Interjú Zuppi bolognai érsekkel az Amoris laetitia lelkipásztori alkalmazásáról

Matteo Zuppi bolognai bíboros érsek 

Rádiónk olasz tagozatának egyik munkatársa interjút készített Matteo Maria Zuppi bolognai érsekkel Ferenc pápa Amoris laetitia k. apostoli buzdítása értelmezéséről. Figyelemre méltó tény, hogy három hónappal a dokumentum közzététele után már megjelent egy kötet értelmezéseiről: „A család tükörben: a szinódusi út szövegválogatással az Amoris laetitia-ból.” A kötet szerzője Giovanni Panettiere író/újságíró (Gabrielli Editore).

E kiadványhoz kapcsolódott a kérdéses olasz interjú  M.M. Zuppi  új bolognai érsekkel. A főpásztor elmondta, hogy egyházmegyéikben folytatják a dokumentum tanulmányozását, különösen is figyelve a megkülönböztetésre, ami lelkipásztori módszerük megváltoztatására ösztönzi őket. „A kihívás, amellyel a pápa szövege  szembesít bennünket éppen ez: túlhaladni  a rendezett és rendezetlen házasságok kategóriáin, minden házasságra figyelni, éspedig elsősorban a személyekre.” Ennek az elvnek az alkalmazása a különböző konkrét esetekre megköveteli a megkülönböztetés alkalmazását. Nem kazuisztikáról van szó, hanem arról, hogy meghallgatjuk, igyekszünk megérteni minden egyes személy történetét a személyes kapcsolat kialakításával. Ez a kapcsolat új módszer kipróbálása, mert az Egyházban hozzászoktunk a kazuisztikához, és kevésbé gyakoroltuk a találkozást és a meghallgatást.

Az érsek megjegyezte: veszélyes az, ha az egyház nem tud kommunikálni, ha nem értik prédikációját. „Az Amoris laetitia éppen azt akarja, hogy érthető legyen üzenetünk, hogy megértsük és megkülönböztessük azt az igazságot, amely az üdvösség és az irgalmasság útja lehet a személyek számára.

A következő kérdés az elvált újraházasodottak áldozására vonatkozott. Az érsek szerint is ez a buzdítás recepciójának vitatott pontja: „áldozhatnak-e vagy sem?” A baj az, hogy kezdettől fogva – talán túlzottan -  a szinóduson is és a dokumentum értelmezésekor erre a  vitatott pontra összpontosult a figyelem. „Így második  szintre került Ferenc pápa felhívása: megélni a családban a lehetséges és nem az eszményiesített szeretetet.” E felhívás fontos, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk a házasság-család öröméről, szépségéről, gyakran - a problémák közepette – védekező álláspontra helyezkedünk. A pápa szempontja konkrét, szenvedélyesen pozitív, és ez segíthet bennünket.

Az Amoris laetitia recepciójával, fogadtatásával kapcsolatban az interjúban idézték Maria Elisabetta Gandolfi újságírónő, az Il Regno c. folyóirat főszerkesztője megszívlelendő véleményét: „Azt hiszem, hogy ez a recepció-folyamat olyan mértékben lesz sikeres, amennyiben az egyes püspöki karok sorra megvizsgálják a buzdítás egyes fejezeteit, hogy hogyan ültethetik át azokat a gyakorlatba. Tudom – fűzte hozzá – hogy London érseke, Nichols bíboros  összeállított a buzdításból egy lelkipásztori útmutatót. Más püspökök is dolgoznak az egyes fejezetek aprópénzre váltásán, túlhaladva  a sokat vitatott nyolcadikon. Azt hiszem, sok még a teendő, hogy a dokumentum recepciója jó legyen.”

Nem csak a nyolcadik fejezetet kell tanulmányozni (itt szól a pápa a nem rendezett házasságokról, sebzett családokról). Az ismertetés elején említett könyv szerzője, Giovanni Panettiere óvatos véleménye: „Úgy látom, az olasz egyházmegyékben nagy fáradsággal szemináriumokat, összejöveteleket szerveznek az Amoris laetitia elmélyítésére. A sajtónak köszönhető, hogy talán túlzott figyelmet fordítottak a nyolcadik fejezetre, és így a többi fejezet háttérbe szorult. Gondolok itt a hetedikre, amely nagyon szép leírást/eligazítást  ad a gyermekek neveléséről, a lelkipásztori kísérésről vagy férj és feleség kapcsolatáról. Az elvált újraházasodottak szentséghez járulása és az együttélések problémájának központba állítása lelassította a dokumentum  fontos lelkipásztori irányelveinek tanulmányozását, elfordította a figyelmet az országos püspöki  karok feladatairól vagy pl. a lelkiismeret szerepéről a megkülönböztetésben.” Eddig az interjú a bolognai érsekkel.

Kiegészítésül idézünk az Amoris laetitia most már magyarul is olvasható fordításában a fent emlegetett nyolcadik fejezetből, ahol a „szabálytalan” helyzetekben élő házasok lelkipásztori kíséréséről van szó. Ferenc pápa rövid utalásokkal kis kaput nyit az elvált újraházasodottak esetleges szentségekhez járulásához – a Schönborn bíboros által megmagyarázott, múltkor itt ismertetett  szükséges megkülönböztetésekkel – konkrét, egyedi esetekben, belső fórumon, lelki vezető segítségével. Idézzük  a vitatott 305.pontot (a 351-es jegyzettel):

„A feltételek, vagyis az enyhítő körülmények miatt lehetséges, hogy az objektív bűn helyzetében - amely szubjektív szempontból nem vétkes, vagy legalábbis nem teljesen az - valaki Isten kegyelmében élhet, szerethet, és növekedhet is a kegyelem és a szeretet életében, megkapva ehhez az Egyház segítségét.351

Ide a 351. jegyzet:

Hivatkozás a Püspöki Szinódus XIV. Rendes Közgyűlésének  Záróbeszéd- ére. Majd a pápa ezt fűzi hozzá a jegyzetben az Evangelii gaudium-ra való hivatkozással: „Bizonyos esetekben ez a szentségek jelentette segítséget is magába foglalhatja. Ezért ’emlékeztetem a papokat, hogy a gyóntatószék nem lehet kínzókamra, hanem az Úr irgalmassága helyének kell lennie’ (Evangelii gaudium, 44). „Hasonlóképpen jeleztem, hogy az Eucharisztia ’nem a tökéletesek jutalma, hanem nagylelkű gyógyszer és táplálék a gyengék számára’ (uo., 47) – Eddig a lábjegyzet.

Folytatódik a főszöveg:

„A megkülönböztetésnek segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy megtaláljuk a lehetséges utakat az Istennek adandó válaszhoz és a korlátok általi /közötti?/ növekedéshez. Ha azt hisszük, hogy minden vagy fehér, vagy fekete, azzal olykor elzárjuk az utat a kegyelem és a növekedés előtt, és elvesszük a kedvet a megszentelődés útvonalaitól, amelyek megdicsőítik Istent.”

Évközi tizenötödik hét keddje

Évközi tizenötödik hét keddje

Az ószövetségben található néhány olyan fenyegető beszéd, amely bizonyos isteni büntetést helyez kilátásba, ha az emberek nem változtatnak életmódjukon. Az újszövetség nyelvezetétől idegen az ilyen szóhasználat, ezért is nevezhetjük örömhírnek Jézus üzenetét. A mai evangéliumi részlet azonban kivétel. Itt Jézus nagyon kemény hangon beszél egyes városok és a bennük lakó emberek sorsáról. Természetesen nem átkot mond ezekre a városokra és nem akarja pusztulásukat. Szavai erőteljes figyelmeztetésnek minősülnek, s az a szándék van mögöttük, hogy az emberek megtérjenek, odafigyeljenek tanítására és elfogadják a hitet. Az emberek helyes vagy helytelen erkölcsi életvitele előrevetíti felemelkedésüket vagy városuk pusztulását.
A könnyelmű emberek azt gondolják, hogy bűnös cselekedeteiknek nem lesz következménye, s elkerülhetik a felelősségrevonást. Ha ez így volna, akkor nem létezne az isteni igazságosság, amely szerint a jók, az erkölcsi szabályokat betartók jutalomban részesülnek, a bűnösök, az isteni törvények megtartását megtagadók pedig büntetésben. Mivel Isten az emberek javát és üdvösségét akarja, ezért lehetőséget ad a megtérésre, az életvitel megváltoztatására. Aki odafigyel az isteni üzenetekre, jelekre és figyelmeztetésekre, s ezeket látván megtér, az elkerüli a büntetést.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet hirdetik, miként János, a Keresztelő tette! Küldj ma is követeket hozzánk, akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy te, Urunk, bennünk növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem önmagukért élnek! Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk neked, és előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy megvalósulhasson a te országod!

 

Jézus Szent Vére 7.

Hogy népünkről az evilági megszállottságot elvegyed
és a szellem uralmának útját egyengesd

Bizony. Ez szól nekem

Péld 2,1-9 - Mt 19,27-29

Éltető szó! Élni tanít.
Életre szoktat, vagy nevel?
Éljük meg a történetet!
Melyben létünk lehet.
Melyet észre sem veszek,
míg minden természetes,
nem ajándékomként veszem
- magamra, hogy lehet!
A ’Lenni’,
mit csodálni megengedett!
Úgy, mint ami személytelen,
és mégis:
benne találom személyemet!
Felfedezéssé válhat az életem!
Melyben minden napra,
újra születhetek;
nincs időm rá, meg sem öregedhetek!
Egyszerűen élhetem,
melyben az élet, a halál,
egyre megy!
Minden állapotomban
gyönyörködhetek,
örömömre rálelhetek:
hogy lám, ebben is részt enged nekem!
Eközben az idő -
melyről azt hittem, hogy enyém lehet,
máris időtlenné lehet,
melyet betölt – számomra -
szeretete. Hogy Benne -
Belőle – akkor Érte lehet lélegzetem.
Mégis, szabad lehetek!
Magamnak a hálát, mindezért,
megengedem: köszöntelek, dicsőítelek!

Himnusz CCXXIV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Apostoloknak vére volt,

mely megszentelt egy szép napot:

Péter győzelme oly nemes,

és Pál babérra érdemes.

Eggyé fűz két nagy férfiút,

hogy égi példa volt az út;

Krisztussal nyertek földi bért,

gyilkos bosszút a jóhírért.

Bár Péter volt a fő követ,

méltán kap Pál is nagy nevet:

hitével szerzett hős erényt

az Úrtól választott edény.

Kereszten fejjel föld felé

– Simon lép így az Úr elé,

szemlélve Jézus jóslatát

alázza földig homlokát.

Ezért is Róma fennen áll

a tisztelet magas fokán,

alapja lett e hősi vér

és jel, mely nagy jövőt ígér.

Látod, hogy minden nép fia,

a földkerekség jár oda:

az Úr választott főhelye,

ott ül a népek mestere.

Könyörgőn kérünk, Krisztusunk,

bár méltatlan szolgák vagyunk,

hogy nagyjaiddal egy hazát

élvezhessünk örökkön át. Ámen.

Ferenc pápa hét tanácsa a házastársi viták megoldásához

Ferenc pápa az „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdításában számos hasznos gyakorlati tanácsot ad a hétköznapi élet boldogabbá tételéhez a házaspároknak.

A Szentatya szerint például nagyon jó stratégia, ha a párok kifejezetten foglalkoznak a nehéz, problémás helyzetekkel: amikor a házastársak vitatkoznak, akkor a legtöbb nézeteltérés valójában nem a fontos dolgokat illetően van, gyakran csupán az a viták forrása, amit mondott vagy ahogy mondott valamit az egyik fél.

Éppen ezért Ferenc pápa a következő irányelveket adja a házaspárok számára, amelyeket érdemes figyelembe venniük:

1. Amennyiben harag kezd kialakulni a felek között, érzékenyen, odafigyelve kell cselekedniük, nehogy megszakadjon köztük a párbeszéd dinamikája.

2. A házastársak alakítsák ki magukban azt a képességet, hogy úgy tudjanak kimondani valamit, hogy azzal ne bántsák a másikat.

3. A párok a szavaikat úgy válasszák meg – különösen a nehéz kérdésekben –, hogy azok ne legyenek sértők a másik számára.

4. A partnerek próbáljanak meg úgy érvelni, hogy közben ne zúdítsák saját dühüket a másikra, s ne bántsák meg társukat.

5. A házastársak kerüljék a leereszkedő hangnemet, amelynek célja csupán a másik megbántása, kigúnyolása, megsértése.

6. A párok fejlesszék magukban azt a szemléletet, hogy valóban fontosnak tartsák a másik személyét, próbáljanak bepillantani társuk szívébe, tanulják meg érzékelni legmélyebb aggodalmait, gondjait, melyeket aztán a további párbeszédek kiindulópontjává tehetnek.

7. De mindenekelőtt a házaspárok tanuljanak meg kisebb hangsúlyt fektetni a másik hibáira – hiszen a másik személye több annál, mint az engem idegesítő dolgok összessége. Az a tény, hogy a társunk szeretete nem tökéletes, nem jelenti azt, hogy hamis vagy valótlan is lenne.

