Biró László püspök úr levele a családokhoz

A család első „püspökei” – Szent Ágoston gondolatát idézve – a családapák és családanyák. Az egyház életének bázisa változatlanul a hitét megélő család. Ezt akarta hangsúlyozni a II. Vatikáni Zsinat, amikor a régi egyházatyák által használt „családegyház” fogalmát felelevenítette. A „kisegyház” minden egyes tagja felelős a többiért, egymás hitét ébreszti, erősíti – írja levelében egyebek mellett Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke.

2011 A CSALÁD ÉVE

A NÁZÁRETI SZENT CSALÁD MINDIG IS A SZERETET, AZ IMÁDSÁG ÉS A MUNKA ISKOLÁJA VOLT – hangoztatta XVI. Benedek pápa Spanyolországban, a Sagrada Familia templom felszentelésekor. - Napjainkban az életkörülmények megváltoztak, hatalmas technikai társadalmi és kulturális fejlődés zajlott le. E fejlődésnek együtt kell járnia az erkölcs, a mások iránti figyelem fejlődésével. Védeni és segíteni kell a családokat, hiszen az emberi élet alapja az egy férfi és egy nő közötti nagylelkű és felbonthatatlan szeretet. Az igaz szabadság csak ott születhet meg, és maradhat fenn, ahol szeretet és hűség uralkodik. Az Egyház tehát megfelelő gazdasági és szociális intézkedéseket kér ahhoz, hogy a nők maradéktalanul megvalósíthassák hivatásukat otthon és a munkahelyükön. A házasságban egyesülő férfi és nő alkotta család élvezze az állam határozott támogatását. Legyen a gyermekek élete szent és sérthetetlen fogantatásuk pillanatától kezdve. Segítsék elő jogi és szociális téren is a születések számának növekedését. Az Egyház szemben áll mindennel, ami az emberi élet ellen irányul, és támogat mindent, ami elősegíti a természet rendjét, a család intézményének javát.

SZENTATYÁNK EGYIK NAGY TÉMÁJA A CSALÁD. Mindegyre hangsúlyozza az emberről alkotott keresztény felfogást, és azt, hogy a család abszolút értelemben alapvető vonatkozási pontja a társadalom építésének, a személy átfogó fejlődésének, az élet befogadásának. A család témájára való utalás rendkívül időszerű napjainkban. Kultúránk és társadalmunk ezzel szemben gyakran nem védelmezi a családi élet dimenzióit.

AZ ÖRÖK IGE A CSALÁD ÖLÉN LETT EMBERRÉ. „Jézus Krisztus kiüresítette önmagát”, (Fil 2,7) mindenről lemondott, de arról nem, hogy családban testesüljön meg. A megváltás műve a családban kezdődött.

A FIATAL EGYHÁZ CSALÁDOKBAN ÉLT, erősödött és gazdagodott a Lélek által. Az Egyház útra indulásának első fázisában keresztény eleink „a kenyértörést házanként végezték és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el közös eledelüket” (ApCsel. 2.46). Családi közösségben gyűltek össze, hogy Krisztusra és az Ő megváltói halálára emlékezzenek. A „nagy család” gyűlt össze (az időközben testvérré vált rabszolgák is), hogy az Úr vacsorájára emlékezzék, belőle részesedjék. Kisebb-nagyobb családi közösségben oktatták a gyermekeket, nevelték őket az Úr félelmére. A „családegyház” fokozatosan kitágult. Az eucharisztia ünneplésére egyre többen gyűltek össze. Számos jómódú keresztény Rómában egész házat bocsátott rendelkezésre, hogy az egyre növekvő gyülekezet közösen ünnepelhessen. A szabadság beköszönte, a növekvő igények hozták magukkal, hogy egyre szebb templomokat építsenek. Így alakultak ki fokozatosan a családegyházból a helyi közösségek.

AZ EGYHÁZ ÉLTETŐ MAGJA, ALAPSEJTJE MIND A MAI NAPIG A „CSALÁDEGYHÁZ”. A család első „püspökei” – Szent Ágoston gondolatát idézve – a családapák és családanyák. Az egyház életének bázisa változatlanul a hitét megélő család. Ezt akarta hangsúlyozni a II. Vatikáni Zsinat, amikor a régi egyházatyák által használt „családegyház” fogalmát felelevenítette. A „kisegyház” minden egyes tagja felelős a többiért, egymás hitét ébreszti, erősíti.

AMIKOR A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ MEGHIRDETI A CSALÁD ÉVÉT, a harminc évvel ezelőtt, 1981-ben megjelent Familiaris Consortio-ra, II. János Pál pápa apostoli buzdítására is emlékezve, sokrétű célt szeretne megvalósítani. A Családok Nagy Pápája sokat idézett gondolata: „Család, légy az, ami vagy!” A családév szeretné erősíteni a család belső identitását, ugyanakkor szeretné tudatosítani a család missziós felelősségét is. A család ugyanis egyszerre tárgya és alanya az evangelizációnak. Tárgya az evangelizációnak, rá irányul. Ebben az értelemben az egyházközségek segítsék és bátorítsák a fiatalokat a megalapozott házasságra. A távolabbi felkészülést segíti a családi életre nevelés, a közelebbi pedig a párkapcsolatokat irányítja a szentségi házasság felé, már a jegyeskort megelőzően. Fontos a házasságok kísérése, összefogása csoportokba, és hogy legyen, aki ott áll azok mellett is, akik válsággal, különböző nehézségekkel küzdenek. A családnak, mint az evangelizáció alanyának pedig az a feladata, hogy kinyilvánítsa és közölje a szeretetet, amely eleven visszhangja és tükröződése Isten emberek iránti szeretetének, a Vőlegény Krisztus szeretetének a Menyasszony Egyház iránt. (FC 17.)

A CSALÁD ÉVE SZERETNÉ FELRAGYOGTATNI A CSALÁD ÉRTÉKÉT, tudatosítani, hogy a házasságon alapuló család nélkül a nemzet elenyészik, a gazdaság összeomlik, a kultúra lehanyatlik. Társadalmunknak – amelyet az individualizmus, szekularizmus, relativizmus, materializmus tépáz – a család nyújt menedéket, mert képes a társadalom megújítására, hiszen a házasságon alapuló család, elfogadva az életet, a jövő záloga.

A CSALÁD ÉVE kegyelmi idő. Kereszténységtől távolodó világunk csak olyan keresztények életpéldája nyomán fogja újra befogadni az evangéliumot, akik Krisztussal való őszinte, állandó, boldogító találkozásban élnek, és másokat is meghívnak erre a közösségre. XVI. Benedek pápa mondja: Jézus azért jött, hogy a szegényeknek hirdesse az örömhírt; márpedig a legszegényebb az, aki kiábrándult az abszurdnak, ellentmondásosnak vélt életből. Az örömtelenségből szeretetlenség, irigység, önzés fakad és minden rossz, ami tönkreteszi az embert és a világot. Az öröm forrása a szeretet, a szeretet pedig a családban forrásozik. A családok tanúságtételét az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége, Isten igéjének hallgatása és az imádság hitelesíti. Vagyis egyedül azok a keresztények képesek tanúságtételre, akik őszinte és élő kapcsolatban vannak Krisztussal, és akik Krisztusból reményt merítenek az élet összes dimenziójához.

A SZEMÉLYEK IGAZI KÖZÖSSÉGÉVÉ VÁLT HÁZASSÁGOK ÉS CSALÁDOK tanúságot téve útjukról példájukkal másokat is segítenek közösséggé válni. Hiábavaló távoli, mégoly fontos igazságok újra, meg újra felidézése, ha a családokban nem tudatosul: az ő feladatuk a társadalom átalakítása. Máskülönben épp a család lesz az első áldozata azoknak a bajoknak, melyeket közömbösen szemlélt és nem hárított el. A család társadalmi feladata révén arra is hivatott, hogy beavatkozzék a társadalmi életbe, azaz elsősorban a családoknak kell gondoskodniuk arról, hogy az állam törvényei és intézményei nem csupán ne sértsék a családot, hanem nagyon határozottan támogassák és oltalmazzák jogait és feladatait. Így tehát a családokban egyre inkább tudatosulnia kell annak, hogy "főszerepet" játszanak a "családpolitikában". (FC 44) A családok hatékony fellépését elősegíti összefogásuk, ha nem egyenként, hanem közösségként lépnek fel.

HÍVOK MINDEN JÓ SZÁNDÉKÚ EMBERT, hogy élje, ünnepelje, hirdesse, a Család Evangéliumát. Az életet szolgálni öröm. Modern világunk az erőfeszítés nélkül birtokba vehető olcsó és múló örömöket reklámozza. A jövő nemzedékét azok a családok adják, akik örömmel és szeretettel, sokszor áldozatok és küzdelmes erőfeszítések árán is szolgálják az életet.

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke

Körlevél a Család éve megnyításához

Körlevél a Család éve megnyitására

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése értelmében december 26-án megkezdődik a Család éve hazánkban, amely 2011. december 30-án, Szent Család vasárnapján ér majd véget. Az ünnepi év megnyitására a konferencia az alábbi körlevelet adta ki.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Harminc esztendeje annak, hogy 1981-ben II. János Pál pápa kibocsátotta Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítását a keresztény család feladatairól a mai világban. Püspöki Konferenciánk a 2011. évet a Család Évének nyilvánította. Döntésünket az a szándék vezérelte, hogy tanúságot tegyünk hitünkről és felkeltsük az emberek szívében a szeretet és a felelősség érzését a társadalom legfontosabb intézménye, a család iránt.

Hogyan alakul a családok sorsa Európában, különösen pedig hazánkban? Ez a kérdés alapvető emberi problémát tár fel: milyen helyzetben van ma Európa, milyen állapotban élnek földrészünkön, különösen hazánkban az emberek? Nehéz erre átfogó választ adni. Ha a II. Vatikáni Zsinatnak az Egyház a mai világban című lelkipásztori rendelkezését tartjuk szem előtt, ma is el kell ismernünk, hogy az igazi választ úgy találhatjuk meg, ha szembenézünk a mai ember örömeivel és reményeivel, bánatával és aggodalmaival (Gaudium et spes 1). Amikor tehát az Egyház értékeli az egyén helyzetét és a társadalom állapotát, újra és újra pozitív és negatív szempontokra hívja fel a figyelmet. Nem azért teszi ezt, mert mindenáron azt akarja kimutatni, hogy a mérleg egyensúlyban van, hanem attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy Isten műve önmagában mindig jó, de a bűn árnyékot vet a teremtett világra. Így hát a hívő keresztény nem engedhet a reménytelen borúlátás kísértésének, de nem élhet a valóságtól elrugaszkodott álomvilágban sem.

2. Európa, ahol annyi nemzet kultúráját alakította Krisztus evangéliuma, ahonnan a keresztény örömhír hirdetői eljutottak az egész világra, ma azonosságának mély válságát éli át. Ha elutasítjuk Isten és a vallás gondolatát, sőt a valóság megismerésének lehetőségében is kételkedünk, könnyen kiszolgáltatjuk alapvető értékeinket pillanatnyi vágyak és érdekek játékának. Európának és népünknek is szüksége van Istenre. Nem feledkezhetünk meg gyökereinkről, mert csak így tudunk reménységgel és a valóság talaján állva tekinteni a jövőbe.
Kortársaink közül sokan abban akarják megélni szabadságukat, hogy mindentől függetlenítik magukat, semmire nincsenek tekintettel, a másik emberre sem, a közösségre sem, a saját jövőjükre sem. A kellemes közérzetnek ebben a bűvöletében könnyen megeshet, hogy nem vesszük észre: elmúlik az élet, s amire lehetőségünk volt tegnap, az holnapra már a múlté. Gyakran félünk meghozni életünk nagy döntéseit, elkötelezni magunkat a sírig tartó hűségre egy jó házasságban. Pedig olyan lények vagyunk, akiknek a fejlődéséhez is, a fizikai, szellemi, lelki értékekben való gyarapodásához és kiteljesedéséhez is szüksége van a jó közösség, a szerető család biztonságára. Még Isten szeretetét is a családi élet tapasztatából vett fogalmakkal fejezzük ki. Így tudjuk igazán átérezni, mit jelent, hogy ő szerető Atyánk, mi pedig egymásnak testvérei vagyunk. Ugyanígy az Egyházban és a közösségben is magabiztosabban, harmonikusabban találjuk meg a helyünket, ha átéltük a szeretet és a bizalom légkörét. Ha megtapasztaltuk az anyai szeretetet, igazi értelmet kap számunkra az is, hogy az Egyházat édesanyánknak valljuk.
Az emberi személy igazi szabadsága lehetőség az Isten akarata szerinti, értékeket teremtő és megvalósító életre. A szabadság tehát nem a kapcsolatok megszakítását, az azoktól való úgynevezett megszabadulást jelenti, hanem életünk megtöltését a szeretet gazdagságával.
3. Társadalmaink irányvesztésének világos jele a népesség fogyása. Hazánk lakossága az idén tízmillió alá csökkent. Pedig a család egészséges működése egyben a társadalom egészségének is fokmérője. Európában mindenki elismeri, hogy súlyos népesedési probléma alakult ki. A keresztény ember azt is feladatának érzi, hogy a megoldást keresse, mégpedig abból a biztos hitből kiindulva, hogy Isten szeret minket, hogy neki terve van velünk. Ezt a tervét pedig Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki.

A család és az élet Isten tervének szerves része, sőt a család lehetővé teszi, hogy megérezzük az Istennel való közösség örömét. A férfi és a nő szerelmének szépsége, ha egész életre szóló szövetségre lépnek egymással, Isten legvonzóbb természetes képét jeleníti meg az emberi társadalomban. Ez az életszövetség a férj és a feleség kölcsönös javára, s az új emberi élet elfogadására és nevelésére irányul. Ma mégis azt látjuk, hogy gyakran hiányzik a nyitottság a sírig tartó házassági közösségre. Mintha félnénk attól, hogy igent mondjunk az életre! A mai városi, de egyre inkább a vidéki élet is úgy szerveződik, hogy nagy nehézséget jelent népes családot fenntartani. Az anyaságot a társadalom nem mindig becsüli meg kellően. A gazdasági válság és a munkanélküliség szorongást és félelmet hoz sok család életébe. Pedig az anyaság és a családok megérdemlik az egész társadalom megbecsülését és szolidaritását. Az ő támogatásuk nem pusztán szociális kérdés, hanem egész népek, társadalmak jövőjének, létének vagy nemlétének kérdése. Márpedig az élet ára megfizethetetlen. Bármilyen gazdag legyen is egy ember, az életét nem vásárolhatja meg: végül is minden vagyona kevésnek bizonyul. Ahogyan a zsoltár írja: „Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa” (Zsolt 49,9-10).
4. Imádkozzunk az idén különös odaadással családjainkért. Legyen a család maga is a közös hit, a közös imádság otthona. Plébániai közösségeink ismerjék meg, tartsák számon a körükben élő katolikus családokat. Maguk a családok is örömmel találják meg egymással a kapcsolatot. Osszák meg egymással ünnepeiket és gondjaikat, segítsék egymást munkával, személyes jelenléttel, tapasztalatok átadásával, és ha szükséges, anyagiakkal is. Büszkeség lehet számunkra olyan családok közösségéhez tartozni, akik gyerekruhával, bútorral, baráti szóval, betegek ápolásával nap mint nap segítik egymást, akik hordozzák a nemzedékek közötti összetartást, akiknek gondjuk van a magányosokra, az idősekre és a betegekre is. Különös figyelemmel és szeretettel kísérjük azok kereszthordozását, akik súlyosan fogyatékos gyermekeket nevelnek! Bátorítjuk azokat is, akiknek megtört a családi életük, tartsanak ki a hitben és az Egyházzal való közösségben.

Kérjük a Szent Család áldását családjainkra, kérjük az első magyar szent családnak, Szent István királynak, Boldog Gizellának és Szent Imre hercegnek közbenjáró támogatását. Kérjük a példamutató családapa, Boldog Batthyány-Strattmann László könyörgését családjainkért és egész nemzetünkért. Ámen.

Budapest, 2010. december 26, Szent Család vasárnapja

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Jézus Krisztus születése

Jézus Krisztus születésének főünnepe

Karácsonyi éjféli mise

Örvendezzünk az Úrban mindnyájan,

Mert megszületett Üdvözítőnk:

Ma szállott közénk a mennyből az igazi békesség.

Könyörögjünk!

Istenünk, te az igaz világosság felragyogásával tetted fényessé ezt a legszentebb éjszakát. Kérünk, hogy akik Fiad megtestesülésének tündöklő titkát megismertük a földön, az ő örömeit is elnyerjük a mennyben. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

A kinti a sötétség, a felhőkkel terhelt borult ég, és a szomorúan könnyező ég különleges hangulatot ad a mai éjszakának. A fákon felrögzített világító fehér fények vibrálása, a lakóházak ablakain keresztül kivilágló szebbnél-szebb karácsonyfák fénye, a tétován füstölgő kémények mind-mind ezt a pillanatot szolgálják. Most mi nem láthatjuk azt a csillagot, de tudjuk, hogy ott van a felhők mögött és utat mutat nekünk.

Az Anyaszentegyház Urunk, Jézus Krisztus születésének nagy ünnepére minden papjának engedélyezi, hogy három szentmisét mondjon. Ezzel követi a karácsony megünneplésének eredeti szándékát: nemcsak emlékezni akar, hanem az Úr megváltást hozó áldozatával jelenvalóvá akarja tenni a szent eseményeket: éjfélkor a betlehemi barlangban felidézni a Kisded születését, hajnalban ugyanott visszaidézi a pásztorok látogatását, utána pedig elzarándokol a közösség Jeruzsálembe, ahol Jézus szent Testét és Vérét feláldozta értünk. Az éjféli misében bemutatkozik Jézus azzal az emberi testtel, amelyet a Szentlélek alkotott az Isteni Ige számára a Boldogságos Szűz Mária testéből, majd egyesítve a semmiből teremtett ember-lélekkel létrehozta Jézus emberségét. Betlehemben a születéskor befejeződik a názáreti történet, és egy másik régóta várt történet kezdődik meg. Sok olyan arcot látni ilyenkor a padokban, akiket máskor nem, miért is jönnek el ilyenkor az emberek, és miért is nem másik alkalmakkor? Úgy gondolom, hogy kettős válasszal lehet válaszolni erre a kérdésre: Egyrészt a szenzáció, a nem mindennapiság titokzatossága vonza őket, mint a pillangókat az éjszakában világító lámpatestek. Másrészt azért titkon minden ember ott motodzik annak lehetősége, hogy mi van akkor, ha tényleg akkor annak idején az Isten Fia született közénk, és valóban a Megváltás műve kezdődött el ezzel. Láthatatlan, felfoghatatlan dolog ez nem is lehet másként elfogadni és meglátni csak a hit szemével.

Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat, teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.

Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik éjszaka megjelennek a betlehem környéki pásztoroknak. A pásztorokat a váratlan angyali jelenés láttán félelem és rémület tölti el. Arra felkészültek, hogy éjszaka vadállatok támadják meg a nyájat vagy rablók érkeznek, de arra nem számítottak, hogy angyalok jelennek meg nekik. Félelmükre felfigyelve szól az angyal: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek” (Lk 2,10). Ez a jó hír, z az örömhír nem csupán a pásztoroknak, hanem nekünk is szól. Az ünnep alkalmával múljanak el félelmeink, szűnjenek meg aggodalmaink, hogy az Istentől származó öröm betölthesse életünket! A várakozás ideje, a készület időszaka lezárult, eljött az ünneplés és az örvendezés ideje. Az örvendezés okát szintén az angyaltól tudták meg a pásztorok és tudjuk meg mi is: „Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus” (Lk 2,11). Az angyali hírt hallva a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan mi is elindulunk, hogy felkeressük a Gyermeket, akinek születése a mindenható Isten dicsőségéről tanúskodik, s akinek világra jötte békét hoz a földre minden jóakaratú embernek.

A gyermekek egyszerűen gondolkoznak. Látni akarják legjobb barátjukat. Látni akarják azt, aki őket a legjobban szereti. Ez a gyermeki lelkület legyen bennünk, hogy 2010. Karácsonyán mindannyian láthassuk Isten Fiát, Jézus Krisztust!

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, örvendezve ünnepeljük ma Megváltónk születését. Kérünk, add kegyelmedet, hogy hozzá méltó életünkkel dicsőségedben is részesedjünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen!

Advent negyedik hetének péntekje

Advent negyedik hetének péntekje

Karácsony vigíliája

Ádám és Éva emléknapja

Íme, elérkezett már az idők teljessége,

Amikor Isten elküldte Fiát a földre.

Könyörögjünk!

Kérünk, Urunk, Jézus, siess, és ne késlekedj! Eljöveteled vigasztaló öröme töltsön el minket, akik szerető jóságodban bízva bízunk. Aki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

A mai nap az én életemben mindig a legszebb nap. Szinte egy éven át tartó várakozás és vágyakozás teljesedik be, a legszentebb örömmel a családjaink életében. Ehhez hasonló öröm, amikor saját gyermekünk születésére várunk. Titokzatos, sejtelmes, kicsit borzongással teli. Nálunk a konyha illatai csábítóan támasztják alá a várakozás utolsó pillanatait: a tűzhelyen forr a finoman erős halászlé, a sütőben a mákos és a diós bejgli édesen vaníliás illata fut ki, a kandallóban vidám lángok, pajkos fénnyel táncolnak, a pincéből felkerülnek a legfinomabb borok, az üvegtálakban a gyümölcsöktől megrakott bólé szesze illata várakozik, a gyerekek már alig bírnak magukkal, nem kicsik már, de az ünnep hangulata egyszerűen szétfeszíti türelmüket. A csodaszép karácsonyfa tartójába kerül, és a szobában megkezdődik a közös díszítés munkája. Mindenki ki veszi belőle a részét, mindenki hozzátesz valamit annak szépségéhez. A háttérben a jól ismert kedves karácsonyi dallamok szólnak, majd felgyulladnak a fán a fények, és átadjuk egymásnak az apró ajándékokat. A béke és a szeretet hangulata tölti be a családot, és hogy csatlakozzunk Zakariáshoz, hálát adni Istennek a Benedictussal, este közösen részt veszünk a szentmisén, ahol a nagy közösségben is megünnepeljük a mi Urunk, Jézus Krisztus születésének ünnepét. Hetek óta először ismét felcsendül a dicsőség jól ismert fülbemászó dallama és szövege. Az elkövetkezendő éjszaka az első és egyetlen éjszaka, amikor az ember úgy hajtja álomra a fejét, hogy teljes békesség honol a lelkében, mert végtelen az öröme amiatt, hogy tudja biztosan megszületett, eljött közénk az Úr, a mi Megváltónk, aki az ősszülőknek minden vétkét képes eltörölni és a kígyó fejét megtaposni. Ezen az éjszakán, majd úgy alszunk el, hogy nem félünk, mert tudjuk bekövetkezett már a Szent virradat, eljött az igazság napja, az örök világosság fénye, felragyog minden embernek, akik a halál sötét árnyékában élnek! Mondjuk el Testvéreim újra és újra Zakariás énekét, amely a papi zsolozsma mindennapi imájává lett, latin elnevezéssel a Benedictus, amely így kezdődik: Áldott legyen az Úr! A reggeli imádságba remekül illeszkedik, és állandó, változatlan szövegét a rendszeresen imádkozók már fejből mondják. Tudom jól, hogy már igen kevesen vannak, akik használják a zsolozsmát, pedig ennek elmondásához nem kell feltétlenül pap, nem kell hozzá templomba menni, csupán kicsit korábban kell kelni és még munka előtt ellehet végezni. Minden karácsonykor bízom abban, hogy majd egyre többen felismerik a zsolozsma jelentőségét és szépségét! Minden karácsonykor bízom abban, és kérem az Urat érte, hogy adjon itteni népének imádságos lelkületet, hogy ne mindig másokra várjon, hanem kezdjük el végre az új evangelizációt, a visszatérést az imádsághoz és a hálaadáshoz. Itt Bátán valamikor a bencés szerzetesek zsolozsmás éneke betöltötte a Klastrom-hegyet és magát a települést is, olyannyira, hogy Jézus Krisztus vérző teste jelen akart lenni fizikai megnyilvánulásban és a csodában is. A mai elhitetlenedett világban tudom, hogy nagy kérés ez, de én elkezdtem, az én családom elkezdte és remélem, hogy mind többen elkezdik ezt odahaza. Miért kell ezt újra tennünk? Amiért Zakariás is hálát ad Istennek a Messiás eljöveteléért, és hogy ennek a Messiásnak, a Magasságbelinek az ő fia lehet a prófétája. Mi, kedves Testvéreim, már nem lehetünk a Szent Család, nem lehetünk Istenszülők, de Zakariás és családja lehetünk. Gyermekeink még lehetnek próféták, még lehetnek Isten szolgái. Mert ez a szolgálat valóban nagy kitüntetés annak, akinek egészen sokáig úgy alakult az élete, hogy nem lehetett gyermeke, még nagyobb kitüntetés annak, aki van, mert Isten legnagyobb ajándéka a gyermekáldás. Tekintsünk ezért a Benedictust, mint Zakariás és a mi saját gyermekünket. Jóllehet tudjuk, a szöveg sem az. Azonban mialatt Erzsébet méhében formálódott János, az alatt Zakariás néma szájában ez az imádság, hogy együtt haladjanak az Úr előtt. Vegyük hát, Testvéreim imádságtól néma ajkainkra mi is a hálaadás énekét és ezen a napon, ezen a szent ünnepen ne magunkra gondoljunk végre, hanem ma mindig másra, másokra, a születendő Megváltóra, a Szent Családra, a mi Családjainkra és minden embertársunkra legyen az keresztény, vagy sem, legyen az fehér, vagy sem, fogadjuk el végre, hogy mind egy nagycsalád vagyunk, Isten gyermekeinek családja!

Ezekkel a gondolatokkal és benedicticusi lelkülettel kívánok minden Testvéremnek áldott, békés, családi melegben eltöltött Szent Karácsonyt!

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, a szentáldozásban felüdültünk a te csodálatos ajándékod által. Add, hogy mi, akik szent Fiad születésének tiszteletre méltó ünnepét várjuk, az ő örök ajándékaiban is örvendező szívvel részesedjünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen!

Advent negyedik hetének csütörtökje

Advent negyedik hetének csütörtökje



Római Szent Viktória vértanú szűz emléknapja



Gyermek születik nekünk,
és az ő nevét így hívják: Erős Isten.
Áldást nyer benne a föld minden nemzetsége.



Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, Fiad földi születésnapjára készülve egyre közelebb jutunk karácsony ünnepéhez. Kérünk, hogy irgalmazzon nekünk az örök Ige, aki Szűz Máriától testté lett, és köztünk élt. Aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretett Testvéreim!

Ma elérkezett az idő. Advent utolsó hagyományos köznapját tartjuk. Templomainkban a karácsonyfák fel vannak már díszítve, a fényfüzérek meleg fényt árasztva várják a Megváltó kisded születésnapját. Római Szent Viktória vértanú szűz emléknapja is van egyben, de ünnepeinkben ilyenkor már a szentek kissé mindig hátrább kerülnek. Viktória korában, Rómában a fiatalok között kétféle életeszmény harca alakult ki. A pogány ifjak erkölcstelen tobzódásai mellett egyre több keresztény ifjú kereste az aszketikus, önmegtartóztató életet, mint egy válaszul a máik oldal kilengéseire. Ilyen volt Viktória is, aki Jézus Krisztust választotta vőlegényének, mert ezt a tisztaságot kereste egész élete folyamán. Egy alkalommal szülei, akik vallásos keresztények voltak mégis egy pogány ifjút ajánlottak leányuknak házastársul. Viktória jól nevelt volt, így nem tiltakozott, de remélte, hogy férjét majd megtérítheti a kereszténység számára. Anatólia nevű barátnője azonban jól ismerte az ifjút és léha életét, és Viktória is apró jelekből hamar kiismerte jegyesét és elutasította a vele való házasságot. Az ifjú bosszúból maga kísérte a vérpadra menyasszonyát, akinek jelmondata: A házasság egy életre szól! És ennek az egy életre szóló házasságnak kell mindig eredménye legyen a gyermekáldás. Ahogy az idei adventunk is eltelt, úgy teltek el Erzsébetnek a napjai is. A szomszédok, a rokonok, akik eddig nem hitték, hogy ennek a házaspárnak gyermeke lesz, most együtt örültek velük és adtak hálát az Úrnak nagy irgalmasságáért. Láthatjuk, hogyan lesznek néhány perc alatt az örvendező szomszédokból félelemmel eltelt szomszédok? Mindegyikükben felmerül a kérdés: talán nem jól ismerték megelőzően a házaspárt? Vagy egy már nem is remélt gyermek születése mindenki lelkén felhúzza a redőnyt, és betudnak mosolyogni egymáshoz a szomszédok akkor is, ha nem egészen illenek össze. Tudjuk nagyon jól, hogy egy gyermek sok mindent képes elfeledtetni a családban, ami addig rosszul, vagy éppen sehogy sem működöt. Tény, hogy Szent Lukács evangélista leírja: János születésének örültek még a szomszédok is. A keresztelőn azonban valami megváltozott. A gyermek a János nevet kapta, a néma Zakariás pedig ismét megszólalt. Ezek a dolgok így együtt már nehezen elfogadhatók voltak mind a szomszédoknak, mind a rokonságnak. A fiúnak apja nevét kellett volna kapnia, a néma apának pedig némának kellett volna maradnia. Az emberi logika e párhuzam mentén tudta volna csak az eseményeket elfogadni. Amikor azonban az események nem emberi elvárások szerint haladtak tovább a szomszédokat félelem szállta meg. Félelem attól, hogy megérezték ebben a történetben az Istent, a mennyei beavatkozást. Ezt már nem tudták elfogadni, nem tudták örvendezve feldolgozni. Túl közel kerültek hozzájuk, mint szomszédok. Egy idősödő pár még elmegy szomszédnak, mert ez hétköznapi dolog, de egy próféta az már egy kicsit túl sok az emberek számára. Pedig a jelek és a körülmények nagyon egyértelműek. Gyermek születik ott, ahol már nem születhetne, beszélni kezd a néma, amikor hallgatnia kellene, és a gyermek nevét sem ők adják, hanem egy angyal. Szó mi szó a történet igen érdekesen kezdődik! Sőt minden jel arra utal, hogy a történet, amelyre évszázadok vártak végre elkezdődik! Holnap Testvéreim, holnap a Történet valóban megkezdődik!



