemből érkeztek Kafarnaumba és azt híresztelték róla, hogy megszállta Belzebub. A márki szerkesztés Jézus Krisztus és a tanítványok közé helyezi a tömeget, amely köréje sereglik. Az eredeti esemény, amelytől nem tagadhatjuk meg a történeti emlékezés jelleget, ideális jelenetté válik. Az evangélista egyúttal növeli a Jézus és a rokonai közti távolságot. A szerkesztői munkáját vezérlő elgondolások tágabb összefüggésekben válnak láthatóvá: a ‘tizenkettő’ tétetett a Jézus körül alakulóban lévő közösség csírasejtjévé. A jézusi mozgalom növekedését az ellenfelek heves és alaptalan támadásai, valamint a legszűkebb értelemben vett rokonság részéről tapasztalt elutasító értetlenkedés ellenére sem lehet megállítani. Ha a zsidó polgártársak és a vérrokonok érzéketlenek maradnak, ez hatékony háttéri alapként tanúsítja: a Jézus körül kialakuló közösség új, és új középpont alapján tájékozódik. Mindazok, akik esetlegesen Jézushoz csatlakoztak, e közösség mintájává válnak. Az evangélium szövegének egészét szem előtt tartva felfigyelhetünk a kezdődő részre: Jézus modellé válik a tanítvány számára, aki arra kapott hívást, hogy hagyja el fivéreit, nőtestvéreit, anyját stb., és ígéretet kap, hogy ezáltal már ebben az életben bekerül egy új közösséget alapozó kapcsolatrendszerbe. Szkeptikusan kell kezelnünk azokat a szerkesztéstörténeti megfontolásokat, amelyek a rokonokat érintő bírálatban a jeruzsálemi egyház, illetve ennek vezető szerepe elleni törekvést vélnek felfedezni. Jakab, az Úr testvére vezető szereppel rendelkezett Jeruzsálemben, és a későbbi időszakban Jézus rokonai is befolyásos emberekké váltak. Az erős ember legyőzéséről szóló példázat azonban a jézusi igehirdetés biztos elemének látszik. Láthatjuk azt is ebben az evangéliumi szakaszban, hogy az akkor lejátszódó, és a mai időkben zajló események között milyen kicsi a különbség. Akik az Egyházat támadják, mindig ilyen megfoghatatlan ördögi híresztelésekkel igyekeznek hitelét rombolni az adott cél személynek. És azért támadnak mindig személyt és nem magát az Egyházat, hogy az emberi gyöngeséget kidomborítva rombolják le magát az intézményt. Jézus Krisztus rendkívüli karizmája abban az időben elég volt ahhoz, hogy szembe szálljon ezekkel a támadásokkal. Ma azonban célzottan olyan személyeket vesznek tűz alá, akik valamilyen okból támadási felületet szolgáltatnak számukra. Ekkora már nyilvánvaló, hogy nem mindenki fogadja szívesen Jézus Krisztus tanítását, ahogyan szeretett Testvéreim ma is sokan tagadják és elvetik a szeretett és a békesség tanítását, mert az nem fér össze az üzleti érdekeikkel. Először saját ismerősei, földijei azok, akik azt a szóbeszédet terjesztik róla, hogy "eszét vesztette". Amikor aztán látják, hogy ezzel nem sok eredményt érnek el, akkor azt kezdik el híresztelni egyesek, hogy az "ördög szállta meg", és a gonosz lelkek fejedelmével működik együtt. Jézus Krisztus visszautasítja ezeket a vádakat, mert hiszen jól tudja azt, hogy a csodákat az Atya viszi végbe általa, ezekkel erősítvén meg a igehirdetést. De nem csak Jézus kortársainak okoz gondot a jó és a rossz
megkülönböztetése, hanem sokszor nekünk is. Számtalan esetben

nehéz eldöntenünk, hogy az események mögött kik, milyen erők és szándékok állnak. Jézus szava ad útmutatást az ilyen helyzetekben, aki azt mondta, hogy minden cselekedet vagy szó valódi természetét a "gyümölcséről ismerhetjük fel". Legyünk türelmesek, és várjunk, amíg a Szentlélek megvilágosítja értelmünket! Most az elkövetkezendő időkben nincs egyházmegyénknek püspöke, de ez nem szabad, hogy a híveket megzavarja. A médiákban már lecsengett szenzációhajhászás, úgy vélik, hogy Mayer Mihály lemondásával ellenfeleink célt értek, de mi tudjuk, nekünk tudnunk kell, hogy ez nem így van! A Pécsi Egyházmegye híveinek és papjainak, van erkölcsi tartása és lelki ereje, hogy folytassa azt az utat, amelyet Mayer Mihály püspök úr 22 éves kormányzása kijelölt. Nekünk nem sátán eszközeivel kell harcolnunk a sátán ellen, hanem a hit, a remény és a szeretet eszközeivel! Azzal, hogy Mayer Mihály püspökünket lemondásra kényszeríthették, de a mi szívünkben ő mindig a püspökünk marad! Mi ismertük őt, számtalanszor volt közöttünk, mert szerette Bátát és a bátai híveket. Feladatunk, hogy ebből a szeretettből most, amikor neki van rá szüksége viszonozzunk belőle a számára, hogy legyen ereje végig járni azt az utat, amelyre kényszerítették. Mi mindig szívesen látjuk Mihály Atyánkat Bátán.

Imádkozzunk:

Add, kérünk, mindenható Istenünk, hogy a szentségek által, melyekben részesültünk, Szalézi Szent Ferenc szeretetét és szelídségét utánozzuk a földön, és az ő dicsőségébe jussunk a mennyben! Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!