Jézus Szent Vére 6.

Hogy a népek között és a családokban
minden gyűlöletnek, és viszálynak megállást parancsolj

"Erőszak, romlás!”

 
Jeremiás próféta küldetést kap Istentől: figyelmeztesse népét, a főváros és a vidék zsidóságát, hogy bűnei nagyon súlyosak, sürgősen meg kell térnie, mert különben Isten büntetése elpusztítja a házakat, a maradék népet pedig fogságba hurcolják. Nagyon kínos küldetés, hisz fájdalmas sorsot hirdet. Kínos azért is, mert ő egyedül van küldetésével, az ellentábor pedig (a hamis próféták) sokan vannak, gátlástalanul hazudnak, hiszen Isten nem szólt hozzájuk, nem kérnek megtérést, elveszik a bűnbánat lehetőségét, előidézik a végromlást. A nép nem Jeremiásnak hisz, vagyis nem az őt küldő Istennek. A próféta belefárad a reménytelen küzdelembe. Már arra gondol, feladja a küldetését, visszavonul, és sorsára hagyja elcsábult, hitetlen népét. „De olyan lett szívemben, mint égő tűz bezárva csontjaimban. ”(20,9) – írja. Ez a perzselő tűz az isteni kegyelem, a szeretet tüze: lényege: sajnállak prófétám, de te engem képviselsz, s én szeretem az embereket, nem a pusztulásukat akarom, hanem, hogy visszatérjenek hozzám, megbocsáthassak nekik, és megmeneküljenek a borzalmas pusztulástól. Kell, tehát, hogy bírd te is, mondd, ajánld az irgalmat. Jézus századokkal korábban, meg jelent meg Alacoque Szent Margitnak. Megmutatta az imádkozó, engesztelő apácának a Szívét. Hatalmas lángok törtek elő belőle, és az üzenet mindenkihez szólt: Íme, én így szeretem az embereket! Mondd el nekik, hogy ők is szeressenek, de legalább te szeress engem! Az utolsó menedék: Jézus és Mária Szíve.