Imádkozzunk:

Istenünk, mennyei eledellel tápláltál minket. Kérünk ajándékozz meg irgalmasan a te békéddel, hogy szeretett Fiad eljövetelekor égő lámpákkal, méltóképpen vonuljunk eléje. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!

Advent negyedik hetének szerdája

Advent negyedik hetének szerdája



Cabrini Szent Franciska rendalapító apáca emléknapja



Emeljétek fel fejeteket, kapuk,
táruljatok föl, örök kapuk:
a dicsőség királya bevonul.



Könyörögjünk!

Istenünk, te megszántad az embert, amikor bukásával halált érdemelt, és úgy határoztál, hogy Egyszülöttedet küldöd megváltásunkra. Add, kérünk, hogy akik alázatos szívvel valljuk a megtestesülés titkát, részesedjünk a megváltás kegyelmében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretett Testvéreim!

Mindannyian tudjuk, hogy Európában legvallásosabb nemzetek közé tartozik az olasz nép. Mégis a XIX században olyan szegénység és olyan nincstelenség nehezedett rájuk, akár az evangéliumi zsidó nép körében Jézus Krisztus korában. Ennek hatására a korábban felfedezett Amerikai kontinens lett az ígéret földje, amely vonzotta az új életben reménykedőket. Az olasz bevándorlókat azonban furcsa módon a lelkipásztoraik nem követték az új hazába. Amerikában élő sok ír szerzetes és pap látta el a bevándorlók hit igényeit. XIII. Leó pápa azonban olasz apácák egy csoportját az új hazába küldte missziós küldetéssel. A Jézus Szíve missziós nővérek társasága élén így került Amerikába a mai nap szentje Cabrini Szent Franciska. Franciska leginkább a latin anyanyelvű nemzetiségűek között végezte tevékenységét, amelynek révén halálakor, már mintegy 1500 nővér szolgált a rendben. New York nyomornegyedeinek missziója igen kemény munkát adott Franciskának, amely révén ő lett az USA első női szentje. Ezt a hatalmas munkát nem tudta volna véghez vinni, hanem Szűz Mária lelkületével és odaadásával végezte volna. Több, mint ötezer árva gyermeket neveltek és házaikban százezer szegény beteget kezeltek. Szűz Mária szemében Isten az alacsony sorsúakat felemeli. Erejét mutatja azok iránt, akiket kihasználnak egy olyan világban, amelyben sokakat szolgasorban tartott a vérlázító méretű szegénység és eladósodás, valamint az ellátórendszereknek való kiszolgáltatottság. A mai modern korban újra és újra átéljük ezeket az eseményeket. Részlet van a házon, de már a tatarozáson is, részlet az autón, részlet a tévén és a számítógépen. Fizetjük a villanyt, a gázt, a telefont, a kábeltévét, a vizet, a szemét elhordását. Még éppen a levegőért nem fizetünk, de úgy gondolom, hogy hamarosan ez is be fog következni. Szűz Mária úgy mutatkozik, mint szabad személy, aki maga választja szolgálatát, és nem olyan, mint mi, akiknek előírják a szolgaságot. Egy olyan világban, melyben a legnagyobb küzdelem az elegendő ételért folyik, Mária arról az időről énekel, amikor majd a szegények betelnek Isten javaival és nem azért húzzák az igát, hogy más emberek által ránk erőltetett szolgáltatásait kitudják fizetni. Akkor, amikor burjánzik a családok szétverése, a homoszexualitás törvényerőre emelkedik, amikor természetes a nők szexuális megalázása, Mária akkor arról énekel, hogy Isten felemel minden megalázottat, és visszaadja méltóságukat. Testvéreim, ez a világ már elkezdődött, ha nem is másutt, de Máriában igen.



Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, erősítsen minket Fiad szent testének vétele, hogy közelgő Megváltónk elé méltó jó cselekedetekkel járuljunk, és megkapjuk az örök boldogságot. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!

Advent negyedik hetének keddje

Advent negyedik hetének keddje



Canisius Szent Péter egyháztanító, áldozópap emléknapja



Csakhamar eljön Urunk és Királyunk:
neve Emmánuel lesz,
mert ő a velünk lakó Isten.



Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, hallgasd meg kegyesen néped kérő imáját. Örvendezve várjuk Egyszülöttedet, aki emberi testben eljött közénk. Add, hogy amikor dicsőségben újra eljön, elnyerjük tőle az örök élet jutalmát. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Azok az emberek, akik családban nőnek fel, de legfőképpen azok, akik maguk is családot alapítanak átélhetik azokat az örömeket, azokat a mindennél többet érő csodákat, amelyek egy gyermek születését, megérkezését kísérik. Ahogyan a Szent Család, ahogyan Zakariás és Erzsébet, úgy mi is, akiket gyermekáldással tüntetett ki a Mindenható Isten pontosan tudjuk milyen érzés az, amikor a magzat először mozdul meg, először rúg édesanyja pocakjában. Mi édesapák ugyancsak akkor érezzük ezeket az első mozdulatokat, ha a kezünket feleségünk pocakjához érintjük, de az édesanya az első mozdulatokat is olyan boldogsággal és izgalommal ismeri fel, amelyhez kevés dolog fogható. Egy új élet világra hozása, a földi élet legszebb, legszentebb és legcsodálatosabb eseménye. A kilenc hónapos várakozás minden napja új és újabb élményeket jelent. Keresztelő Szent János a kisdedek türelmetlenségével kezd el dörömbölni, és Erzsébet az idős anyuka, aki már lemondott erről az érzésről a kisgyermekes anyukák éberségével azonnal tudja, hogy valami történik, és Máriát meglátva örömmel kiált fel a mai Szent Lukács által leírt evangéliumi szakaszában. Anya és gyermeke örömükben teljesen együtt reagálnak a váratlan eseményre. A titkok ismerői ők, akik angyalok által lettek beavatva a Megváltás kezdetének történetében. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy Erzsébet Máriát áldottnak nevezi az asszonyok között, és áldottnak az ő méhe gyümölcsét. Mária is megszólal, és hálát mond Istennek ebben a jelenetben, ahogy minden bizonnyal sokszor hálát adott Istennek a várakozás idejében, és később a gyermek nevelés idején is, mert olyan gyermeket hozott a világra, amely minden édesanya álma. No nem azért, mert mindenki Isten gyermekét akarná világra hozni, hanem azért, mert ő gyermeknek is olyan volt, amilyen minden szülő álma. És higgyétek el, Testvéreim, hogy valójában minden gyermek, amely világra születik Isten gyermeke és nekünk szülőknek éppolyan figyelemmel kell feléjük fordulnunk, mintha magát Jézus Krisztust nevelnénk fel. Visszatérve az evangéliumhoz egy valaki hallgat a jelent során ezen a négy személyes találkozón, ahol a két édesanya és a két gyermek először találkozik össze. Jézus Krisztus itt alig pár hetes még, de nem ezért hallgat, hanem azért, mert ő már így magzatként is pontosan tudja, hogy ebben a pillanatban nem neki kell megszólalnia, neki csak be kell gyűjtenie az Istenségnek járó üdvözleteket és hála szavakat. Jó harminc év múlva pedig, talán éppen erre a helyzetre utalva mondja Szent Jánosról azt, hogy asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb. Az Úr válasza nem marad el, tehát ha utóbb is, de van válasz mindenre az életünk során. És, ha nem sajnáljuk tőle és édesanyjától a dicséretet főleg ilyenkor Advent és Karácsony idején, akkor előbb-utóbb mi magunk is dicséretben részesülünk. A várakozás utolsó napjaiban, a lelkünk, ha nem is akarjuk, akkor is titokban ujjongva készül már a Megváltó Gyermek születésére! Ha sokan tagadják is, de eredménytelenül, mert ezekben a napokban, hetekben minden teremtett ember lelke ennek a magzatnak a megszületését várja!



Imádkozunk:

Istenünk, a mennyei eledelben való részesedés legyen népednek állandó védelmére, hogy fölségednek teljesen átadva magát, teste-lelke bőségesen megkapja üdvözítő kegyelmedet. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!