Ferenc pápa videoüzenetet küldött a kolumbiai népnek apostoli útja előestéjén

Ferenc pápa videoüzenetet küldött a kolumbiai népnek apostoli útja előestéjén

„A remény és a béke zarándokaként jövök, hogy veletek ünnepeljem az Urunkba vetett hitet, és hogy tanuljak a szeretetetekből és kitartásotokból a béke és a harmónia keresésében.” Ezekkel a szavakkal kezdi Ferenc pápa videoüzenetét, amelyet Kolumbia népének küldött szeptember 5-én, útja előestéjén.

Ferenc pápa szeptember 6. és 11. között tesz apostoli látogatást a dél-amerikai országban. A Szentatya üzenetében idézi útjának mottóját: „Tegyük meg az első lépést”, amellyel hidak építésére hív a testvériség érdekében. Ezzel pedig a béke új útjainak megteremtésére is ösztönöz: „A béke az, amelyet Kolumbia keres, és amelynek elérésére törekszik már hosszú ideje. Stabil és tartós békére vágyik, hogy egymásra testvérként tekinthessenek az emberek, és így is kezeljék egymást, ne ellenségként. A béke arra emlékeztet bennünket, hogy mindannyian ugyanannak az Atyának a gyermekei vagyunk, aki szeret minket és megvigasztal bennünket.”

A Szentatya elismeréssel szól mindazok tevékenységéről, akik elszántan és kitartóan azon munkálkodtak, hogy Kolumbiát olyan hellyé tegyék, ahol a harmónia és a testvériség uralkodik, továbbá ahol az evangéliumot ismerik és szeretik. A pápa egyben felhívással fordul az Egyházhoz is, amely arra kapott meghívást, hogy segítse elő nemcsak az Úrral és az embertársakkal való kiengesztelődést, hanem a teremtett világgal is, amelyet kegyetlenül kihasználnak.

Júniusban zárult le a helyi kormány és a FARC, a Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői elnevezésű gerillaszervezet közötti béketárgyalás. Az ötven évig tartó polgárháborúban 260 ezer ember vesztette életét, 60 ezer személy tűnt el és 7 millió a kitelepítettek, illetve a menekültek száma. Rengeteg tehát a feladat, de a pápa látogatása iránti várakozás reménnyel tölti el az országot – nyilatkozta Ettore Balestrero érsek, Kolumbia apostoli nunciusa. Ferenc pápa útját felhívásnak tekinti arra, hogy az ország ne essen a korrupció és a polarizáció csapdájába, és hogy az igazságot az irgalmassággal kiegyensúlyozva lezárják a véres múltat.

 

Évközi huszonkettedik hét szerdája

Évközi huszonkettedik hét szerdája

A küldetését jól ismerő és hűségesen teljesítő Jézussal találkozunk a mai evangéliumban, aki nyilvános működése ideje alatt betegeket gyógyít mindenütt és hirdeti az evangéliumot az embereknek. Bár a vallási vezetők rossz szemmel nézik tevékenységét, az egyszerű nép örömmel fogadja őt. Keresik, hogy betegeikkel csodát tegyen és hallhassák tanítását. S ő fáradhatatlanul mindig továbbindul, hogy egyre többekkel találkozhasson. A mai evangéliumban olvasott rész érdekes eleme, hogy a megszállottakból távozó gonosz lelkek felismerik Jézusban az Isten Fiát. A betegek és a meggyógyultak ezt még nem tudják, s Jézus nem is akarja, hogy ennek híre elterjedjen, ezért elhallgattatja az őt felismerő gonosz lelkeket. Ugyanakkor a mi Urunk azt sem szerette volna, ha csak a csodás gyógyítások érdekében keresnék őt az emberek, bár e csodák megerősítették tanítását, amelynek hirdetése volt a legfőbb célja.
A nagy nyilvánosság előtt végzett cselekedetek után Jézus visszavonul egyik első apostolának, Péternek a házába. Neki is szüksége van időnként a pihenésre, s arra, hogy egyedül imádkozzon a mennyei Atyához, akinek a küldötte, s aki erőt ad neki cselekedeteihez. De mindig készséges, amikor segíthet az embereken, akik igénylik szolgálatát. Küldetése hozzám is szól. Hogyan fogadom őt?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem. Add, hogy megértsük: neked szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!

 

Fájdalmak Anyja Könyörögj érettünk!

Fájdalmak Anyja 

Könyörögj érettünk!

A mai Ige nagyon alkalmas rá, hogy folytassam a tegnapi gondolatot. Hallottam egy értékes prédikációt vasárnap, ahol arról beszélt az az idős pap bácsi – tisztelem, és szeretem; jó, hogy vállalja az Isten szolgálatát, a mi javunkra (!) -, szeptember eleje lévén, hogy újra kezdeni. Ahogy a verseny kezdődik. Ő, a rajtnál elhangzó szavakhoz társította azokat a gondolatokat, melyeket ajánlott azért, hogy lélekben is kezdjük újra. Rajtoljunk el, ideje, hogy újra kezdjük –ezt már én teszem hozzá. Azt, amit a nyár elején, a kikapcsolódás okán elhanyagoltunk.

Megismétlem a tegnap már idézett szavakat: Vigyázz, Kész, Rajt!

Vigyázz = megtisztulás, önmegtagadás szavakkal párosította. Ahhoz, hogy elindulhassak egy új útra, a megújulás útjára, mert győzni szeretnék, le kell győznöm mindazt, mi addig meggátolt abban, hogy megújuljak. Rá kell döbbennem azokra a gyengeségeimre, melyek visszafogtak. Vagyis, meg kell tisztítanom magamat, fel kell adnom eddigi önmagamat, hogy képessé legyek megújulni.

Kész = megvilágosodás. Azaz, látnom kell, fel kell ismernem, miben kell változnom, mit kell másképpen tennem, mint eddig. Vízióra van szükségem ahhoz, hogy lássam, mit miért tegyek ez után másképpen. Küzdelem, szenvedés, áldozat árán tehetem meg! Ez, ha erre rá tudok ismerni, akkor egy nagy felismerés. Erre mondja Jézus, aki követni akar engem, vegye fel keresztjét. Jézus és a kereszt elválaszthatatlan! De csak ideig, óráig! Hiszen, Jézus feltámadt, már nincs a kereszten! Ez az élet, út. Az út nincs fáradtság, izzadtság, fájdalom, szenvedés, és kudarc nélkül! Ez mind az út velejárója. De ott az öröm is. Ha más öröm nem is jut az embernek, az bizonyos, hogy örömét lelheti abban, hogy nincs egyedül ezen az úton! A szenvedésben, az áldozatban, a kudarcban, az önfeláldozásban mindig ráismerhetek Jézusra, Aki útitársam. Ő velem van, az Ő gyötrelme mindig rám talál, hogy enyhítse az enyémet! A reményben! Krisztus a feltámadás Istenéről ad hírt nekünk! Minden szenvedésen túl van az öröm, az örök boldogság. Ahhoz, hogy oda eljuthassak, kell az alázatom, és a szelídségem, melyben társulhatok Jézushoz. Jézus mondja: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek.” [Mt 11,29]

Rajt = egyesülés, Krisztussal közösség, az Ő követése. Mi más a szenvedésben, a nélkülözésben, a fájdalomban, a hiányban a kitartás, az alázat, a szelídség, a türelem, mint közösséget fogadni Jézussal. Követni Uram azon az úton ,melyet Te végig jártál, azért, hogy elvezess arra a pontra (utam végére, a célba), ahol rám találhatsz, mikor újra eljössz, hogy elvihessél oda, ahol Te vagy!

Jut eszembe az egész prédikáció összefoglaló gondolata: azért nem tudunk megérkezni, mert nem tudunk semmit elkezdeni! Az indulásban benne rejlik a megérkezés. A tudatos élet: tudom hová készülök, ezért úgy indulok el, hogy megérkezhessek oda!

Hol találkozik ez a gondolat a mai Igével? Pál arról beszél, hogy az, aki az induláskor tudja, hogy kire bízza magát, kit akar követni, akkor az, az úton nem kell, hogy féljen. A sötétben sem, és a nappalon sem. Hinni kell abban, hogy a vezetőm a célba vezet, ezért rá bízom magam, és lám, a terhem már nem is lesz olyan nehéz teher, vagy olyan elviselhetetlen teher. „… akár ébren vagyunk, akár alszunk, ővele éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és legyetek egymás épülésére”!

Imámban úgy szoktam imádkozni, hogy „taníts engem feltétlen szeretetedre, hogy tanúságot tudjak tenni rólad, hogy magam és a gonosz számára is bizonyítani bírjam, Tied vagyok”. Mert Istenem, a Te erőd elől menekül a gonosz, a gonoszság bennem, belőlem, hogy egészen Te tölthessél be engem. Ahogy elhangzik a mai evangéliumi példabeszédben is! Ez az úton levés bizonyossága, biztonsága, és reménye, mely megtartani képes az úton, hogy célhoz érjek. Ámen

Mi lesz veled, európai család? – Kiadvány a keresztény családmodell EU-s helyzetéről

Mi lesz veled, európai család? – Kiadvány a keresztény családmodell EU-s helyzetéről

„Mi lesz veled, európai család?” címmel jelent meg tavaly magyarul az Európai Katolikus Családegyesületek Föderációja (FAFCE) két tanulmánya. A keresztény családmodell elleni európai uniós lobbival is foglalkozó füzet mostantól elektronikus formában is olvasható.

„A család a társadalom legkisebb egysége. Egészséges, élhető társadalom csak egészséges és termékeny családokból alakulhat ki. Tudományosan igazolható tény, amit a gyakorlati tapasztalat is alátámaszt, hogy a gyermekek fejlődésének legjobb helye a stabil, egész életre szóló elköteleződésen alapuló család” – írja Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottságának elnöke a Magyar Katolikus Családegyesület honlapján közzétett magyar kiadás előszavában.

„Földünkön eluralkodott az ideiglenesség és a leselejtezés kultúrája: nem köteleződünk el véglegesen, kapcsolataink, felelősségvállalásaink ideiglenesek, amit meguntunk, azt eldobjuk − így selejtezzük le a divatjamúlt holmit, de az »öregeket« és a megunt élettársat is. Mindez gyengíti a családot mint a házasságon alapuló természetes közösséget, ami pedig nem szolgálja a társadalom javát. Semmiféle ideiglenes vagy az élet továbbadása elől elzárt kapcsolat nem biztosíthatja a társadalom jövőjét” – teszi hozzá írásában a püspök.

Bíró László szerint az Európai Unió és az Európa Tanács dokumentumai sok esetben foglalkoznak a házasság, a család és a gyermekvállalás kérdéseivel. Ezek a dokumentumok útmutatóul szolgálnak az egyes tagországok számára. Sokszor azonban nehézség merül fel értelmezésüket illetően, és nem tisztázott az egyes szervek hozzáértése, jogosultsága az adott kérdésben, vagy a használt fogalmak pontos jelentése sem. Mindez oda vezet, hogy gyakran maguk az illetékesek sem látják egy-egy folyamat célját és jelentőségét; a jóakaratú állampolgár pedig követni sem tudja az irányváltásokat. Sokfelé a törvényhozás megkönnyíti a különféle „modern” családmodellek kialakulását, elősegítve ezzel az „elavult”, kizárólagos, felbonthatatlan és az életre nyitott család eltűnését.

Az európai katolikus családegyesületek azzal a céllal, hogy egyesült erővel síkra szállhassanak az európai szerveknél a katolikus családok érdekében, 1997-ben megalapították az Európai Katolikus Családegyesületek Föderációját (FAFCE). Magyarország a Magyar Katolikus Családegyesület révén 2004-től aktív tagja a FAFCE-nak.

A FAFCE 2016 áprilisában a tagszervezetek rendelkezésére bocsátott két tanulmányt. A tanulmányok bemutatják azokat az aktuális folyamatokat, amelyek rombolják a hagyományos családot és házasságot, illetve családi értékeket. Rámutatnak e folyamatok mozgatóerőire, feltárják életellenességüket, a nemiség és a nemi irányultság értelmezése körüli erkölcsi és jogi zavarokat, valamint az ebben a helyzetben egyre súlyosbodó válság jeleit. Ezt a két tanulmányt olvashatják most már elektronikus formában is az érdeklődők.

„Őszintén kívánom, hogy e füzet olvasása ne keserítse el az olvasót, hanem segítse eligazodni a házasság, a család, az emberi élet körüli hangzavarban, és így saját, valamint mindazok házassága és családja, akikkel kapcsolatba kerül, biztosabb alapra épülhessen. A sziklára épített ház pedig állni fogja a viharokat” – biztatja a keresztény családeszményben hívőket Bíró László A házasság és a család ma. Jogi és társadalmi változások Európában alcímű kiadványban.