2016. július 12., kedd

Évközi tizenötödik hét keddje



Évközi tizenötödik hét keddje


Az ószövetségben található néhány olyan fenyegető beszéd, amely bizonyos isteni büntetést helyez kilátásba, ha az emberek nem változtatnak életmódjukon. Az újszövetség nyelvezetétől idegen az ilyen szóhasználat, ezért is nevezhetjük örömhírnek Jézus üzenetét. A mai evangéliumi részlet azonban kivétel. Itt Jézus nagyon kemény hangon beszél egyes városok és a bennük lakó emberek sorsáról. Természetesen nem átkot mond ezekre a városokra és nem akarja pusztulásukat. Szavai erőteljes figyelmeztetésnek minősülnek, s az a szándék van mögöttük, hogy az emberek megtérjenek, odafigyeljenek tanítására és elfogadják a hitet. Az emberek helyes vagy helytelen erkölcsi életvitele előrevetíti felemelkedésüket vagy városuk pusztulását.
A könnyelmű emberek azt gondolják, hogy bűnös cselekedeteiknek nem lesz következménye, s elkerülhetik a felelősségrevonást. Ha ez így volna, akkor nem létezne az isteni igazságosság, amely szerint a jók, az erkölcsi szabályokat betartók jutalomban részesülnek, a bűnösök, az isteni törvények megtartását megtagadók pedig büntetésben. Mivel Isten az emberek javát és üdvösségét akarja, ezért lehetőséget ad a megtérésre, az életvitel megváltoztatására. Aki odafigyel az isteni üzenetekre, jelekre és figyelmeztetésekre, s ezeket látván megtér, az elkerüli a büntetést.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet hirdetik, miként János, a Keresztelő tette! Küldj ma is követeket hozzánk, akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy te, Urunk, bennünk növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem önmagukért élnek! Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk neked, és előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy megvalósulhasson a te országod!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése