Évközi harmadik hét csütörtökje

Évközi harmadik hét csütörtökje

Merici Szent Angéla rendalapító szűz emléknapja

A Szentlélek emlékezete

Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek,

Ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa

- mondja az Úr.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, szüntelenül ajánljon minket irgalmadba Merici Szent Angéla szűz közbenjárása, hogy szeretetének és okosságának lelkesítő példáját követve, tanításodat megtartsuk és életünkkel megvalljuk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Si quis habet aures audiendi, audiat.”

(Márk 4, 23.)

„Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Jézus Krisztus három éves nyilvános működése során igen gyakran szólott az emberekhez nemcsak a közismert példabeszédekben, hanem a maihoz hasonlatos hasonlatokban is. Jézus Krisztus hasonlatai hozzásegítenek minket ahhoz, hogy megértsük Isten országának titkait, működését, lényegét, és befogadjuk azt is, akinek szavai és jelenléte által az Isten országa megvalósul bennünk. Jézus Krisztus olyan, mint aki egy távoli földről érkezik és élménybeszámolót tart azoknak, akik szintén szeretnének abba a világba eljutni, ahonnan ő érkezett. És mivel abba az országba, nem földi országúton lábainkkal lerótt kilométerekkel juthatunk el, hanem megfelelően leélt életünkkel, egyfajta lelki országúton érkezhetünk meg oda. Ezért aztán, aki Jézus Krisztusra hallgat, aki az ő világosságát befogadja, annak a belső lelki világa kitágul és túláradó gazdagság, melegség tölti el. Ilyen ember volt a ma ünnepelt szentünk is Merici Szent Angéla szűz, aki megalapította az orsolyiták rendjét. Angéla 1474-ben a Garda-tó melletti Desenzanóban született egyszerű emberek gyermekeként. Már tíz éves korában elveszítette szüleit, ezért a szomszédos Salóban élő nagybátyja vette magához nővérével együtt. A két kislány elválaszthatatlanul ragaszkodott egymáshoz. Szívesen játszottak ,,kolostort'', és két ,,karban'' imádkozták ilyenkor a zsoltárokat. Annál súlyosabb csapás volt Angéla számára nővérének váratlan halála. A gyerekes játékokat lassan fölváltották a komoly, a tökéletességre törekvést szolgáló gyakorlatok. Először, hogy remete lehessen, megszökött otthonról, de nagybátyja hazavitte. Akkor belépett Szent Ferenc harmadrendjébe, és azon volt, hogy az evangéliumi tanácsokat minél tökéletesebben valóra váltsa. Amikor Angéla huszonkét éves lett, meghalt a nagybátyja, ő pedig visszatért Desenzanóba. Ott fölfigyelt arra, hogy a legtöbb gyermek iskolai és hitbeli képzés nélkül nő fel. Iskolakötelezettség nem volt még, de a szegény emberek meg sem tudták volna fizetni gyermekeik iskoláztatását. Maguk a szülők is többnyire teljesen tudatlanok voltak, még a hit dolgaiban is. Angéla néhány barátnőjével többször megvitatta ezt a helyzetet. Ezek a fiatal nők sem befolyással, sem vagyonnal nem rendelkeztek. Angéla lelkesedése azonban magával ragadta őket, és mind kijelentették, hogy készek neki segíteni. Már akkor kitűnt, hogy Angélának határozott tehetsége van mások vezetésére és irányítására. Kiegészítette ezt kellemes megjelenése és megnyerő lénye. Ő olyan volt, akinek mécsese mindig világított és mindenki számára fényt adott.

„Gyertyaláng, tisztafény,

Embert hívó lángolás.

Végső percig lobogás.

Áldozatunk asztalán.”

Csenghet fülünkbe Sillye Jenő dala. Mai prófétaként hozza közel a tartóra teendő gyertya jézusi buzdítását a költészet és a zene ötvözésével. Hogy ne csak azok hallják meg, akiknek fülük van, hanem azok is, akik mást nem akarnak meghallani. Sajnos időnként megkísérti minden keresztényt az a gondolat: „A hit magánügy. Úgyis mindenki abban hisz, amiben akar. Igaz, hogy semmiben sem különbözünk a környezetünktől, de akkor is azt mondjuk, hogy én vallásos vagyok, de a magam módján.” Na, ez az, ami nem létezik Jézus Krisztus tanítása szerint. A hit nem magánügy, a hit igenis közügy, még pedig a legfontosabb közügy, csak erről a mai szekularizált világban hajlamosak az emberek, sőt a polgári vezetőink is megfeledkezni. Pedig, aki magát a Világ Világosságának nevezte, az ő követésére-utánzására hívott meg. Jézus Krisztus követése csak akkor lehet valódi, ha azt nem zárt ajtók mögött tesszük, hanem úgy, hogy az látszódjon is rajtunk és életünkön. Nem fellengzősen, nem magamutogató módon, de mindenképpen látszania kell, hogy Jézus Krisztushoz tartozom! Az életem a szavaimmal együtt legyen tanúságtevő, hogy a tartóra kitett gyertya folytonosan világítson. A mai gonoszsággal és sötétséggel, embertelenséggel, istentelenséggel teli világban, kell ez a fény a családokba, a munkahelyekre, az iskolákba! Ha ezt megértjük, akkor már azt is megértjük, hogy a hit miért nem lehet magánügy. Azokban az időkben, amikor a nevelés szinte embertelenül szigorú volt, Angéla ezt írta lelki lányainak: ,,Könyörögve kérlek titeket, arra törekedjetek, hogy lányaitokat szeretettel kapcsoljátok magatokhoz, szelíd és jóságos kézzel vezessétek őket, ne parancsolgatva vagy szigorúsággal. Ez más szóval azt jelenti, hogy fölszabadítjuk a lelkeket, ha a gyengékbe és bátortalanokba bátorságot öntünk, szeretettel intjük őket, mindenkinek példánkkal prédikálunk, és hirdetjük nekik azt a nagy örömet, amely ott fenn készen vár rájuk.'' No, ez az Krisztusban szeretett Testvéreim, amit meg kell hallania annak, akinek füle van a hallásra. Kérjük, a mi lelki mécsesünk soha ne aludjon ki, amíg élünk, világítson bennünk, te általad Uram!

Imádkozzunk:

Mindenható Istenünk, adjon erőt nekünk ez a szent lakoma, hogy szentjeid példája nyomán a testvéri szeretet és az igazság lénye szívünkben és tetteinkben is felragyogjon. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!