Advent első hetének szombatja

Advent első hetének szombatja



Nicodémai Szent Barbara vértanú szűz ünnepnapja



Jöjj, és mutasd meg arcodat, Urunk,
aki a kerubokon trónolsz, és szabadok leszünk.



Könyörögjünk!

Istenünk, te azért küldted egyszülött fiadat a világba, hogy a bűn átkától szabadulást adj az embereknek. Áraszd reánk a mennyből jóságosan áldásodat, amelyre áhítatos lélekkel várunk, hogy elnyerjük az igazi lelki szabadságot. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

A mai napon egy olyan szentet ünneplünk, amelynek példája sokunk életére ráillik. Mire is gondolok? Hát itt főként azokra az édesapákra gondolok, akiknek leánygyermekei vannak, sőt szép leánygyermekei, aki szeme fénye a családjának, büszkesége az édesapjának. Én is ilyen édesapa vagyok: hiszen két gyönyörű és okos leánygyermekkel áldott meg az Isten, még ha ezt születésükkor nem is így éreztem, hiszen, mint férfi nagyon szerettem volna egy fiúgyermeket is. Isten azonban másként döntött és ezt a döntést, ha nehezen is, de el kellett fogadnom. Ahogy nőnek a leányok, ahogy serdülővé válnak, akár a virágnak a bimbója kinyílnak és láthatóvá válik szépségük és nemességük. Ilyenek az én lányaim is. A kisebbik Barbara, akinek védőszentjét ma ünnepeljük pontosan ilyen nemes tulajdonságokkal bír. Szent Barbara édesapja pogány üzletember volt, aki útjai előtt lányát mindig egy toronyba záratta, hogy így védje meg a környezetének hatásaitól. Csakhogy ezek a hatások sokkal nagyobb erővel érik azt, akit elzárnak előle. A fogság és a kényszer még ha szeretetből is fakad olyan út, amely nem közel tartja a gyermeket a szülőkhöz, hanem éppen ellenkezőleg egyre távolabb és távolabb sodorja tőlük. A fal, amelyet felhúzunk nem a védelmére fog szolgálni, hanem inkább elválasztja a családokat egymástól. Így vált Szent Barbara óvó és védő édesapja, saját lányának ellenségévé, sőt gyilkosává. Ez örök tanulság számunkra, hogy ne így neveljük gyermekeinket. Ne magunk számára sajátítsuk ki, sőt inkább adjunk még egy édesapát gyermekeinknek, Jézus Krisztus személyében. Amikor mi nem vagyunk mellettük, Ő legyen az, akihez mindig fordulhatnak jó szóért, tanácsért, útmutatásért, mert az Úr megkönyörül minden gyermekén, meggyógyítja testi és lelki sebeinket, megáldja munkánkat, legyőzi, elhárítja ellenünk törő ellenségeinket. A mai adventi köznap evangéliumában Jézus szíve megesik a pásztor nélküli népének nyáján. Ezért elküldte közénk apostolait, papjait, hogy ők űzzék ki belőlünk a tisztátalan lelket, és gyógyítsanak meg bennünk minden betegséget és bajt. Ingyen kapták és ingyen is kellett tovább adniuk. De az Úr a mi Istenünk csak annak a nyájnak ad pásztort, amelyik nyáj kéri azt, sőt még hiába is kéri, ha nem érdemli meg. Minek a pásztor egy olyan nyáj élére, amely mindenképpen a szakadék felé rohan. Az ilyen nyájnak farkasok a vezérei. Mi, Testvéreim, ne ilyen nyáj legyünk! Ma nagy szüksége van a nyájnak is arra, hogy pásztora legyen, mert az élet útvesztőiben menthetetlenül eltévedhetünk. A papi hivatásokért való imádság szüntelen feladata a keresztény népnek, a hívő katolikus embernek. Hogy jó papok legyenek, nemcsak ima, de szemlélet kérdése is. A jelenlegi papság elöregedett és ez a korbeli távolság szinte átívelhetetlen szakadékot képez a nyáj és a pásztora között. Meg kell fiatalodnia a papságnak ahhoz, hogy közelebb kerülhessen a nyájhoz, híveinek lelkéhez. A hivatásokért való imádságok közül figyelemre méltó a kanadai püspöki kar szövege: "Mennyei Atyánk, keresztségünk által valamennyiünket hívsz, hogy láthatóan tanúskodjunk a te szeretetedről. Igéid által tanítasz, és szentségeiddel megerősítesz minket, hogy megosszuk másokkal az Örömhírt. Válasz közülünk papokat, szerzeteseket, világi híveket, akik vezetnek és szolgálnak minket szent küldetésünk megvalósításában!" - Végre egy imádság, amelyben nem azt kérjük: adj nekünk..., mert ez már nem is kérés, hanem szinte követelés, hanem azt, hogy válasz közülünk! Meg kell értenünk a különbséget a kettő között! A Mennyei Atyánk nem tud, nem is akar nekünk papokat nemzeni, mert erre nincs is szükség. Minden közösségben vannak erre alkalmas emberek, sok helyen pap formájában, sajnos kevés helyen diakónus, vagy szubdiakónus formájában. Amikor egy keresztény közösségnek nincs papja, nincs vezetője az leginkább azért van, mert nem is akarja igazán, hogy legyen neki, mert azt hiszi magáról, hogy nélkülük is jó irányba halad a nyáj! De ez nem így van Testvéreim! Ideje már rendbe rakni saját közösségünket, hogy lássuk kik is vannak közöttünk, hogy lássuk ki mire van meghívva, mert már lehet, hogy meg is kaptuk, amit kérünk, csak nem akarjuk elfogadni, vagy felismerni Isten döntését! Egy gondolat erejéig még visszatérnék Szent Barbarához. Édesapja esztelen féltékenységében megbocsájthatatlan bűnt követet el, de nemcsak személy lehet féltékeny, hanem egy közösség is. Ezért a mi közösségünket nem az irigység és a féltékenység irányítsa, hanem a szeretet és az egymás iránti kölcsönös tisztelet, ha ez így lesz nem fogunk Szent Barbara édesapjának módjára járni, akit bűne miatt villámsújtott halálra és nem maradt más belőle, mint por és hamu. A Bátai Szent Vér Egyház közösség ne így járjon, évszázados múltra tekinthet vissza, olyan örökséget kellene, hogy ápoljunk, amely Európai hírűvé kellene emelje kegyhelyünket. Ezen kellene dolgoznunk, ezt kellene most Adventben elkezdenünk!

Imádkozzunk:

Kegyességedért esedezünk, Urunk, hogy ez az isteni erőforrás mossa le bűneinket, és készítsen elő a közelgő ünnepekre. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
Ámen!