Évközi huszonötödik hét keddje

Évközi huszonötödik hét keddje

Szent Lukács nem jelöli meg Jézus anyja és a rokonok érkezésének okát, de Márk művében magyarázatot találunk rá. Ő megemlíti, hogy a Jézus körül terjedő nyugtalanító hírek miatt érkeznek, miszerint egyesek megszállottnak tartották (vö. Mk 3,21). A jelenetből kiderül, hogy Jézus körül olyan nagy a tömeg, hogy nem férnek a közelébe. Közvetítők viszik meg jövetelük hírét Jézusnak. Válaszában Jézus nem tagadja meg családját, tévedés volna így értelmezni szavait. Inkább arról van szó, hogy a természetes családja mellé felállít egy másik „családot”, mindazoknak a közösségét, akik hallgatják tanítását és ahhoz igazítják életüket. Jézusnak ebbe a nagy családjába minden ember beletartozhat, aki nyitott az üzenet befogadására és megvalósítására. Itt is visszatér az a gondolat, amivel korábban már többször találkoztunk: a krisztusi tanítás meghallgatását a hallottak megélése, megvalósítása követi. Aki nem jut el erre a magasabb szintre, az homokra építi életének házát.
A történet kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az Úrral? Vágyakozunk-e naponta jelenlétére? Beengedjük-e életünkbe őt, aki az igazság tanítását hirdeti nekünk? Törekszünk-e úgy élni, ahogyan azt az Úr példája mutatja? Törekszem-e arra, hogy ne kényszerből vagy kedvetlenül tegyem meg parancsait, hanem örömmel és szeretettel?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!