Advent első hetének keddje

Advent első hetének keddje



Betszaidai Szent András apostol ünnepe



Az Úr a Galileai-tenger partján látott két testvért,
Pétert és Andrást. Meghívta őket: jöjjetek utánam,
emberhalászokká teszlek titeket.



Könyörögjünk!

Kérünk, Istenünk, legyen közbenjárónk az örökkévalóságban Szent András apostol, aki itt a földön igehirdetője és vezetője volt Egyházadnak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Máskor sem, de a mai napon mindenképpen egyetlen ember jár a gondolataimban és ez nem más, mint a bérma keresztapám László András atya. Most már több éve, hogy nem tudunk róla semmit, csak kósza híreket innen is és onnan is, de amikor a hír nyomán konkrétan megakarnánk fogni, mindig kisiklik kezeink közül, köddé válik, eltűnik újból és újból. Én próbálom meg úgy felfogni, hogy elhívták őt másodszor is, először papi hivatásába, majd másodszor egy titokzatos küldetésre, egy legendás emberhalászatra. Mert ő mindig emberhalász volt. Falunkra ráférne egy újbóli evangelizáció, egy újbóli megtérés, mert belesüllyedtünk saját kicsinyes, hétköznapi életünk mocsarába. Amikor idekerült a faluba, szó szerint halászni kezdte az embereket, hol erre, hol arra a feladatra. Engem is ki fogott egy napon keményen és határozottan. Megkérdezte, jól emlékszem rá a mai napig: Meg vagy keresztelve? Katolikus vagy? Fizeted az egyházközségi hozzájárulást? Elsőáldozó voltál? Bérmálkoztál? Miért nem látlak a templomba? Úgy szegezte nekem a kérdések nyilait, hogy csak a fejemet kapkodtam jobbra-balra. Zavarban voltam. A legtöbb kérdésre gyenge igent mormogtam, kivéve a bérmálkozást és a templomba járást. Ekkor még vállalkozó voltam, húsz bejelentett alkalmazottal, több telephellyel, több száz milliós árbevétellel. Sok sikeres pályázat elnyerőjeként, kicsit biztosan el is szálltam magamtól és olykor már isteni magaslatokra emeltem egómat. Kiért itt rá a templommal és a lelkemmel foglalkozni. A lányaimat minden szentmisére elvittem a nagy fekete autóval kiraktam őket és egy óra múlva értük mentem. Aztán jött a csőd és mindent eladtunk. Odalett minden amiért időt nem sajnálva dolgoztunk, meg még az egészségem is lerobbant. Látta ezt az Atya is. Segíteni próbált. Eleinte nem hagytam, de ő nem tágított. Azt mondta ministrálni fogsz felnőtt fejjel és egy hónapot kapsz rá, hogy felkészülj. Amikor aztán letelt az egy hónapot napra pontosan újra megjelent nálunk és én igent mondtam. Aztán felkészített a bérmálásra és ő lett a bérma keresztapám. Együtt zarándokoltunk el Csiksomlyóra, együtt dolgoztunk és együtt imádkoztunk. Azóta is mindig ministrálok felnőtt fejjel a gyermekek között, de nem hagyhatom abba, mert neki megígértem és azóta a lelki egyensúlyom is helyre állt ismét, a gerinc betegség tünetei eltűntek nyomtalanul. Azóta már én halászom, amerre járok, akikkel együtt dolgozom hirdetem az evangéliumot. Nem könnyű feladat emberek halászának lenni, de megéri. És tudom egy nap majd ismét találkozom vele, rám mosolyog és számon kéri addigi tetteim. Akár Jézus Krisztus egykor a Genezáreti tó partján. András és Péter, János és Jakab - négyen a tizenkettőből, vagyis egyharmad. Ennek az egyharmadnak vér és foglalkozás szerint is köze volt egymáshoz, amikor a Mester elhívta őket: testvérek és halászok voltak. Csoportdinamikai szempontból nem szerencsés a választás. Az apostolok közösségét ugyanis olyan irányba tereli, ahol már a vér szerinti összetartozás, vagy akár a szakmai múlt válhat meghatározóvá. Tudjuk jól, hogy ebből csupán annyi érződött, hogy a Mester azt mondta nekik: "Emberek halászává teszlek titeket." Más lett a kapcsolat. A meghívás felülírta az összes addig rájuk jellemző kapcsolatot, minden matematikát, minden csoportlélektant. Testvérek lettek tizenketten, vér szerint is, és lélek szerint is, ahogyan egymás után vérüket ontják a Mesterükért.

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, szentséged vétele erősítsen meg minket, hogy Szent András apostol példája nyomán Krisztus halálát hordozzuk magunkban és vele együtt élhessünk a mennyei dicsőségben. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!