Aquinói Szent Tamás egyháztanító áldozópap

Évközi harmadik hét péntekje

Aquinói Szent Tamás egyháztanító áldozópap emléknapja

A mi Urunk, Jézus Krisztus emlékezete

Az Úr lelke rajtam, kiválasztott és megjelölt engem,

Ő küldött, hogy az üdvösség örömhírét vigyem a

Szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.

Könyörögjünk!

Istenünk, te Aquinói Szent Tamást kitüntetted az életszentségre való buzgó törekvéssel és a szent tudomány szenvedélyes szeretetével. Kérünk, add segítségedet, hogy világosan megértsük tanítását, és híven kövessük jótetteinek példáját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Et facit ramos magnos, ita ut possint sub umbra ejus aves cæli habitare.”

(Márk 4, 32b.)

„Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Ezzel a mondattal zárja a mai márki evangéliumban a példabeszédét Jézus Krisztus, amelyben hallgatóinak Isten országát igyekezett bemutatni. Azt az Isteni országot, amely Jézus Krisztussal megjelent a földön, úgy hogy közben az még sem lett földi országgá. Az emberi lélekben születik apró magként a Szentlélek által, majd az emberekben terjed tovább úgy, hogy azok a kegyelem segítségével elfogadják az ő tanítását és meghódolnak az Atya Szent Akarata előtt. Csak akkor képes bennünk fejlődni, fává terebélyesedni, ha kellő alázattal teljesítjük akaratát, törvényeit, szeretjük embertársainkat, és mindig a jóra törekedünk. Láthatatlan, megfoghatatlan erők működése élteti, mint, ahogy láthatatlan azaz erő is, amely a növények és az állatvilág élőlényeinek életét irányítja. Nagyon gyarló, és tudatlan azaz ember, aki elhiszi magáról és az emberi civilizációról, hogy képes önmaga gondoskodni magáról és környezetéről. A naponta a médián keresztül hozzánk eljutó hírekben szembesülhetünk alapvető tehetetlenségünkről, amelyekkel képtelenek vagyunk uralni környezetünket, élővilágunkat. A katasztrófák mindig szembesítenek bennünket azzal, hogy az élet szálait ne mi mozgatjuk, bár nagyon szeretnénk. A madarak és a nővények nem gondolkodnak, nem írnak és olvasnak, nem járnak egyetemekre, nem akarnak mások lenni, mint aminek Isten teremtette őket, mégis rövid életük során képesek a születésüktől a halálukig eljutni a tökéletességre, ami az emberek között csak nagyon kevésnek adatik meg. Ilyenek a szentjeink, mint a mai nap szentje Aquinói Szent Tamás, aki korának kiváló tudósa lett. Grófi családban, egy évvel Assisi Szent Ferenc halála előtt látta meg a napvilágot. Mintha csak az isteni Gondviselés a kolduló rendeknél kézből kézbe adta volna a stafétabotot, hogy mindig legyen köztük valaki, aki kiemelkedik korának hittudósai közül. Dominikánus rendtársai által csak „szicíliai néma ökörnek” becézett testes szerzetes Arisztotelész és az egyházatyák olvasása mellett szinte kívülről megtanulta az egész Újszövetséget. Az alapozást Nagy Szent Albert kölni előadásainak hallgatásával folytatta. Huszonhét évesen már egyetemi tanár. Filozófiai gondolkodásának feszes szerkezete és hatalmas teológiai rendszerező képessége emelte a középkor legjelentősebb hittudósává. Harminchét kötetnyi életműve – élén A summa Theologiae-vel – máig is az Egyház legbecsesebb gyűjteménye. Tamás számára még sem a hatalmas tudás okozta a legnagyobb gyönyörűséget. Vallomása szerint „a hit előíze annak az ismeretnek, amely minket a jövőben boldoggá tesz”. Ez a hit a mustármag, amely bennünk terebélyesedik hatalmas égig érő fává. Mert Krisztusban szeretett Testvéreim, ha elvetik a magot, akkor megkezdődik a növekedés, és ezzel meg is lesz az aratás ígérete. Jézus Krisztus műve olyan kicsiben, olyan apróságban kezdődik, hogy igen könnyen elmehetünk mellette, de az evangélium áthatja szellemiségével az egész emberiséget, mint a kovász a tésztát. A történelem végső kibontakozása és az üdvösség Isten erején múlik, nem a mi emberi gyarlóságunkon. Aquinói Szent Tamás pontosan értette és átlátta mindezt, így mindig amikor egy művével elkészült letette azt az oltárra, és így kérte rájuk Jézus Krisztus jóváhagyását. Nekünk is van Testvéreim, ha csak egy művünk is, és ez pedig az életünk. Kövessük Szent Tamás példáját és tegyük az oltárra azt minden szentáldozásban. Üresítsük ki magunkat, tegyük félre gőgösségünket, hagyatkozzunk teljesen az Isteni mű tökéletességére, ahogyan azt a növények és az állatok is teszik. Akkor, ha képesek vagyunk ezt megtenni feltételek nélkül, akkor a lelkünkben növekedő hit mustármagja: „Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, hogy ez az áldozat, amelyben részesültünk, készítsen elő bennünket az örök élet örömére, amelyet Aquinói Szent Tamás hűséges szolgálatával kiérdemelt. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!