Ferenc pápa: Jézus szeretetével azokat is szeretni tudjuk, akik bántottak bennünket!
Május 19-én a vasárnapi evangélium alapján a Szentatya Jézus új parancsának értelméről elmélkedett a déli Mária-ima elimádkozását megelőzően.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
evangélium az imaterembe (a cenákulumba) vezet bennünket, hogy meghallgassuk
Jézus néhány szavát, melyeket tanítványaihoz intéz kínszenvedése előtti
„búcsúbeszédében”. Miután megmosta a tizenkettő lábát, azt mondja nekik: „Új
parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy
szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). De milyen értelemben hívja Jézus „újnak”
ezt a parancsot? Tudjuk, hogy Isten már az Ószövetségben megparancsolta népe
tagjainak, hogy szeressék felebarátaikat, mint önmagukat (vö. Lev 19,18). Maga
Jézus, amikor megkérdezték tőle, melyik a törvény legfontosabb parancsa, azt
válaszolta, hogy az első: szeretni Istent egész szívünkből; és a második:
szeretni felebarátainkat, mint önmagunkat (vö. Mt 22,38–39).
Mi tehát
ennek a parancsnak az újdonsága, amelyet Jézus tanítványai lelkére köt? Miért
hívja „új parancsnak”? A szeretet régi parancsa azért vált újjá,
mert kiegészült ezzel a hozzáadással: „amint én szerettelek titeket”.
„Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” Az újdonság Jézus Krisztus
szeretete, amelyből fakadóan életét adta értünk. Istennek az egyetemes,
feltétlen, határt nem ismerő szeretetéről van szó, amely a kereszten éri el
csúcspontját. Amikor Isten Fia a legkisebbé válik, amikor teljesen az Atyára
hagyatkozik, abban a percben mutatja meg és adja a világnak a szeretet
teljességét. A tanítványok akkor értették meg szavai jelentését, amikor
visszagondoltak Krisztus szenvedésére és haláltusájára: „Amint én szerettelek
titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Jézus
elsőként szeretett bennünket, gyarlóságaink, korlátaink és gyengeségeink
ellenére szeretett bennünket. Ő érte el, hogy méltóvá váljunk szeretetére, mely
nem ismer határokat és sosem ér véget. Az új paranccsal azt kéri tőlünk, hogy
ne csak és ne annyira a mi szeretetünkkel szeressük
egymást, hanem az övével, amelyet a Szentlélek a szívünkbe önt, ha hittel
kérjük. Így és csak így tudjuk egymást nemcsak úgy szeretni, ahogyan magunkat
szeretjük, hanem ahogyan ő szeretett minket, vagyis
mérhetetlenül jobban. Isten ugyanis sokkal jobban szeret bennünket, mint ahogy
mi szeretjük magunkat. És így mindenfelé áraszthatjuk a szeretetet, amely
megújítja az emberek közötti kapcsolatokat és a remény távlatait nyitja meg.
Jézus mindig távlatokat nyit a reményre, szeretete mindig a remény távlatait
nyitja meg. Ez a szeretet új emberré alakít bennünket, fivérekké és nővérekké
az Úrban, és Isten új népévé tesz bennünket, vagyis az Egyházzá, amelyben
valamennyien arra kaptunk meghívást, hogy szeressük Krisztust és őbenne
szeressük egymást.
Az
egyetlen erő, amely átalakítja kőszívünket hússzívvé, a szeretet, amely
kinyilvánult Krisztus keresztjében, és amelynek megélésére hív bennünket. Az
egyetlen erő, amely át tudja alakítani szívünket, az Jézus szeretete, ha mi is
ezzel a szeretettel szeretünk. És ez a szeretet tesz képessé arra, hogy
szeressük ellenségeinket és megbocsássunk azoknak, akik bántottak bennünket.
Felteszek nektek egy kérdést, mindenki csendben, a szíve mélyén válaszoljon.
Képes vagyok-e szeretni ellenségeimet? Mindnyájunk életében vannak emberek, ha
nem is ellenségek, olyanok, akik nem értenek velünk egyet, akik a „másik
oldalon állnak”, vagy olyanok is, akik ártottak nekünk… Képes vagyok-e szeretni
őket? Azt a férfit, azt a nőt, aki ártott nekem, aki megsértett. Meg tudok-e
bocsátani neki? Mindenki szíve mélyén válaszoljon. Jézus szeretete lehetővé
teszi, hogy úgy lássuk a másikat, mint Jézus baráti közösségének mostani vagy
jövőbeli tagját; ez a szeretet párbeszédre késztet, segít, hogy meghallgassuk
és megismerjük egymást. A szeretet megnyit a másik felé, és emberi
kapcsolataink alapjává válik. Képessé tesz, hogy leküzdjük a gyengeségeink és
előítéleteink emelte korlátokat. A bennünk élő Jézus szeretete hidakat emel, új
utakat mutat, beindítja a testvériség dinamizmusát.
Szűz
Mária segítsen bennünket anyai közbenjárásával, hogy elfogadjuk fiától,
Jézustól parancsának ajándékát, és a Szentlélektől a megvalósításához szükséges
erőt a mindennapokban.
A Szentatya
szavai a Regina Coeli elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Tegnap
Madridban boldoggá avatták Maria Guadalupe Ortiz de Landázurit, az Opus Dei
világi hívő női tagját, aki örömmel szolgálta testvéreit, összekapcsolva a
tanítást és az evangélium hirdetését. Tanúságtétele jó példa a keresztény
nőknek, akik a társadalmi élet és a tudományos kutatás területén dolgoznak.
Tapsoljuk meg közösen az új boldogot!
Szeretettel
köszöntelek mindannyitokat, Olaszországból és más országokból érkezett
zarándokok. Külön is köszöntöm azokat, akik Mexikóból, Kaliforniából, Haitiről
érkeztek; azután a spanyolországi Cordobából és a portugáliai Viseu-ból jött
híveket, valamint a pamplonai és a lisszaboni diákokat.
Köszöntöm
a Kereszt Kanonisszáit, közösségük alapításának századik évfordulóján; a
Sant’Egidio közösség több országból érkezett felelőseit; a lengyel
zarándokokat, kivált a tábori ordinárius által elkísért cserkészeket, akik a
montecassinói csata 75. évfordulója alkalmából jöttek.
Köszöntöm
a biancavillai és a cosenzai híveket, azután a pallagorìói híveket, az
énekkarral együtt; a senigalliai és a Campi Bisenzio-i bérmálkozó fiatalokat; a
San Marzano sul Sarno-i és a Bolzano melletti San Michele-i kórust; a Szent
Anna Leányai szerzetesközösség bolognai iskoláját, valamint a Bambino Gesù
Kórház kerékpárosait.
Szép
vasárnapot kívánok mindenkinek. Kérek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni
értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése