Húsvét hatodik hét szombatja
Az imádkozó, Istent kérő ember időről időre
megtapasztalja, hogy hetekig, hónapokig fohászkodik egy szándékért, de nem
érkezik válasz. Az ember pedig kezdetben türelmesen, később már kevésbé
türelmesen megismétli kérését, mintegy siettetni akarja Istent, hogy lépjen
mielőbb az ügyében. Egy idő után nyugtalanná válik, hogy Isten meg sem hallja
kérését, nem figyel rá. Aztán elkezd panaszkodni, hogy a világegyetemnek
gondját viselő Isten sok teendője között igazán szakíthatna már pár percet az ő
gondjának megoldására, vágyának teljesítésére.
A kitartóan imádkozó, Istent kitartóan kérő ember egy idő után észreveszi, hogy kérése letisztul. S közben lelke is megtisztul, mert Istenhez fohászkodni csak tiszta szívvel érdemes. Lelke és szíve mellett értelme is letisztul, egyre tisztábban, egyre világosabban látja, hogy saját szándékainak erőltetése helyett érdemesebb belesimulni Isten akaratába. Mert nem feltétlenül az a legjobb megoldás, amit én elképzelek, hanem amit Isten adni akar, s ami valóban lelkem üdvösségét szolgálja.
Nem az elején, amikor nagyszerű kérésem gondolata kipattan fejemből, hanem ebben a lelki állapotban, készen Isten akaratának elfogadására, érdemes felidézni azt a jézusi igazságot, amit a mai evangéliumban olvasunk: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Ha Jézus nevében, Jézus által fordulok az Atyához, akkor csak jót kérhetek, amit Isten teljesíteni fog.
© Horváth István Sándor
A kitartóan imádkozó, Istent kitartóan kérő ember egy idő után észreveszi, hogy kérése letisztul. S közben lelke is megtisztul, mert Istenhez fohászkodni csak tiszta szívvel érdemes. Lelke és szíve mellett értelme is letisztul, egyre tisztábban, egyre világosabban látja, hogy saját szándékainak erőltetése helyett érdemesebb belesimulni Isten akaratába. Mert nem feltétlenül az a legjobb megoldás, amit én elképzelek, hanem amit Isten adni akar, s ami valóban lelkem üdvösségét szolgálja.
Nem az elején, amikor nagyszerű kérésem gondolata kipattan fejemből, hanem ebben a lelki állapotban, készen Isten akaratának elfogadására, érdemes felidézni azt a jézusi igazságot, amit a mai evangéliumban olvasunk: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Ha Jézus nevében, Jézus által fordulok az Atyához, akkor csak jót kérhetek, amit Isten teljesíteni fog.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te
az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel
megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem
másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten
szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra
kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél
keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnénk szolgálni szavainkkal, tetteinkkel
és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket
keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése