Római Szent Cecília vértanú szűz

Évközi 34. hét hétfője



Római Szent Cecília vértanú szűz emléknapja



Ez a szent halálig küzdött Istenének törvényéért,
nem félt a gonoszok szavától,
mert életének alapja szilárd kőszikla volt.



Testvéreim! Ez a hét és köznapjai az Adventre való lelki felkészülés jegyében zajlanak már. Krisztus király ünnepét magunk mögött tudva most már az elmúlt évet is lezártuk egyházi berkekben és megkezdjük a következő liturgikus évre való ráhangolódást. Vasárnaptól ismét az "A" liturgikus év olvasmányai és evangéliumai fogják számunkra tanítást adni. A legfontosabb szentjeink azonban minden évben ugyanazon a napon vissza-visszatérnek hozzánk életükkel, példájukkal. Így van ez Római Szent Cecília esetében is, akit vértanú szűzként tisztelünk és leginkább a kántorok fohászkodnak hozzá hiszen az Egyházi zene védőszentjeként fohászkodunk segítségéért. E szentnek az ünnepét már 545 november 22.-én is megünnepelték Rómában, ami jelezheti számunkra, hogy milyen mély volt a tisztelete. Ha a köznap evangéliumát vesszük olvasásra, akkor ahhoz őt úgy kapcsolhatjuk, mint az abban szereplő szegény özvegyasszonyt, aki az utolsó két dénárját is odaadta. Szent Cecília nem volt szegény, de hogy kövesse Megváltónkat, Jézus Krisztust, tudta, hogy akár a szegény özvegynek neki is oda kell adnia mindenét, az utolsó két dénárját is. Csakhogy Szent Cecíliának az élete volt az utolsó két dénárja, de ő ezt sem habozott feláldozni Istenünkért. Ahogy itt is, úgy az evangéliumban is többször rácsodálkozhatunk arra, hogy Jézus Krisztus értékrendje egész más, mint a mi emberi értékrendünk. Sok esetben pedig éppen a fordítottja. Az ő számára a sok kevésnek tűnik, a kevés viszont soknak. Erre is jó példa az evangéliumi szegény özvegyasszony esete, akinek két fillérnyi adományát a mi Urunk többre értékelte, mint a gazdagok és tehetősek mennyiségileg több adományát. Az özvegy ugyanis mindenét odaadta, s kevéske adománya azért értékelődött fel, mert Istenért kész volt mindenéről lemondani. Ugyanezt cselekedte meg Római Szent Cecília is, mert Isten nem filléreket vár, nem pénzt vár, hanem ennél sokkal többet. Vajon készek vagyunk-e Istennek önzetlenül, nagylelkűen mindenünket odaadni? Ő a mindenen nem vagyont, aranyat és értékeket ért és nem is pénzt vár valójában tőlünk, hanem hogy egész életünket hajlandóak vagyunk-e odaadni neki. Az életünk csupán két fillér, vagy még annyi sem, hiszen ingyen kaptuk, úgy is kellene odaadnunk. Nekünk kell naponta eldöntenünk, hogy odaadjuk vagy görcsösen ragaszkodva hozzá megtartjuk, hogy aztán úgy is elveszítsük halálunk napján.



Magunkhoz vettük szent Fiad testét és vérét, Istenünk. Kérünk, adja meg a szentáldozás azt a lelkierőt, amely Szent Cecília vértanúdat szolgálatodban hűségessé, a szenvedésben pedig diadalmassá tette. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!