Advent első vasárnapja "A év"

Az "A" liturgikus év
Advent első vasárnapja



Marchiai Szent Jakab áldozópap emléknapja



Lelkem hozzád emelem, Uram,
én Istenem, benned bízom, ne valljak szégyent!
Ne ujjongjon ellenség fölöttem,
hiszen, aki benned bízik, meg nem szégyenül.



Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, önts híveid szívébe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé, ő pedig egykor jobbjára állítson minket országában, és mindnyájan együtt örvendjünk, a boldog örökkévalóságban. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretett Testvéreim!

Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség, fehér paplan,
se hó, se hold nem világol -
amíg fölragyog a jászol
hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén -
rí Boldizsár, Menyhért meg én.

Nagy Gáspár egyik verséből a Hótalan a hegyek inge című költeményéből származik a fenti idézet. Pár nap és belépünk a decemberbe, amely hónap elhozza nekünk az esztendő legszebb ünnepét, a karácsonyt. A polgári világban ez az ünnep jelenti az év végét. Nálunk keresztény katolikus embereknél nem az év végét jelenti ez az ünnep, hanem éppen ellenkezőleg az évkezdetét, de nemcsak az évét, hanem ennél sokkal többet minden kezdetét. A mi Urunk, Jézus Krisztus születése számunkra mindig a kezdet, az alfa, minden csak ezután következhet. A napok egyre hidegebbek, egyre sötétebbek, itt a tél. Mindannyian igyekszünk behúzódni otthonainkba, egyesek a meleg lakásba, mások a kevésbé fűtöttbe, mert nem telik arra, hogy nagyobb meleg legyen otthonaikban. Az ablakon át nézzük a kopár tájat, melyet ilyenkorra néha már a hó is betakar. De ez a tél még megváltatlan. Még nem jött el a Megváltó, de most elkezdjük végre a várakozást, a visszaszámlálást. Advent első vasárnapján még csupán egyetlen, magányos gyertya lángja töri meg a sötétséget, de már ez a parányi fény is reményt nyújt nekünk: érdemes várakoznunk, érdemes készülődnünk, mert közeledik és mindig megérkezik a Megváltó Krisztusunk születésének napja. Adventi koszorúnk első gyertyájának fénye már magában rejti azt a hatalmas világosságot amelyet a betlehemi jászolban fekvő Gyermek fog a világnak felragyogtatni.

Kormos arcunkat és bűnös szívünket illik megtisztítani erre az ünnepre. Az advent hetei kellő időt biztosítanak ehhez számunkra. Jeges, fagyott járdákon és utakon kopog cipőnk a templom felé a hajnali órákban, mert a hajnali rorate misék különös hangulatát és kegyelmét át kell élni, nem szabad kihagyni, mert a karácsony fénye csak így fog tündökölni teljes tisztaságában. Az advent kegyelmi idő, a bűnbánat ideje, a lélektisztítás ideje. A lelki éberség, a virrasztás ideje ez mindannyiunk számára. Jézus Krisztus születése a világtörténelem legfontosabb pillanata nem véletlen az, hogy az idő számítást is innen kezdjük. A vele való találkozás és benne Isten Fiának felismerése életünk legfontosabb pillanata kell hogy legyen. Bár méltatlanok vagyunk rá, Isten mégis a mi emberi világunkat választotta cselekvésének színterévé. Jézus Krisztus eljön világunkba, és megérkezik a mi kis világunkba is. Ő a Megváltó, akinek születésére készülünk most az adventi áldott időben.

A mai nap evangéliuma a várakozás fontosságára hívja fel figyelmünket. Várakozásunk azonban máskor sem, de most, e kegyelmi időszakban főleg nem lehet tétlen, hanem hitünk ébresztését, növekedését szolgálja. Hit nélkül ugyanis legfeljebb egy ugyanolyan kisdedet látunk majd szenteste Jézus Krisztusban, mint akármelyik másik emberi gyermekben. Vajon megnyílik-e a szemünk, a szívünk, a lelkünk, hogy valóban meglássuk az isteni Megváltót? Ne szalasszuk el Testvéreim életünk nagy lehetőségét, a Messiással való találkozást!

Ha ezekben a napokban néha rápillantunk az üzletek kirakataiban a műhóval fedett szarvasokra és télapókra, akkor egy mesterséges világ mindenütt csillogó hamis ajándékait, fenyőfáit és gyertyáit pillanthatjuk meg. Ez a világ még megváltatlan! Mi keresztény katolikus hívek, mi a figyelmünket ne ezekre a kirakatokra, hanem a jászolban fekvő Gyermekre vessük, mert az a világ, az a barlang istálló a Megváltás műhelye. A kirakatok, a pénz hamis világa gyorsan el is múlik, el is tűnik anélkül, hogy észrevenné a Megváltót.

És ha már gondolataimat Nagy Gáspár költő szavaival kezdtem, akkor úgy ildomos, hogy azzal is fejezzem be, amellyel ő is befejezi fent idézett versét:

Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge -
el kell érnünk Betlehembe!

Igen, Krisztusban szeretett Testvéreim! A ma kezdődő adventnek legyen az a célja, hogy mindannyian elérjünk Betlehembe. De ehhez most el kell indulnunk, hogy amikor majd éjfél száll a klastrom-hegy harangtornyára, s harangzúgás tölti be az éjszakát, a felragyogó jászolban meglássuk Isten Fiát, aki megváltotta számunkra a világot.

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, szolgáljon javunkra ez a közösségben bemutatott áldozat, amellyel már mostani mulandó életünkben megtanítasz arra, hogy az égieket szeressük, és az örökkévalókhoz ragaszkodjunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!