Húsvét ötödik hét csütörtökje

Húsvét ötödik hét csütörtökje

A gyermek viselkedése pontosan tükrözi szülei viselkedését. Amit otthon, a családi közösségben lát, azt fogja a másik közösségben, az óvodában vagy az iskolában is tenni. Jézus is egy gyermek, a mennyei Atya Fia. Valóságos emberként pontosan úgy viselkedett, mint minden más ember, gyermeki egyszerűséggel mutatta meg, hogy mit látott, mit élt át otthonában, a mennyben, Atyja mellett. Szeretetet kapott és kap szüntelenül az Atyától, ezért szeretetet ad tovább az embereknek. Jézus nagyon egyszerű szavakkal mondja ezt el: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Felnőttként is megőrizte ezt a gyermeki lelkületet: mindhalálig az Atya szeretetét sugározta felénk. Nem csupán érzelem ez a szeretet, hanem tettekben megnyilvánuló, odaadásban, önfeláldozásban megnyilvánuló szeretet. Ezért lényeges tehát, hogy „mindhaláig” sugározta az Atya szeretetét, mert a kereszthalálban is ez mutatkozott meg.
Aztán olyat tett, amire mi emberek képtelenek volnánk. Halála után is tovább sugározza az Atya szeretetét. Azért küldi el számunkra a Szentlelket, ezért hozza létre az Egyház közösségét, hogy szeretete, kegyelme velünk legyen az idők végéig.
Vajon mi, akik keresztségünk óta Isten gyermekei vagyunk, törekszünk-e arra, hogy megmaradjunk Isten szeretetében? Tudjuk-e Jézushoz hasonlóan sugározni a szeretetet?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.