A papnövendék válaszol – Hogyan kezeljem az összeütközéseimet Istennel és emberrel? (III. rész)

Fiatalok kérdéseire keresi a választ Máté János Kristóf, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet ötödéves papnövendéke. Írásait rendszeresen közreadjuk oldalunkon.

Elértük az út felét. Már képesek voltunk beszélni az érzéseinkről. El tudtuk fogadni, hogy hibáztunk. De merre tovább?

A harmadik lépés, hogy megismerjük és megismertessük azt, hogy mire is vágyunk.

Az ember mindig vágyik valamire. Van, aki hatalomra, van, aki pénzre, van, aki a békére, de egy dolog mindenkiben megegyezik: a legfőbb vágyunk a boldogság. Mindenki boldog akar lenni. De mit is jelent boldognak lenni? A legalapvetőbb emberi vágyunk beteljesülését, vagyis azt, hogy szeressenek minket.

Így már egyre világosabbá válik a kibékülés lépéseinek sorrendje. Első lépésben higgadjak le, és tekintsek az adott helyzetre úgy, hogy én is hibás lehetek benne. Ha tiszta fejjel oda tudok lépni a másik félhez, és bizalommal tudok felé fordulni – be merem avatni az érzéseimbe –, egy stabil bizalmi alapot teremtettem a legalapvetőbb vágyamhoz, vagyis ahhoz, hogy őszintén szeressenek.

Bizalom nélkül a másik tetteiben a hátsószándékot fogom keresni. Nem fogok tudni szeretni és szeretve lenni, mert nem engedem ezt meg se a másiknak, se magamnak. Ugyanaz a páncél marad rajtam, megragadok a konfliktusban és nem a szeretet fog vezetni, hanem önmagam igazának hajszolása.

Természetes, hogy sokszor nem fog konkrétan elhangozni, hogy azt akarom, hogy szeressenek, hanem egyéb úton, különböző módokon fogom ezt kifejezni. Saját tapasztalatom, hogy én sokszor úgy fejezem ki a másiknak a szeretetem, hogy próbálok vele időt tölteni. De mindenki más és más.

De mi a helyzet Istennel?

Vele kapcsolatban miként tudom megélni a szeretetet? Istent nem lehet ölelgetni, nem tudok vele kártyázni vagy sörözni. Akkor mégis hogyan?

Isten szeret, mert élek. Isten akarta, hogy éljek. Isten meghozta a legnagyobb áldozatot értem. Isten szeretete életem minden pillanatában elkísér. Neki köszönhetem az életemet.

De mivel tudom ezt viszonozni? Ekkora ajándékot nem tudok adni. Akkor mégis, hogyan tudom szeretni a Teremtőt?

Ha szeretem Őt, akkor megtartom parancsait. Ha megtartom a parancsait, akkor elfogadom, hogy jót akar nekem, hiszen szeret. Mert ha szeretem Istent, akkor rosszul fogom érezni magam, ha megbántom, vagyis ha bűnt követek el. De megkaptam a lehetőséget, hogy a gyónásban kibéküljek vele.

A vágyaink megosztása a harmadik lépés. Vagyis, hogy merjük kimondani a szeretet utáni vágyunkat. Sokszor nehéz kimondani. Megélni pedig még nehezebb, de ha megküzdjük ezt a harcot, akkor válunk valóban boldoggá, akkor lesz igazán teljes az életünk is.

A szeretet utáni vágy az, ami összekapcsol és irányít minket. Egy belső hajtóerő, ami nem csupán egymás felé, hanem az Isten felé is vezet minket. Jézus szeretetből halt meg a kereszten, a szeretet az, ami miatt Isten megbocsátja a bűneinket. A szeretet az, ami elvezet minket a megbocsátásra. De hogy hogyan lesz a szeretetből igazi megbocsátás, arról majd a következő cikkben…