2010. december 2., csütörtök

Advent első hetének csütörtökje



Advent első hetének csütörtökje



Boldog Ruysbroek János ágoston rendi kanonok emléknapja



Közel vagy hozzánk, Urunk, minden utad igazság,
kezdettől fogva meggyőződtem arról,
hogy Örökkévaló vagy.



Könyörögjünk!

Istenünk, mutasd meg hatalmadat, és jöjj segítségünkre erőddel. Bár bűneink miatt távol vagyunk tőled, add mégis jóságosan kegyelmedet, hogy mielőbb egészen tetszésedre legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

Ma egy közkedvelt evangéliumi szakasz fölött elmélkedhetünk, mert hát úgy-e ki nem hallott még a házról, amely sziklára épült, és arról a házról, amelyik homokra? Hányszor voltunk, vagyunk és leszünk úgy életünk folyamán, hogy bennünk is felmerül a kérdés vajon mi hová építettük a házunkat? Talán még ki is megyünk a szabadba megtapogatjuk a falakat, hogy vajon szilárdan állnak-e ezekben a viharos időkben. Csakhogy nem ezeknek a falaknak a szilárdságát kell kitapintanunk, hanem a lelkünk építményének falait kellene időről-időre megvizsgálnunk. A mostani advent ideje is alkalmas erre a cselekedettre. Higgyük el Testvéreim, hogy jönni fog az a vihar, amely lerombolja a homokra épült házakat, sőt talán már itt is tombol a szomszédban. Az emberi élet egy szemvillanásnyi a világ életében. A parányi mustármag szárba szökken, majd már jön is az aratás ideje és kiderül, hogy kemencébe vetik-e, vagy a padlásba gyűjtik-e. E rövid emberi életnek mégis nagyon fontos küldetése és célja van: bejuttatni a lelkünket a mennyek országába. Nem mindenkinek a lelke fog bejutni oda, hiába tágas a helyes, hiába hívogatóak a szebbnél-szebb helyek az örök élet otthonában. Mit kell tennünk, hogy mégis sziklára épült legyen lelkünk háza? Ne legyünk soha felületesek, ne sajnáljuk soha Istentől az időt! Tudom sokszor vagyunk úgy, hogy elkalandozva, nem figyelve, kevés összeszedettséggel csak éppen elmondogatjuk: Uram, Uram. Közben lehet, hogy a tévét nézzük, a rádiót hallgatjuk, vagy éppen a holnapi gondok megoldásán gondolkodunk. Legtöbbször önáltatással élünk, de ha meg kell mozdulnunk, valami kicsit is tennünk, már képtelenek vagyunk. Ha rólunk van szó, akkor mindig tökéletesnek gondoljuk magunkat, mindig elhisszük, hogy ez a ház sziklára van építve. De aztán jönnek a kisebb-nagyobb viharok és érezzük, hogy recsegnek a falak, süllyednek az alapok, repednek az üvegek, hullanak önámításunk tetőcserepei, amelyek elfedik önmagunk előtt az igazságot. Isten akaratát mindig könnyű lenne megtenni, ha az egybeesne a mienkkel. Ez azonban csak legritkábban esik meg. Fontos tehát Testvéreim, hogy saját akaratunkat, elképzeléseinket igazítsuk a Mennyei Atya akaratához és ne fordítva. Az önnevelés iskolájában halálunkig kell járnunk és ennek a mozzanatnak mindvégig nagy szerepe lesz. Az önáltatást, az önámítást csak akkor tudjuk elkerülni, ha valóban kutatjuk a Mennyei Atya akaratát. Jézus Krisztus is ezt tette minden nap, higgyétek el, hogy nem volt előre megírt forgatókönyve életének csupán nagy vonalaiban. De a mindennapok fontos tégláit úgy kell leraknunk életünk falaira, mintha házat akarnánk építeni belőle. Olyan lelki házat, amely Istennek tetsző, vagy olyan életet, amely méltó Isten gyermekeihez, vagy csak egyszerűen egy új napot, amelyet úgy élünk meg, ahogy Isten akarja. Nem könnyű így élni, de aki így építkezik naponta, az sziklára építkezik, és jöhet bármilyen vihar, bármilyen csapás eléri röpke életének célját és bejut a Mennyei Jeruzsálembe.

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, szolgáljon javunkra ez a közösségben bemutatott áldozat, amellyel már mostani mulandó életünkben megtanítasz arra, hogy az égieket szeressük, és az örökkévalókhoz ragaszkodjunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése