Krisztus, a Mindenség Királya

Évközi 34. vasárnap



Jézus Krisztus, a Mindenség Királyának főünnepe



Méltó a Bárány, akit megöltek,
hogy övé legyen a hatalom, az isteni méltóság,
a bölcsesség, az erő és a tisztelet.
Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!



Testvéreim! Egyházi évünk csúcspontjához érkeztünk a mai nappal, amikor Megváltónkat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust, mint a Mindenség Királyát ünnepeljük. Ha visszatekintünk az elmúlt év köznapjaira, ünnepeire, életünkben lezajlott örömökre és bánatokra, akkor elmondhatjuk, hogy itt vagyunk, hogy ismét ideértünk a betlehemi jászoltól, a Via Dolorosan át a Koponyák hegyére. Mert bizony Testvéreim minden egyes év, amelyet hűen végig járunk Jézus Krisztussal az egy keresztút teli fájdalmakkal, kísértésekkel, kudarcokkal, de néha fel-felvillanó örömökkel is. Ez az ünnep a legfiatalabb ünnep a mi Urunk ünnepei között. 1925 óta XI. Piusz pápa rendeletére emlékezünk meg róla, igaz kezdet a Mindenszentek előtti vasárnapon. Úgy gondolom, hogy ma méltóbb helyen találjuk és méltóbb módon ünnepelhetjük meg, ha csak az elmúlt hetek és napok evangéliumaira gondolunk. A királyság fogalma ebben az esetben talán nem is a legpontosabb megfogalmazás mégis el kell fogadnunk ezt. Az ember a királyság hallatán a történelmi tanulmányaiból visszaemlékezve mindig valamiféle emberi elnyomó és igazságtalan rendszert tud maga elé képzelni. Hát ez a királyság nem az a királyság. Az emberi királyok és uralkodók magas helyeken, égbetörő tornyú váraikban, szinte lenéztek alattvalóikra, akik szinte törpének érezték magukat velük szemben és már-már elérhetetlenségükben isteni magasságokat uraltak. Ezek a királyok mind meg is buktak, hiába való fáradozásuk volt a magasba törés. Ez a királyság a kálvárián, a szenvedések útjának végén található! És mi alkotja? Emberi szenvedés, megalázottság, kitaszítottság, fájdalom, vér és gúny! Alapja a durva, véres kereszt, tartópillérei az emberi húsba vájt és ütött rozsdás szegek, a korona rajta egy gúnyolódó felírat és Jézus Krisztus homlokába mélyedő galagonyatövisek. Emberi mértékkel ez a királyság nem királyság! Melyik ember akar ilyen szenvedésekkel teli királyság alattvalója lenni? Azaz ember, aki túl lát földi, emberi kicsinyes bajain és képes meglátni életében, a világ létezésében egy nem e világból való királyság felsejlő körvonalait: egy Mennyei Királyságot! Egy Mennyei Királyságot, amelynek kapuja a Golgota keresztje, útja a fájdalom, az elmúlás, a sír sötét alagútja, amelynek végén azonban ott a fénylő pont, az örökkévalóság királysága. Minden ember születésétől kezdve ebbe a megvalósuló, pompás Mennyei Királyságba igyekszik eljutni. A történelem folyamán sokan voltak, akik úgy gondolták, hogy nem várnak addig, amíg oda eljutnak, ha eljutnak egyáltalán, ezért mindent elkövettek, hogy még itt a földi életükben megvalósítsák az ő kis saját, külön bejáratú Mennyei Királyságukat. Erre, ennek kísérletére jól mutat rá az éppen ezt a címet viselő történelmi mozifilm, amely a keresztes háborúk korában játszódik. A film nagyszabású hollywoodi alkotás, látványos jelenetekkel és olykor jól eldugva, de figyelemre méltó mondanivalóval. A történet akár melyikünkről szólhat, hiszen főhőse hozzánk hasonlóan köznapi munkás ember, akit tragédiák egész sorozata ér, sőt végső elkeseredésében még elköveti a legszörnyűbb bűnt is, megöl egy embert. Igaz azaz ember pap volt, no de milyen pap az, aki a bánatában öngyilkos lett asszony fejét levágatja és utolsó értékétől a nyakában hordott corpustól is megfosztja, kirabolja? A papnak nem mélyebbre kell nyomnia a bűnös embert a bűnbe, hanem Jézus Krisztus példájára ki kell onnan emelnie, ahogy az tette a megtérő latorral a kereszten. Nincs Testvéreim az a bűn, amelyet ha őszintén megbánunk ne nyerne megbocsátást Isten ítélőszéke előtt. Nem nekünk embereknek, és legfőképpen nem a papoknak kell felettünk ítélkezniük, mert ez a a feladat egyedül Istené és nem az embereké. A másik szintén fontos momentum az én szememben e filmben Jeruzsálem püspökéé. Amikor baj van menekül! Menekül még addig gyakorolt hitétől is csak hogy életét mentse, még úgy is, hogy azzal híveinek és embertársainak ezreit taszítja halálba. Ez a magatartás nem méltó emberhez és legfőképpen nem egy püspökhöz. A film élethűen mutatja, hogy az életszentség nem születésünktől eredő előjogunk, hanem hogy azt életünkkel, tetteinkkel kell elnyernünk. A földi Mennyei Királyság minden kísérlet ellenére nem valósul meg, egyedül csak azoknak az embereknek a lelkében, akik ezt az életszentséget képesek megélni, megvalósítani, segíteni embertársainknak az ehhez való eljutásban még akkor is, ha ez közben, hitvány, gyarló életünkbe is kerül. Erre nincs recept, nincs séma, nincs varázslat, amikor lehetőségünk adódik rá meg kell ragadnunk és véghez kell vinnünk gondolkodás és habozás nélkül.

Földi életünk során elkerülhetetlen, hogy legyenek elöljáróink, főnökeink, olykor királyaink. Engedelmeskednünk kell nekik is, szüleinknek is, de soha nem felejthetjük el, hogy bármit is teszünk, azért mindig nekünk kell felelnünk. Nemcsak e világi királyok és elöljárók hatalma létezik, hanem Jézus Krisztus is királyunk és életünk Ura. Az ő szava az, amely a lelkünkből szól és amelyre valóban mozdulnunk kell akár tetszik az a körülöttünk lévő világnak, akár nem. A földi királyok, és főpapok a történelem folyamán sokszor vitték háborúba alattvalóikat, Jézus Krisztus azonban nem kér ilyet tőlünk. Emberi erőinket, fizikai és szellemi képességeinket nem hadviselésre, pusztításra veszi igénybe, hanem azt kéri tőlünk, hogy az ő országa, Isten országa ügyéért fáradozzunk, és annak növekedéséért munkálkodjunk, hogy ezáltal valóban megvalósulhasson a Mennyei Királyság.

Krisztus királyi méltóságának mai ünnepével lezárul az egyházi év, s egy hét múlva, adventben meggyújtjuk az első gyertyát és elkezdjük Megváltói méltóságát szemlélni. A mai ünnep evangéliuma ebben az esztendőben a mi Urunk keresztre feszítésérő szól. A katonák, akik korábban gúnyból töviskoronát tettek Jézus Krisztus fejére, s királyipalást gyanánt vörös római katona köpenyét terítették rá, a kereszt alatt is gúnyból nevezték őt királynak. A Pilátus által készíttetett tábla "a zsidók királya" felirattal nem Jézus Krisztus igazi királyságára akar utalni. De milyen uralkodó, milyen király is ő valójában? Jézus Krisztus egyértelműen kinyilvánítja Pilátus előtt, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Országa tehát nem egy bizonyos földrajzi koordináták mentén fekszik, hanem lelki értelmű. Országába "állampolgárságot" a bűnbánat gyakorlásával, a szeretettel, alázattal, és lelki újjászületéssel lehet szerezni. A kereszten meghaló, de a feltámadásban halhatatlan királyként mutatkozó Jézus Krisztus halhatatlanságot, pontosabban örök életet ígér nekünk. A kereszten azt mondta a vele megfeszített és bűneit beismerő embernek, hogy vele lesz a mennyben. Ez az ígéret nem csupán neki szól, hanem mindazoknak, akik bűnbánattal közelednek hozzá. Mert ne legyenek illúzióink Testvéreim a három kereszten ott volt az egész emberiség! A jobb latorral mind azok az emberek, akik képesek beismerni és megbánni bűneiket, a bal latorral pedig azok, akik erre sohasem képesek. Jézus keresztjén középen pedig azok, akik őt követve életszentségükkel boldogokká és szentekké tudtak válni már itt a földi életükben. Jézus Krisztus, aki a kereszten mutatta meg, hogy nem uralkodni akar az embereken, hanem üdvösségüket szolgálni, azt kéri mindannyiunktól, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk keresztjét hordozva kövessük őt a Via Dolorosán, a Golgotára, az ő királyi útján a Mennyei Királyság felé.


A halhatatlanság eledelét magunkhoz véve, kérünk, Istenünk, hogy mi, akik dicsőségünknek tartjuk azt, hogy Krisztust a Mindenség Királyát szolgáljuk, a mennyek országában örökre vele éljünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!