Krisztus Vére, az örök élet záloga

Krisztus Vére, az örök élet záloga

üdvözíts minket!

Ha azt állítjuk, hogy a Lélek által élünk, akkor járjunk is a Lélek szerint! Bölcs tanács! Hálát adok Pál apostol bölcsességéért, Aki Jézus Krisztus által tette magát képessé arra, hogy szolgálója legyen Isten Igazságának! Mely A Szeretet. Elidőzni Pál mai szavain, és békességre lelni. Talán ezzel lehet használni a legtöbbet a világnak, és minden embernek! Aki pedig ennek kamataiból nem képes gazdagodni, érdemeket szerezni magának úgy, hogy mások érdemére lehessen, az eladta a lelkét. Jézus ezt így fejezi ki – hogy szinte zokog a lelke azokért – „jaj nektek”! Ezt a keserves, fájdalmas, és kénytelen lemondást szabad és kell is érteni annak, aki lelki embernek tartja magát. Lemondás arról, akit szeret, de akire kénytelen úgy tekinteni, mint aki képtelen megengedővé tenni magát a szeretet befogadására, értésére, és annak érdemét felfogni, …

- Nyúlnék utána, de ő távolodik, és egyre messzebbre sodródik, mert nem kell számára az, amit adhatok – én a Jézus, a Megváltó, az Istenfiú, a keresztre feszített, aki meghalt minden bűnért, és feltámadt, hogy bizonyosságot tegyen róla, hogy a szeretetet megszenvedni nem múlhat el érdemtelenül!

Jézus szenvedése, nem a múlt, hanem a jelen! Folyamatos, míg világ a világ, azokért, akikért visszhangozza a történelem a „jaj nektek” sajgó fájdalmát!

Isten nem is büntető Isten, ahogy ezt tanították gyermekkorunkban! Nem! Hanem a szenvedő Isten, Aki folyamatosan szenved attól, hogy az Ember nem érti meg mit jelent az, hogy Szeretet az Isten! (1Ján 4,16). De nem marad meg, nem áll meg a szenvedésnél! Képtelen ebben az állapotában tipródni és visszahúzódni. Mert nem engedi meg magának, hogy a szenvedéséből gyűlölet fakadjon, mert az már nem szeretet! Hanem a szenvedéséből is erőt szül, mert Ő a Szeretet! És ez az ereje Istennek a könyörület, az irgalom, a megbocsátás! Mert Isten soha nem vonja vissza bizalmát attól, akit megteremtett a maga képére és hasonlatosságára! Míg ideje engedi, az Embernek, reméli, hogy megtér, belátja, hogy a szeretetben van egyedül az élet, a lehetőség arra, hogy bármi jóra fordulhasson! Megváltozhasson! Ezért mondja Ferenc pápa, hogy békesség kell, és megegyezés kell! Tárgyalás kell a békesség porondján, és a szeretet jegyében! Csak megértenénk, mondja az Isten: „én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.” [Óz 6,6]

„Aki fejés közben erősen nyomja a tőgyet, vajat szorít ki belőle. Aki erősen fújja orrát, vért nyom ki belőle. Aki az indulatot szítja, viszályt okoz.” [Péld 30,33] De állhatna itt Jézus tanítása is: Mt 5,38-48; vagy Mt 12,35

De állhat itt Szent Ignác bölcsessége is: „A lelki és világias ember közt ez a különbség: az lemond a földi vigaszról, de bővelkedik a lelkiekben, emez az érzékiekben gyönyörködik, de belsejében gyötrődik.” (Loyolai Szent Ignác – Szikrák – Életszentség 8.)

Bölcsesség Lelke, áradj szét bennünk! Ámen

Himnusz CCCXVI.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Hajnalban fürdik már az ég,

a földre nappal fénye hull,

a napsugár, mint nyíl, lövell:

minden rossz álom tűnjön el.

Az éji rémek fussanak,

távozzék kínzó bűntudat,

a bűn éjében szunnyadó

sötét félelmek múljanak.

Hogy az a végső virradat,

mit szívünk vágya esdekel,

legyen tüzes fényáradat,

míg zengő dalunk énekel.

Dicséret áldja az Atyát,

és vele egyszülött Fiát,

s a Lelket, a Vigasztalót

most és örök időkön át. Ámen.

Ferenc pápa homíliája a Szent Márta ház kápolnájában: Kerüljük a színlelt vallásosságot!

Kedd reggeli szentmise: Színlelés nélküli élet! 

„Jézus azt kéri tőlünk, hogy alázattal tegyük a jót, kerüljük el a látszatot, a színlelést” – hangzott el Ferenc pápa kedd reggeli szentmiséje homíliájában a Szent Márta ház kápolnájában. A római egyház ma egyébként Szent 23. Jánosra, a „Jó pápára” emlékezik.

Jézus azt kéri, hogy az Istentől jövő igazságosságot fogadjuk el

A napi szentleckében (Gal 5,1-6) Pál apostol a Galatákhoz írt levelében azt hangsúlyozza, hogy Isten előtt nem a törvény külső megtartása számít, hanem a szeretet által tettekben megnyilvánuló hit. Az evangéliumban (Lk 11,37-41) pedig Jézus elítéli azokat, akik a külső látszatra sokat adnak, de a belső, lelki tisztasággal nem törődnek. Ferenc pápa homíliájában a belső hitelességet emelte ki, míg erős szavakkal szólt a „sminkelős vallásosság” ellen. A két isteni üzenet közös témájaként a Szentatya a színlelés, a látszat, a külsőleges magatartás veszélyeire intett. „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal” – idézte Jézust a pápa, kiemelve, hogy az Úr nagyon gyakran ismétli ezt az emberek felé: „A ti bensőtök rossz, nem igaz, és nem szabad. Rabszolgák vagytok, mert nem fogadtátok el az igazságosságot, ami az Istentől ered, az igazságosságot, amit Jézus adott nekünk”. „Az evangélium egy másik részletében – folytatta a pápa – azt kéri tőlünk Jézus, hogy úgy imádkozzunk, hogy ne mutogassuk közben magunkat. Némelyek oly arcátlanok voltak, hogy nem szégyellték mutogatni magukat imádság és alamizsnaosztás közben, csakhogy megcsodálják őket. Az Úr azonban az alázat útját jelzi. Mindez nemet mond a sminkelt vallásosságnak, mely a látszatba menekül”.

Mondjunk nemet a színlelt vallásosságra

„Ami valójában számít, az a szabadság, melyet a megváltás szerzett számunkra, mely szeretetet adott és amely nekünk adta az Atya által művelt újjáteremtést”. A benső szabadság az a szabadság, mely a jót rejtve teszi, anélkül, hogy kikürtölné azt, hiszen az igazi vallásosság útja valójában Jézus útja, az alázat, a megalázkodás. Jézus pedig, ahogy Pál tanítja a filippi híveknek, megalázta és kiüresítette magát. Ez az egyetlen út, mely elveszi tőlünk az önzést, a kapzsiságot, a hiúságot, a gőgösséget és az evilágiságot. Ezzel szemben az a nép, melyet Jézus kritikával illet, a sminkelés vallásosságát követi: a látszatot, a megjelenést, a magamutogatást… Jézus maga egy nagyon erős kifejezést használ erre: Fehérre meszelt sír vagytok, kívülről szép, de belülről tele minden undoksággal…”.

Kérjük az Urat, hogy elutasítsuk a látszat-vallásosságot

„Jézus arra hív bennünket – folytatta a pápa – hogy a jót alázattal tegyük. Minden jót megtehetünk, csak tegyük alázatosan, ahogy Jézus teszi. Mindaz, ami nem a Jézus által szerzett megváltásból fakad, hanem saját magunkból és a mi biztonságunkból, az nem szolgál semmire. A megváltás az alázat és a megalázkodás útján jön el, mert nincs alázat, mely nem megalázkodásból eredne, ahogy ezt a kereszten megalázkodott Jézusnál látjuk”.

„Kérjük, az Urat, hogy ne fáradjunk bele ezen az úton járni, hogy tudjuk elvetni a látszat-vallásosságot, a színlelést! Haladjunk előre csendesen, tegyük a jót ingyen, ahogy azt ingyen kaptuk már a belső szabadságunkkal, hiszen ő az, aki megőrzi bennünk ezt a belső szabadságot!” – fejezte be Ferenc pápa kedd reggeli szentmiséje homíliáját a Szent Márta ház kápolnájában.

Évközi huszonnyolcadik hét keddje

Évközi huszonnyolcadik hét keddje

Napjainkban természetesnek tartjuk, hogy étkezés előtt alaposan kezet mosunk, s ennek alapvetően egészségügyi oka van, így kerülhetjük el az esetleges fertőzéseket. A bibliai időkben a kézmosásnak az egészségügyi okon túl vallási indoklása is volt. A vallásos zsidó ember, és különösen is a farizeusok szigorúan ügyeltek lelkük tisztaságára és kerülték a tisztátalan dolgokkal való érintkezést. Úgy gondolták, hogy például az edények tisztogatásával eleget tehetnek az isteni akaratnak, s ezzel elkerülhetik, hogy tisztátalanná váljanak.
Ez a zsidó szokás, illetve farizeusi gyakorlat tükröződik a mai evangéliumi jelenetben. Jézus nem figyelt erre, s vendéglátója, egy farizeus számonkéri ezt a mulasztást vendégétől. Válaszában Jézus arra utal, hogy Isten számára nem a külső tisztaság a lényeges, hanem a belső tisztaság, a szív és a lélek tisztasága. Hiába mosogatja ugyanis valaki az étkezéshez használt edényeket, ha vallásossága kimerül ebben, és mit sem törődik például az irgalmasság gyakorlásával. A mi Urunk szerint az Isten iránti tisztelet és szeretet megnyilvánulása az, ha embertársunkkal irgalmat gyakorlunk. Az ilyen jócselekedetek teszik tisztává lelkünket, és tesznek minket Isten szeretett gyermekeivé. Fordulj irgalmas szívvel embertársadhoz és Isten is könyörülni fog rajtad.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

 

Krisztus Vére, a haldoklók megnyugvása

Krisztus Vére, a haldoklók megnyugvása

üdvözíts minket!

Ha már egyszer megengedted, hogy felfedezzem, mily erő van nagy Irgalmadban, Istenem, Mennyei Atyám, akkor többé nem tágítok attól, hogy hálát mondjak érte! Szüntelen dicsőítselek, áldjalak végtelen jóságodért! Nem kell számomra más jel, mint Te, aki Krisztusban osztod meg magadat velem! Hálát adok, hogy nekem, bűnösnek, nem a bűneimet tartod számon, hanem megengeded, hogy halljalak, értselek; hogy szeretetedből újra formálsz engem! Minden nap, új élettel táplálsz, így új reménnyel töltesz el! Megtanítasz rá, hogy ott ne keressem a boldogságot, ahol a szenvedésben kell osztoznom Jézussal. De világosságot gyújtasz rá, hogy elfogadjam, és felajánljam a magam csekély, méltatlan szenvedését – Pio atyával, Pál apostollal közösségben -, csak, hogy Veled közösségben lehessek itt, ebben a véges és korlátok közé szorított állapotomban, ami megváltásomat véghezvinni, beteljesíteni képes! Elvezethet oda, abba a végtelen és korlátoktól mentes közegbe, ahol a boldogságot Te garantálod mindenki számára, ki megengedő arra, amire Te szánod az embert!

Jézus mondja, talán, amikor emberileg felfogni Ő is képessé lehetett, és rádöbbent arra, hogy mi az emberrel szándékod: „Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.” [Jn 17,4-5]

Ebből az imádatból én azt értem meg, hogy Te Atyám azért szültél engem, hogy dicsőségedre legyek. Másrészről, ha én képessé, megengedővé teszem magam rá, hogy Te megdicsőülhess általam, akkor Te, kész vagy e dicsőségedet megosztani velem!

De képes lehetek rá, alkalmassá lehetek rá, hogy Jézushoz hasonlóan azt tudjam majd mondani, mikor annak ideje elérkezik, hogy „befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem”?

Igen, miközben így beszélgetek Veled, ráismerek arra, amit ki nem mondasz, de értésemre adni akarsz, hogy milyen bűnös vagyok! Mert az ember akkor érti meg a maga bűnösségét, istentelenségét, mikor Veled közösségre lép, Veled leül beszélgetni, és figyelek rád, vágyakozással, hogy értselek, hogy részemmé legyél, és én részeddé lehessek! Így vallom meg előtted, hogy szereteted megszenvedtet, szüntelen hiányodat, és hiányosságomat, képtelenségemet, és lehetetlenségemet élem meg a jóra! Mégis, hálát adok, mert elmondhatom, hogy bűnös vagyok, de szeretett bűnös, általad!

Ebben a percben, ebben a Hozzád való közelségemben érzem meg azt, hogy mi az a töredékességem, töredezettségem, ami miatt felfogni is képtelen vagyok -, talán, ezért véghezvinni is kevés azt, amire rendeltél engem már akkor, mikor ott a teremtés kezdetén elgondoltál, kigondoltál engem! Szükségem van Rád, kellesz nekem! Hívlak jöjj, hogy Benned legyen életem, ki nélküled senki vagyok! Ámen

Himnusz CCCXV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Hajnalban fürdik már az ég,

a földre nappal fénye hull,

a napsugár, mint nyíl, lövell:

minden rossz álom tűnjön el.

Az éji rémek fussanak,

távozzék kínzó bűntudat,

a bűn éjében szunnyadó

sötét félelmek múljanak.

Hogy az a végső virradat,

mit szívünk vágya esdekel,

legyen tüzes fényáradat,

míg zengő dalunk énekel.

Dicséret áldja az Atyát,

és vele egyszülött Fiát,

s a Lelket, a Vigasztalót

most és örök időkön át. Ámen.

Böjte Csaba a Hírvivők konferencián: A gyermek Jézus lelkületére van szükség a nevelésben

A párbeszédre való készség és a másikba fektetett bizalom fontosságát hangsúlyozta Böjte Csaba október 7-én, a szegedi Gál Ferenc Főiskolán megrendezett III. Hírvivők konferencián. Arról is szólt, hogy a gyermek Jézus lelkülete kell ahhoz, hogy mosollyal és nyitottan tudjunk fordulni a másik felé.

A rendezvényen a családi kötelék fontosságáról, a katekézisben betöltött feladatáról és az állami gondoskodásban élő gyermekek családi életre való neveléséről is szó esett.

„Az élet arra van, hogy élvezzük, azért van, hogy játsszunk benne, hogy jó pajtások legyünk” – fogalmazott Böjte Csaba testvér a Család – Közösség – Egyház címmel megrendezett konferencián. Mint mondta, látja maga előtt azt a képet, ahogy Názáret poros utcáin kergetőzik a nagy Isten az emberek fiaival. Emlékeztetett, Jézus maga választott forgatókönyvet, születhetett volna bárhol, gazdag család gyermekeként is felnőhetett volna, ám Csaba testvér szerint azzal is üzen és tanít, hogy egy betlehemi istállóban látta meg a napvilágot. „Ez a semmi nélkül, üres kézzel közénk jött Isten a példaképünk. Mivel jött Jézus Krisztus közénk? Egy mosollyal, amivel rá tudott mosolyogni az ő anyukájára. Ezenfelül a párbeszédre való készséggel, azzal a hatalmas bizalommal, hogy te jó vagy” – hangsúlyozta a ferences szerzetes. Csaba testvér gyermeknevelési filozófiájának alapja is az, hogy Isten selejtet egészen biztos nem teremt. Ha visznek hozzá egy gyermeket, sosem azt nézi, honnan jött, nem a múltja határozza meg, azt kell figyelembe venni, hogy ő a Mennyei Atya alkotása, s ez neki hatalmas erőt ad ahhoz, hogy rámosolyogjon a másik emberre – fejtette ki. A dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója szerint ezt lenne jó mindannyiunknak megtanulnunk. „Az ember olyan, mint egy tükör: ha belemosolyogsz, általában visszamosolyog rád. Ha bizalmat fordítasz feléje, ez jön vissza. Jézus egész életében minden erről szól” – fogalmazott Böjte Csaba.

Előadásában Szent Márton példáját is felhozta, aki háborúban nem akart fegyvert ragadni, nem legyőzni akarta az ellenséget, hanem meggyőzni. Kevesen tudják, hogy Szent István előtt Szent Márton országa volt hazánk, hozzá imádkoztak a magyarok, Pannonhalma pedig Szent Márton hegye volt egykoron – hangsúlyozta a szerzetes. „Szent Márton számomra a párbeszéd erejét jeleníti meg, hogy az ellenségemből a barátom lesz. Milyen jó lenne, hogyha én is ezt a jézusi baráti párbeszédre való készséget meg tudnám tanulni” – fogalmazott.

Böjte Csaba szólt Márton Áron erdélyi püspökről is, aki a Trianon utáni időkben a remény és párbeszéd embere volt. Elmesélte, hogy egy idős ember azt mondta neki, hogy a 20. században Isten legnagyobb ajándéka számára Márton Áron volt, akit 1938-ban neveztek ki erdélyi püspökké. Mindig szót emelt az igazságtalanságok ellen, irányult az zsidók, románok vagy épp magyarok irányába, a börtönévek sem törték meg, mindenkivel párbeszédre törekedett, sosem hátrálva meg a munka elől, sosem térve le arról az útról, amin elindult. „Mi után kiált ez a világ? Szent Mártonok és Márton Áron püspökök után kiált, akik képesek lennének a párbeszéd hangját a társadalomban hallatni. Gyermek jézusi lelkületű papok és világiak után kiált, sír a mi világunk. Olyanok után, akik naivan, tisztán oda tudnak menni a másikhoz és meg tudják szólítani. Én hiszek a párbeszédben, hiszem, hogy bizalomból, szeretetből születik az élet” – hangsúlyozta Csaba testvér.

A szerzetes leszögezte, hogy amit ők a gyerekekkel megvalósítanak, az a recept működik. Hiába mondják, hogy a siker személye, karizmája miatt van, Böjte Csaba úgy látja, az a lényeg, hogy milyen lélekkel fordulnak a gyerekek felé. Olyan ez, mint a nagymama piskótareceptje –mondta –, ha aszerint sütünk, pont olyan finomat tudunk mi is készíteni. Éppen ezért tartja fontosnak, hogy megtanuljunk bizalommal fordulni a másik felé, tudjunk párbeszédet kezdeményezni, és valóban gyermek jézusi lelkülettel, mosollyal fordulni a másik ember felé.

A Gál Ferenc Főiskola rendszeresen ad helyet konferenciáknak, így a teológia és neveléstudomány ágak műhelyévé vált az egyházmegye iskolája, s ezzel tölti be azt a hivatását, amit keresztény és katolikus felsőoktatási intézményként kapott – mondta el köszöntőjében Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke. Hozzátette, a III. Hírvivők konferenciájának témája, azaz a család, a közösség és egyház egyenként is olyan értékek, amelyekre napjainkban különös figyelmet fordítunk. „A család mint közösség egyidős az emberiséggel, a társadalom alapsejtje, amelynek alapvető funkciója a házastársak kapcsolatában és a szülői felelősségben gyökeredzik” – hangsúlyozta Serfőző Levente.

Az oktatási helynök előadásában a család feladatait vette számba. Elmondta, az ideákat, vagyis az elérendő célokat tekintve számtalan tapasztalattal rendelkezünk, azelőtt azonban, hogy a hitet mélyítsék, elő kell készíteni azt a környezetet, amelyben a hit magját el lehet ültetni. Serfőző Levente szerint a családi életre és értékekre nevelés olyan, mint az evangéliumi magvetés: valakinek ott is meg kellett művelnie a talajt ahhoz, hogy a mag jó földbe hulljon. „Munkásokra van szükség, akiket az evangélium nyelvén misszionáriusoknak nevezünk. Feladata van a hitét már élő családoknak, hiszen ők tesznek tanúságot, de feladata van minden egyes szülőnek, aki nevelni akarja gyermekét, mert Mózes mondata egyszer mindannyiunkat utolér: Amikor a fiad egy nap megkérdez, akkor majd felelned kell” – zárta előadását a lelkipásztor.

A központi téma kapcsán a kötelék, a kötődés és a küldetés viszonyáról tartott előadást Kozma Gábor, a Gál Ferenc Főiskola rektora. Elmondta, az első Hírvivők konferencián a közösség- és kapcsolatépítés volt a fő téma, tavaly az értékkereső társadalom, az értékadó keresztény közösségek szerepét vizsgálták. „A főiskolánkon folyó kutatások eredményei is arra hívják fel a figyelmet, hogy bármelyik család számára a saját gyökereinek táplálásában, nemzeti identitásának kérdésében mindennél nagyobb hatású a helyi keresztény közösséghez tartozás ereje” – jelentette ki Kozma Gábor. Amennyiben ez az erő enyhült, az minden esetben az elődök kultúrájának gyökereitől elszakadáshoz vezetett – tette hozzá. Tudományos vizsgálatok során is megtapasztalható módon kapcsolódik össze az erős hittel a közösségben, a családban és a nemzetben való létezés, amelyek egy tőből fakadnak a rektor elmondása szerint, tehát nem lehet elszakítani egymástól azokat.

Kothencz János, a Szeged-Csanádi Egyházmegye által működtetett Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója elmondta, az országban több mint 4000 családját vesztett fiatalról gondoskodnak, amiben az a legfontosabb, hogy miként tudnak példát mutatni abban, hogy feltétel nélkül fogadják el a rájuk bízottakat. „Ebben a feltétel nélküli elfogadásban minden evangéliumi érték megtalálható, amelynek átható erejével egy családot vesztett gyermek is egy egészen más típusú önmegtapasztalásra tehet szert. E folyamatban foganhat meg benne, jó talajba vetett magként csírázhat ki, válhat teljessé mindaz, amiben ő megérkezhet ebbe a társadalomba ahelyett, hogy annak perifériájára kallódna” – fogalmazott Kothencz. Az ÁGOTA Alapítvány elmúlt húszéves munkájának tapasztalata is azt mutatja, hogy nem elég jogszabályi szinten megvalósítani a személyre szabott törődést, a gyermekfelügyelői és a pedagógiai munkában új alapokra kell helyezni az emberi és szakmai bánásmódot egyaránt – mondta a főigazgató. Az elmúlt évtizedek berögződéseit a mai napig lehet érzékelni az ifjúságvédelemben, ez a felügyeletre helyezi a hangsúlyt, míg az egyházmegye gyermekvédelmi szolgáltatójánál inkább azt szorgalmazzák, hogy személyre szabott, a gyermek problémáit, nehézségeit igyekezzenek oldani, s ebben partnerei lenni a fiatalnak.