Ferenc pápa: Csak azzal kell törődnünk, hogy halljuk Jézus hangját és kövessük őt!
A Szentatya május 12-én, a hivatásokért végzett ima világnapján a jó pásztor cselekedeteit és pásztort követő bárányok elengedhetetlen magatartásformáit állította a hívők figyelmének középpontjába, akik a Regina Coeli közös elimádkozására gyűltek össze a Szent Péter téren.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
evangéliumban (vö. Jn 10,27–30) Jézus mint Isten népének igazi pásztora
mutatkozik be. Arról a kapcsolatról beszél, amely őt a nyáj juhaihoz, vagyis
tanítványaihoz köti, és azt hangsúlyozza, hogy ez egy kölcsönös ismereten
alapuló kapcsolat. „Juhaim – mondja – hallgatnak hangomra, én ismerem őket, és
ők követnek. Örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha” (Jn 10,27–28). Ha
figyelmesen olvassuk ezt a mondatot, láthatjuk, hogy Jézus működése néhány
tevékenységben fejeződik ki: Jézus beszél, Jézus ismer, Jézus örök életet ad,
Jézus őriz.
A jó
pásztor – Jézus – figyel mindnyájunkra, keres és szeret bennünket, szól
hozzánk, szívünk mélyéig ismer bennünket, ismeri vágyainkat és reményeinket, de
kudarcainkat és csalódásainkat is. Elfogad és úgy szeret bennünket, amilyenek
vagyunk, erősségeinkkel és gyengéinkkel együtt. Ő mindnyájunknak „örök életet
ad”: vagyis felkínálja a teljes, véget nem érő élet lehetőségét. Továbbá őriz
és szeretettel vezet bennünket, segít, hogy végig tudjunk menni a nehezen járható
ösvényeken és a veszélyes útszakaszokon, amelyek időnként felbukkannak
életünkben.
Az
igéknek és a cselekvéseknek, amelyek bemutatják, hogyan viszonyul hozzánk
Jézus, a jó pásztor, megvannak a megfelelőik, a bárányokra, vagyis a ránk
jellemző igék: „hallgatnak hangomra”, „követnek”. Ezek a cselekvések
megmutatják, hogyan tudunk megfelelni az Úr gyengéd és gondoskodó
cselekvéseinek. Hangjának hallgatása és felismerése megkívánja, hogy meghitt
kapcsolatban legyünk vele, ez pedig az imában válik egyre szilárdabbá, akkor,
amikor a szív a szívvel találkozik, amikor együtt vagyunk lelkünk isteni
mesterével és pásztorával. Ez a Jézussal való meghitt együttlét, ez a
nyitottság feléje, ez a beszélgetés vele megerősíti bennünk a vágyat, hogy
kövessük őt, kijussunk tévútjaink labirintusából, feladjuk önző
viselkedésünket, és őt utánozva a testvériségnek és önmagunk elajándékozásának
új útjaira lépjünk.
Ne
felejtsük el, hogy Jézus az egyetlen pásztor, aki beszél hozzánk, aki ismer
bennünket, aki örök életet ad és őriz bennünket. Mi vagyunk az ő egyetlen
nyája, és csak arra kell figyelnünk, hogy meghalljuk a hangját, miközben ő
szeretettel vizsgálja szívünk őszinteségét. Ebből a pásztorunkhoz fűződő
állandó meghitt kapcsolatunkból, ebből a vele folytatott beszélgetésből fakad
az ő követésének öröme, az, hogy engedjük magunkat az örök élet teljességére
vezetni.
Most
pedig Máriához, Krisztusnak, a jó pásztornak az édesanyjához fordulunk. Ő, aki
készségesen válaszolt Isten hívására, különösen azokat segítse, akik a papságra
és a megszentelt életre kaptak meghívást, hogy örömmel és készséggel fogadják
Krisztus hívását, mely arra szól, hogy az ő legszorosabb munkatársai legyenek
az evangélium hirdetésében és Isten országának szolgálatában a mai világban.
A Szentatya szavai a Regina Coeli elimádkozása után:
A Szentatya szavai a Regina Coeli elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Sok
országban ma ünneplik az anyák napját. Szeretném szeretettel köszönteni az
összes édesanyát – tapsoljuk meg az összes édesanyát! –, és szeretném
megköszönni nekik azt a rendkívül hasznos munkát, amelyet gyermekeik
felnevelésével és a család értékének védelmével végeznek. Emlékezzünk azokra az
édesanyákra is, akik már a mennyből néznek bennünket, és imájukkal őrködnek
felettünk. De mennyei édesanyánkra is gondolunk, akit holnap, május 13-án
fatimai Szűzanyaként köszöntünk. Az ő oltalmába ajánljuk magunkat, hogy örömmel
és nagylelkűen járjuk életünk útját.
Ma,
húsvét negyedik vasárnapján, „jó pásztor” vasárnapján tartjuk a hivatásokért
végezz ima világnapját, melynek idei témája: „a bátor kockáztatás Isten
ígéretéért”. Jézus követése mindig kockázatos, bátorság kell hozzá. Ma minden
közösségben különösen is imádkoznak a papi és szerzetesi hivatásokért. Ma
délelőtt a Szent Péter-bazilikában tizenkilenc új papot szentelhettem. Miközben
üdvözlöm ezeket a frissen szentelt papokat, s velük családtagjaikat és
barátaikat, kérlek benneteket, emlékezzetek meg mindazokról, akiket az Úr ma is
néven szólít, amint egykor tette az apostolokkal a Galileai-tó partján, hogy
„emberhalászok” legyenek. A tizenkilenc most szentelt pap közül kértem kettőt,
hogy jöjjenek ide, hogy üdvözöljenek és velem együtt megáldjanak titeket.
Köszöntelek
benneteket, családok, egyházközségi csoportok és hívek, akik Olaszországból és
más országokból érkeztetek. Külön is köszöntöm a texasi és a valenciai
zarándokokat, a gelai és a pistoiai híveket, a parmai bérmálkozókat, a cossatói
és a frosinonei cserkészeket. Most pedig kérem ezeket az új papokat, hogy velem
együtt áldjanak meg mindnyájatokat.
[Áldás.]
Szép
vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése