Himnusz CCXXIV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Apostoloknak vére volt,

mely megszentelt egy szép napot:

Péter győzelme oly nemes,

és Pál babérra érdemes.

Eggyé fűz két nagy férfiút,

hogy égi példa volt az út;

Krisztussal nyertek földi bért,

gyilkos bosszút a jóhírért.

Bár Péter volt a fő követ,

méltán kap Pál is nagy nevet:

hitével szerzett hős erényt

az Úrtól választott edény.

Kereszten fejjel föld felé

– Simon lép így az Úr elé,

szemlélve Jézus jóslatát

alázza földig homlokát.

Ezért is Róma fennen áll

a tisztelet magas fokán,

alapja lett e hősi vér

és jel, mely nagy jövőt ígér.

Látod, hogy minden nép fia,

a földkerekség jár oda:

az Úr választott főhelye,

ott ül a népek mestere.

Könyörgőn kérünk, Krisztusunk,

bár méltatlan szolgák vagyunk,

hogy nagyjaiddal egy hazát

élvezhessünk örökkön át. Ámen.