Hívom a családokat 2018 áprilisában – Bíró László püspök levele

Hívom a családokat 2018 áprilisában – Bíró László püspök levele

Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!

Folytatom a Világiak, Család és Élet Dikasztériuma által írt és Ferenc pápa Amoris Laetitia kezdetű apostoli buzdítására alapozott katekézissorozat alapján a Szent Család történetének elemezését.

A család Isten szavának fényében. Nem csupán hagyományos hitbuzgalmi cselekedet volt, hogy József és Mária húsvétkor felment a jeruzsálemi templomba, hogy Izrael népének Egyiptomból való megszabadulásáért hálát adjon Istennek, és Isten áldását kérje jelenükre és jövőjükre. Életük alakulásában Isten szava eddig is fontos szerepet játszott, Mária otthonában, József álmában értesült a titokzatos isteni tervről, és noha e terv részletei számukra homályban maradtak, mindketten belegyezésüket adták. Máriához „az angyal bement” (Lk 1, 28), Józsefnek „az Úr angyala álmában megjelent”. (Mt 1, 20) Az angyal közvetítette isteni szavak megérintették a szívüket és ők egész életükre elköteleződtek. Ezek a szavak nekik szólnak, őket informálják és új, különleges és váratlan eseményekre figyelmeztetik őket, de mindenekelőtt személyes kapcsolatfelvétel velük. [...]

Isten mindkettőjüknek azt üzeni: „Ne félj!”. (Lk 1,30; Mt 1,20) Ferenc pápa megvilágítja ennek az üzenetnek az értelmét: Isten szavai nem elvont tételeket közvetítenek, hanem megnyugtatást és iránymutatást adnak minden válságba került vagy szenvedő családnak. Megmutatja nekik az úti célt, ahol Isten „letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás és fájdalom". (Jel 21,4)

Az, hogy Mária és József minden évben húsvétkor, készen állva az utazással abban az időben együtt járó váratlan események elfogadására, felment a jeruzsálemi templomba áldozatot bemutatni, és hogy magukkal vitték Jézust is, arra mutat, hogy megtapasztalták és állandóan újra és újra érzékelték Isten üzenetét mindennapi életükben. Egész életük titokzatos terve ugyanabból a szálból van szőve: Isten üzenetéből. Ennek az üzenetnek a szavai vezérlik őket a betlehemi barlangba, ahol megszületik a Fiú, amint azt Mikeás próféta megjövendölte (l. Mt 2,6); majd Egyiptomba, hogy megvédjék Jézust Heródestől (l. Mt 2,6); és hívja őket vissza Izrael földjére Heródes halála után. (l. Mt 2.19-23)

Hogyan, és milyen gyakran olvassátok családotokban a Szentírást?

A Szent Család élete arra tanít minket, hogy Isten szava több, mint vallási igazságok gyűjteménye, több, mint katekézis vagy a gyakorlatban alkalmazandó erkölcsi útmutatás. Isten szava üzenet, mély, élő kapcsolatot létesít az emberpárral. Így kezdődik a család története. Ez a tapasztalat készteti a szülőket arra, hogy gyermekeiknek beszéljenek Isten szaváról. „Ezért a család az a hely, ahol a szülők válnak gyermekeik számára a hit első tanítóivá. Személytől személyig tartó "kézműves" feladat ez.” (AL 16)

A hit továbbadását leggyakrabban a hitigazságok és a vallási gyakorlatok ismertetésére szoktuk redukálni. Arról azonban, hogy a hit Isten élő, valóságos megtapasztalását is magába foglalja, meg szoktunk feledkezni. Ha azonban ezekre a tapasztalatokra nem figyelünk fel és nem is válnak életünk részévé, a keresztény tanítás puszta vallásossággá és rituális cselekedeteknek az egyházi intézményekben való ismétlésévé redukálódik, és igen kevés hatással lesz mindennapi életünkre. Manapság általános jelenség, hogy a fiatalok a szentségek felvétele után már nem járnak a plébániára, nem mennek el a liturgikus eseményekre a templomba, még a „kötelező, szent” ünnepeken, karácsonykor, húsvétkor sem. Néhányan még csodálkoznak is azon, hogy a fiatalok nem akarnak templomba járni, holott a valóságban otthon, és a mindennapi életben nem tapasztalhatták meg Isten szavának hatását. Sürgősen változtatni kell tehát a hit továbbadásának gyakorlatán és először Jézus Krisztus bemutatásával kell kezdenünk a tanítást. Ferenc pápa joggal mondja: „A családban és a családok körében az evangéliumi üzenetnek mindig fel kell hangzania. Ezek a szavak a legszebbek, legkiválóbbak, legvonzóbbak és ugyanakkor a legszükségesebbek, ezeknek kell az evangelizáló tevékenység középpontjában állnia. Ez az első és legfontosabb üzenet, ezt kell más és más formában újra és újra meghallgatnunk, ezt kell újra és újra hirdetnünk ilyen vagy olyan formában. Valójában semmi sem szilárdabb, mélyebb, biztosabb, egységesebb és bölcsebb, mint ez az üzenet. Az egész keresztény képzés elsősorban az igehirdetés elmélyítése". (AL 58)

József és Mária nem ment minduntalan Jeruzsálembe, csak húsvétra. Húsvét ugyanis nemcsak Izrael népe számára volt a legfontosabb ünnep, hanem saját tapasztalataik miatt őket is megérintette. Jézus szülei saját életükben megtapasztalták a húsvétot, nem csupán egy múltbéli eseményre emlékeztek, nem csak egy rituális ünnepen akartak részt venni. Konkrét, egzisztenciális tapasztalatuk volt a szabadulásról. Semmit sem sejthettek saját fiúk Húsvétjáról, de tudjuk, hogy az evangélium szerzői mindig Krisztus halálából és feltámadásából indulnak ki, ennek fényében számolnak be minden egyéb eseményről. József és Mária Isten üzenete szerint élik életüket, teljesen áthatja őket a húsvéti logika.

Hogyan élitek meg a családban a húsvéti misztériumot?

Az Ige testté lesz minden családegyházban, ha a család a húsvéti misztériumban él. Családjainkat Krisztus húsvétja élteti, ez ad értelmet mindennapjainknak. Húsvét nem elmélet, igazság, vagy a családoknak továbbítandó üzenet, a húsvét jelen van minden családban a házasság szentségének kiszolgáltatása óta. Egyesülésük a szentségben megjeleníti Krisztus húsvéti misztériumát, amely szerelmi kapcsolatukban él és munkálkodik. Vajon hány keresztény házaspár van ennek a csodálatos igazságnak a tudatában? Hányan tudják, hogy házasságuk és családi életük a házasság szentségének kegyelme által a Húsvét folytonos ünneplése? Hányan értették meg, hogy a szenvedés, a fájdalom és a halál minden pillanata mélyen bele van ágyazva a húsvéti logikába, ezáltal ezek a fájdalmas megpróbáltatások az utolsó előtti szavak és a csodálatos feltámadás előjátékai? Ha nincs, aki megmagyarázza nekik Isten szavát, hogyan fedezhetnék fel a bennük rejlő nagy misztériumot már e világban? „Isten szava az élet és a lelkiség forrása a család számára. A családpasztorációnak lehetővé kell tennie, hogy az embereket a Szentírás imádságos és egyházias olvasása segítségével a családegyház tagjaivá alakítsa. Isten szava nemcsak az egyes személyek magánélete számára jó hír, hanem ítéletalkotási kritérium és világosság is a különböző kihívások mérlegeléséhez, amelyekkel a házaspárok és a családok találkoznak.” (AL 227)

Noha a Szentírást családok népesítik be (l. AL 8), miért tekintik sokan mégis elvont, a családoktól távol álló irodalmi alkotásnak? Hogyan lehetne azt elérni, hogy a Biblia ne csak jelen legyen minden család otthonában, hanem rendszeresen olvassák, és valóban ez adjon számukra a gondok, nehézségek, válságok esetén útmutatást?