Az Amoris laetitia egy másik fontos javaslata, hogy a párok szánjanak időt egymásra: időre van szüksége ahhoz, hogy mindent megbeszéljenek, hogy nyugodtan átöleljék egymást, hogy megosszák egymás között terveiket, hogy meghallgassák egymást, hogy egymás szemébe nézzenek, hogy megbecsüljék egymást és hogy megerősítsék a kapcsolatukat.

A gyakorlati tanácsok között Ferenc pápa azt is elmondja, hogy mindig jó dolog, ha a házaspárok reggel megcsókolják egymást, este áldást adnak egymásnak, előre jelzik hazaérkezésük időpontját, együtt kirándulnak és megosztják a házimunkát. Szerinte egy-egy összejövetel vagy a családi ünnepek, illetve a kivételes események megünneplése is jelentősen segíthet a napi rutin megtörésében.

Évközi tizenötödik hét hétfője

Évközi tizenötödik hét hétfője

A mai evangélium középpontjában az üdvösség és az örök élet áll, amelyet nyugodtan tekinthetünk Istentől kapott jutalomnak. Ezt a jutalmat azok nyerhetik el, akik Istenért képesek mindenről lemondani, azaz evilági boldogságukat nem a földi javaktól és nem emberektől várják, hanem Istentől. Sokan nehéznek találják a mindenről való lemondást, mert el sem tudják képzelni életüket földi javak birtoklása nélkül vagy nem bíznak eléggé az isteni gondviselésben.
Mások megértik, hogy Isten szolgálata valóban teljes odaadottságot kíván az ember részéről, amelyben egyaránt megnyilvánul a bizalom, a ráhagyatkozás és a szeretet. Ezt értette meg a mai napon ünnepelt Szent Benedek, aki elindult a mindenről való lemondás útján, s aki a nyugati egyházban elsőként írt szabályzatot azok számára, akik közösségben akarják megélni Krisztushoz tartozásukat. Szabályzatának követői, a bencés szerzetesek, majd a későbbi időkben más szerzetesek személyükben olyan jelek a világ számára, akik azt bizonyítják, hogy Jézus kérése megvalósítható. Érdemes elindulni az evangéliumi szegénység útján, amelyen elkísér bennünket Isten gondviselése, s amelynek a végén feltárul az üdvösség ajtaja. Ha Isten szolgálatába állítjuk életünket, ezt ne a „százannyiért” tegyük, hanem az örök életért!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és fussanak a bűntől! Legyenek a föld sója és a világ világossága, amit Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre, de követőinek is.
Kapisztrán Szent János

 

Jézus Szent Vére 6.

Hogy a népek között és a családokban
minden gyűlöletnek, és viszálynak megállást parancsolj

"Erőszak, romlás!”

 
Jeremiás próféta küldetést kap Istentől: figyelmeztesse népét, a főváros és a vidék zsidóságát, hogy bűnei nagyon súlyosak, sürgősen meg kell térnie, mert különben Isten büntetése elpusztítja a házakat, a maradék népet pedig fogságba hurcolják. Nagyon kínos küldetés, hisz fájdalmas sorsot hirdet. Kínos azért is, mert ő egyedül van küldetésével, az ellentábor pedig (a hamis próféták) sokan vannak, gátlástalanul hazudnak, hiszen Isten nem szólt hozzájuk, nem kérnek megtérést, elveszik a bűnbánat lehetőségét, előidézik a végromlást. A nép nem Jeremiásnak hisz, vagyis nem az őt küldő Istennek. A próféta belefárad a reménytelen küzdelembe. Már arra gondol, feladja a küldetését, visszavonul, és sorsára hagyja elcsábult, hitetlen népét. „De olyan lett szívemben, mint égő tűz bezárva csontjaimban. ”(20,9) – írja. Ez a perzselő tűz az isteni kegyelem, a szeretet tüze: lényege: sajnállak prófétám, de te engem képviselsz, s én szeretem az embereket, nem a pusztulásukat akarom, hanem, hogy visszatérjenek hozzám, megbocsáthassak nekik, és megmeneküljenek a borzalmas pusztulástól. Kell, tehát, hogy bírd te is, mondd, ajánld az irgalmat. Jézus századokkal korábban, meg jelent meg Alacoque Szent Margitnak. Megmutatta az imádkozó, engesztelő apácának a Szívét. Hatalmas lángok törtek elő belőle, és az üzenet mindenkihez szólt: Íme, én így szeretem az embereket! Mondd el nekik, hogy ők is szeressenek, de legalább te szeress engem! Az utolsó menedék: Jézus és Mária Szíve.