Szűz Mária szombatja

Évközi 34. hét szombatja



Szűz Mária szombati emléknapja



Üdvözlégy, Szűzanya! Te szülted a Királyt,
aki az ég és a föld Ura mindörökkön-örökké.



Testvéreim! Ahogy mondani szoktuk, ha szombat, akkor Mária. Így van ez ma is az egyházi év utolsó szombatján, utolsó napján. Az elmúlt napokban, hetekben már megkezdtük böjtünket, hogy azzal méltóképpen készülhessünk fel a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére, az Adventre. Az elmúlt napokban, hetekben az evangéliumokkal és a többi Szentírási olvasmányokkal is felkészültünk a végső időkre, az elmúlásra, a halálra, de nem csak erre, hanem arra is, hogy mi vár ránk azt követően. Boldogságos Szűzanyánk, a Magyarok Nagyasszonya, akiről ma megemlékezünk már vár ránk odaát, már előkészítette számunkra a legjobb helyett, amelyet csak megérdemelhetünk. Bőjte Csaba atyától hallottam egyszer egy poént. Szent Péter a mennyországban kulccsal a kezében feldúltan futkározik jobbra-balra, arc csalódott, öklét dühösen rázza. Mindenki óvatosan kitér előle, ám Jézus Krisztus a Mestere éppen arra jön és meglepetten látja Péter viselkedését és megszólítja: Péter mi történt? Mi van veled, hogy így ki vagy kelve magadból? Nem végzed a dolgodat, pedig hát te voltál a legjobb tanítványom, ezért is bíztam rád a Mennyország kulcsát? Péter is meg is hökken a felszólításon és dorgáláson, felhagy a jövés menéssel, megáll a Mester előtt és így válaszolt: Tudod Uram, hogy téged szeretlek! Tudod, hogy a feladatomat mindig tőlem telhetően elvégeztem, de most már elég volt, visszaadom a kulcsokat! Nem csinálom tovább még ha a pokolba leszek száműzve akkor sem! Jézus Krisztus bizony meglepődve hallgatta a szeretett tanítvány kifakadását, hiszen nem nagyon értette miről is lehet szó. De hát mi történt Péter veled, hogy így fel vagy lázulva? Bántott valaki? Péter először hallgatott, mint aki nem nagy nagyon akar a dologról beszélni, de aztán csak válaszolnia kellett az Atyaisten Fiának. Tudod Jézus, én már évszázadok óta teszem a dolgomat. Érkeznek a meghalt lelkek a Mennyország kapujába, én megnézem a könyveket róla, ahogy írva van és odairányítom őket ahová éppen kell, van akit beengedek ide, van akit a tisztítótűzbe küldök, és van akit le a pokolba, mert hát annyi bűne összejött a földi életében. Ez idáig jól is van, de... Aztán váratlanul elhallgatott. Jézus Krisztus pedig noszogatni kezdte: Mondjad hát Péter mi az hogy de? Hát tudod Uram én elküldöm az összes bűnöst a megfelelő helyre, de azok rögtön futnak Édesanyádhoz, a Boldogságos Szűz Máriához és addig könyörögnek neki, hogy az beengedi mindig őket a hátsó ajtón! Hát így vár bennünket bűnös embereket a mi Égi Édesanyánk. Testvéreim! Egész emberi életünket és minden cselekedetünket Isten fogja egykor megítélni. Az ő ítélete egyszerre lesz igazságos és irgalmas. Bár e kettőt emberi gondolkodásunkkal sokszor nem tudjuk egymáshoz igazítani, Istenre azonban mindkettő igaz. Ő megmutatja irgalmát mindenkinek, aki bűnbánattal és alázattal közeledik hozzá, de az is igaz, hogy a megtérést elmulasztók méltó büntetésre számíthatnak. Isten szándéka az, hogy megmenti lelkünket, és feltámasztja testünket is a végső időkben. Legyünk bölcsek, és éljünk úgy, hogy ezt az isteni szándékot és várható isteni ítéletet mindig szemünk előtt tartjuk. Minden cselekedetünkért egyedül mi vagyunk a felelősek. Mozdulhatunk királyok, miniszterek, politikusok, vagy bárkinek a szavára, parancsára, a tetteinkért mindig nekünk kell számot adnunk Istennek és hivatkozhatunk arra, hogy ez meg ez utasított bennünket erre, hogy az erkölcs, a krisztusi út nem volt járható számunkra. A számadás alól, Isten ítélete elől kibújni senki sem képes, mert ő belát a szívünk legrejtettebb titkaiba is. A Szűzanya mindig segít azoknak, akik hozzá fordulnak, ha úgy gondoljuk, hogy ő közelebb áll hozzánk és mégis ember, akkor forduljunk hozzá bizalommal és alázattal:



Urunk, Istenünk, magunkhoz vettük az égi kenyeret. Kérjük kegyelmedet, hogy akik Szűz Máriát örvendezve ünnepeljük, őt követve mi is méltók legyünk a megváltás művét szolgálni. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!