Ahhoz, hogy családjaink azzá váljanak, amivé a házasság szentsége által válhatnak, elengedhetetlen a lelkipásztorok segítsége. A házastársi és családi lelkiség állandó gondozásra szorul. Buzdítsunk a közös és egyéni imádságra, a szentségekhez járulásra, lelkiségi olvasmányokra és lelkigyakorlatok látogatására, a fiatalokat pedig bátorítsuk a családalapításra.

Különösen nehéz a segítségnyújtás családi drámák, betegség, haláleset, munkanélküliség, természeti katasztrófa idején. Ha nem a húsvéti misztérium logikája szerint vezetjük az érintetteket, akkor tanításunk könnyen üres szavak halmazává válhat. Gondoljunk a názáreti Szent Családra, hogyan fogadták ők a nehézségeket. Mária a kihívásokat jó és balsorsban egyaránt bátran és derűs nyugalommal fogadta, szívében mindig Isten nagy csodáit hordozta. (l. Lk 2, 19 és 51) „Szívének kincsestára tartalmazza minden család tapasztalatát, ezeket ő megőrzi. Így segít a tapasztalatokat megérteni, és a családok saját történetében Isten üzenetét felismerni.” (AL 30)

Bíró László tábori püspök,
az MKPK Családbizottságának elnöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Párbeszéd a liturgiáról: Resurrexi

Párbeszéd a liturgiáról: Resurrexi

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

A húsvéti ünnepi mise a kezdőének (introitus) erős felütésével indul: resurrexi – feltámadtam! Ha csak úgy elolvassuk ezt, érezhetünk benne valami diadalittas felkiáltást. Amikor azonban latinul elénekeljük vagy halljuk, a hozzá tartozó gregorián dallam az úgynevezett negyedik modusban (hangnemben) szólal meg: ez sohasem a fékevesztett ujjongás hangzásvilága. Inkább egyfajta visszafogott, meditatív dallam bontakozik itt ki, megfontoltan és fokozatosan. Nem hiányzik belőle az öröm, de hiányoznak a hegycsúcsok és a szakadékok. Talán a béke, a biztonság és valamiféle nyílt, szabad tér képzete társul leginkább e hangzáshoz, amely fölé tiszta hajnali eget von az introitushoz kapcsolódó zsoltárversek magasabban megszólaló dallama.

Feltámadtam és újra veled vagyok: kezedet rám helyezted, csodálatos nekem a te tudásod. Uram, te megvizsgáltál, és megismertél engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felkelek. A születő Egyház különös szeretettel imádkozta a zsoltárokat a feltámadott Jézus hangjaként, imájaként. A 138. zsoltár itt összeválogatott versei is így hangoznak fel ebben az introitusban, és segítenek, hogy a sírjából feltámadt Fiú Atyjára való rácsodálkozó, örömteli imájába mi is bekapcsolódjunk. Húsvét reggelén vele együtt mi is biztos talajon állunk: a Feltámadás azzal a csendes ujjongással ajándékozza meg az Egyházat, hogy Istenről csodálatos tudást szerzett, és viszont: részesül abban a tekintetben, amellyel az Atya látja, ismeri a passiót átélt, a halálig engedelmes Fiút, és rajta keresztül minket is. Az örök élet így kinyíló terében a mi életünk is végtelen távlatot kap a húsvéti pirkadatban. Feltámadtam és újra veled vagyok.

Ferenc pápa Urbi et Orbi üzenete húsvét vasárnapján: A búzaszem ereje ma is termést hoz

Ferenc pápa Urbi et Orbi üzenete húsvét vasárnapján: A búzaszem ereje ma is termést hoz

Április 1-jén, húsvétvasárnap Urbi et Orbi üzenetében Ferenc pápa a búzaszem erejéről beszélt, majd imádságra szólított: imádkozzunk a béke, a kiengesztelődés, a remény, a párbeszéd, a vigasztalás, az élet és a bölcsesség gyümölcseiért.

Kedves testvéreim, boldog húsvétot!

Krisztus feltámadt a holtak közül.

Az Egyházban szerte az egész világon visszhangzik ez a hír, az alleluja énekétől kísérve: Jézus az Úr, az Atya feltámasztotta őt, Ő pedig örökre él közöttünk.

Maga Jézus hirdette meg előre halálát és feltámadását, a földbe vetett búzaszem képével. Ezt mondta: „ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). És lám, pontosan ez történt: Jézus, a búzaszem, melyet Isten vetett el a föld göröngyei közé, a világ bűne által megölve meghalt, két napon át a sírban maradt; ám ez az ő halála magában hordozta Isten szeretetének teljes erejét, amely kiszabadult a halál börtönéből és kinyilvánult a harmadik napon, melyet ma ünneplünk: ez Krisztus Urunk húsvétja.

Mi, keresztények, hisszük és tudjuk, hogy Krisztus feltámadása a világ igazi reménye, amely nem csal meg. A búzaszem ereje ez, a szereteté, mely alászáll, és a végsőkig odaajándékozza magát, és amely valóban megújítja a világot. Ez az erő ma is termést hoz a mi történelmünk göröngyei között, melyet oly sok igazságtalanság és erőszak jellemez. A remény és a méltóság gyümölcsét termi ott, ahol nyomor és kirekesztés uralkodik, ahol éhség és munkanélküliség van, a menedéket keresők és menekültek között – akiket oly sokszor visszautasít a jelenlegi szemeteskosár-kultúra –, a drogkereskedelem, az emberkereskedelem és korunk rabszolgasága áldozatai számára.

Mi pedig ma a béke gyümölcseit kérjük az egész világ számára, kezdve a szeretett és elgyötört Szírián, melynek lakosságát a végsőkig kimerítette a háború, aminek nem akar vége lenni. Idén húsvétkor a feltámadott Krisztus fénye világosítsa meg minden politikai és katonai felelős lelkiismeretét, hogy késedelem nélkül vessenek véget a folyamatban lévő öldöklésnek, tartsák tiszteletben a humanitárius jogot, és gondoskodjanak arról, hogy a segítség eljuthasson ezekhez a testvéreinkhez, akiknek égető szükségük van erre, egyszersmind biztosítva a megfelelő körülményeket a kitelepítettek hazatérésére.

A kiengesztelődés gyümölcseiért fohászkodunk a Szentföld számára, melyet ezekben a napokban is nyílt konfliktusok sújtanak, amelyek nem kímélik a fegyverteleneket sem. Imádkozunk Jemenért és az egész Közel-Keletért, hogy a párbeszéd és a kölcsönös tisztelet győzze le a megoszlásokat és az erőszakot. Krisztusban testvéreink, akik nem ritkán erőszakos cselekmények és üldözések áldozatai, tudjanak ragyogó tanúságot tenni a Feltámadottról és a jónak a rossz fölött aratott győzelméről.

A remény gyümölcseiért esdeklünk ezen a napon mindazok számára, akik egy méltóbb élet után vágyakoznak, mindenekelőtt az afrikai kontinens azon részein, melyeket elborít az éhezés, az ősi helyi konfliktusok és a terrorizmus. A Feltámadott békéje gyógyítsa be a sebeket Dél-Szudánban: nyissa meg a szíveket a párbeszédre és a kölcsönös megértésre. Ne feledkezzünk meg ennek a konfliktusnak az áldozatairól, mindenekelőtt a gyermekekről! Ne hiányozzon szívünkből a szolidaritás az iránt a rengeteg ember iránt, akiket arra kényszerítenek, hogy elhagyják a földjeiket, és akiket a minimális létszükségleteiktől is megfosztanak!

A párbeszéd gyümölcseiért fohászkodunk a Koreai-félsziget számára, hogy a folyamatban lévő megbeszélések előmozdítsák a térség harmóniáját és a megbékélését. A közvetlen felelősséggel bírók bölcsen és kellő megkülönböztetéssel cselekedjenek, hogy előmozdítsák a koreai nép javát, és bizalmon alapuló kapcsolatokat alakítsanak ki a nemzetközi közösségen belül.
A béke gyümölcseit kérjük Ukrajna számára, hogy erőt nyerjenek az egyetértést előmozdító lépések, és megkönnyítsék a humanitárius kezdeményezéseket, melyekre az ottani lakosságnak szüksége van.

A vigasztalás gyümölcseiért esdünk a venezuelai nép számára, mely – miként erről lelkipásztoraik írásban beszámoltak – valamiképpen idegenként él a saját országában. Az Úr Jézus feltámadásának ereje által találják meg a helyes, békés és emberséges utat ahhoz, hogy minél gyorsabban kilábaljanak a politikai és humanitárius válságból, mely az országot fojtogatja. Ne hiányozzék a polgárok közötti befogadás és segítségnyújtás azok számára, akik hazájuk elhagyására kényszerültek!

A feltámadott Krisztus hozza el az élet gyümölcseit a gyermekek számára, akik a háborúk és éhínségek hatására remény nélkül nőnek fel, nem részesülnek oktatásban és egészségügyi ellátásban; és az idősek számára is, akiket leselejtezett az önző kultúra, mely félredob mindenkit, aki nem termel.

A bölcsesség gyümölcseiért fohászkodunk azok számára, akik szerte a világban politikai felelősséget viselnek, hogy mindig tartsák tiszteletben az emberi méltóságot, elkötelezetten munkálkodjanak a közjó érdekében és biztosítsák saját polgáraik fejlődését és biztonságát.

Kedves testvéreim!

Ahogy a sírhoz siető asszonyokhoz, úgy hozzánk is szól ez az ige: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincsen itt, feltámadt!” (Lk 24,5–6). Nem a halálé, a magányé és a félelemé az utolsó szó. Van egy szó, amely meghaladja ezeket, és amelyet csak Isten mondhat ki: ez a feltámadás szava (vö. II. János Pál, Gondolatok a Via Crucis végén, 2003. április 18.). Isten szeretetének az erejével a feltámadás „száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket, a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál. Távol űzi a gyűlölködés átkát, és meghozza a békés egyetértést, a zsarnok gőgjét is fékezi” (Húsvéti örömének).

Boldog húsvétot mindenkinek!

Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap

A találkozás reményében

A nagyböjt negyven napig tartó időszaka befejeződött, megérkeztünk húsvét ünnepéhez, amely nap a feltámadás ünnepe. Tekintetünk két irányba is néz ezen az ünnepen, a múlt és a jövő felé. Egyrészt visszatekintünk a múltbeli eseményre, az Úr Jézus halálból való feltámadására, másrészt reménnyel tekintünk a jövő felé, amikor mi is feltámadunk majd a halálból a mindenható Isten hatalmának köszönhetően. Magától értetődő, hogy az ünnep örömmel tölti el szívünket, mert Krisztus halálon aratott győzelme azt is jelenti, hogy mi sem fogunk örökké a halál országában maradni, hanem Isten feltámasztja testünket és újra egyesíti azt halhatatlan lelkünkkel. Amikor ez megtörténik, akkor vele élhetünk majd az örök boldogságban, amelyet mennyországnak nevezünk.
Húsvéti örömünk nem egyetlen napig tart, hanem ötven napon át, egészen pünkösd ünnepéig, a Szentlélek eljövetele napjáig, sőt még tovább is, hiszen minden vasárnap a szentmisében ünnepélyes formában elevenítjük fel az Úr húsvéti titkát, azaz megváltó halálának és üdvözítő feltámadásának eseményét. Szándékosan nem többes számban beszélek, azaz nem húsvéti eseményekről, hiszen Jézus halála és feltámadása elválaszthatatlan egymástól, a megváltás műve egyetlen eseményének kell neveznünk.
A mai ünnep és a következő hetek arra hívnak minket, hogy mi is keressük az Urat, találkozhassunk vele, a Feltámadottal, és várjuk azt, hogy nekünk is élőként mutassa meg magát. A húsvéti időszak evangéliumi részletei visszavezetnek minket az Úr húsvétja utáni napokba, amikor sorra megjelent az asszonyoknak, a tanítványoknak és az apostoloknak. E találkozások megerősítették őket abban, hogy mindaz igaz, amit Jézus korábban állított magáról. Igaz, hogy ő az Isten Fia, aki megváltásunkért jött el emberi világunkba. Lassan megértik, hogy az ő keresztáldozata nem kudarc, hanem Isten üdvözítő tervében szereplő cselekedet. A találkozások során megértik saját küldetésüket is: el kell indulniuk, hogy tanúságot tegyenek mindarról, amit Mesterük mellett három éven át megéltek és legfőképpen tanúságot tegyenek a legnagyobb csodáról, az ember számára felfoghatatlan titokról, a feltámadásról.
Bizonyára az egykor tanúságtételre induló apostolok is megtapasztalták azt a nehézséget, amit az Egyház évszázadai során szintén átéltek az igehirdetők: nem könnyű, nem egyszerű erről a húsvéti titokról beszélni, hiszen csak az képes erre, aki maga is találkozott a Feltámadottal. Enélkül nem volna hiteles a tanúságtétel. És az is igaz, hogy azok számára, akik elsőként hallották az apostolok bátor szavait az Úr feltámadásáról, nem volt könnyű elfogadniuk, elhinniük a hallottakat, miként minden kor emberének meg kell küzdenie ezzel a nehézséggel. Ugyanis arról van szó, hogy semmi nem helyettesítheti az Úrral való találkozást, amely személyes hitélmény, s amely a hit útjának kezdete mindenki számára.
Az a vágy él tehát bennünk, hogy találkozzunk a Feltámadottal. Hol és hogyan találkozhatunk vele? Helyes az az első gondolat, hogy induljunk a keresésére, miként egykor az asszonyok is ezt tették húsvét hajnalán, s keresésüknek az lett a jutalma, hogy az Úr megjelent nekik. Az is helyes, ha az apostolokhoz hasonlóan összegyűlünk a közös imádságra, lehet ez például a szentmise, és így várjuk, hogy az Úr eljöjjön közénk. Mert a szentmisében az Úr valóságosan jelenvalóvá válik köztünk az átváltoztatott kenyérben és borban, tehát a szentmisén való részvételünk is biztos lehetőség arra, hogy találkozzunk Jézussal. Harmadszor pedig az is jó kiindulópont, hogy újra és újra átgondoljuk a húsvéti eseményt, megpróbáljuk megérteni ennek üzenetét, miként ezt az Emmausz felé tartó két tanítvány is tette. Lényeges, hogy hozzájuk hasonlóan mi is hívjuk otthonunkba Jézust, aki nekünk is élőként, feltámadottként mutatja meg magát. A húsvéti találkozások néhány lehetősége ez, amelyekkel élhetünk, ha valóban él bennünk a feltámadt Krisztussal való találkozás vágya. A találkozás reményében induljunk húsvéti utunkon!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Mi lelkileg vak, sötétben botorkáló emberek vagyunk nélküled. Add meg nekünk a hitet, hogy feltámadásod részesei és tanúi legyünk! Ahogy egykor a tanítványok, mi is keresünk az üres sírban, szürke hétköznapjainkban, monoton munkánkban, kiüresedett kapcsolatainkban, meg nem valósult céljainkban. De hamar be kell látnunk, hogy hit nélkül nem találunk rád. Erősítsd bennünk a hitet, hogy megértsük kereszthalálod és feltámadásod üzenetét, erősítsd bennünk a hitet, hogy fel tudjunk ismerni téged a mindennapokban!