Nagyböjt ötödik hetének csütörtökje
Az elmúlt napok evangéliumaiban több olyan
vitabeszédet olvastunk, amelyek felépítése azonos. A tanítás azzal kezdődik,
hogy Jézus tesz egy kijelentést, amely ellenkezést vált ki a zsidókból,
legalábbis azokból, akik nem hisznek benne. A tiltakozás aztán alkalmat ad
Jézusnak, hogy részletesebben kifejtse mondanivalóját. A mai részlet szintén
ezt a felépítést követi. Jézus kijelenti: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A hitetlenek rögtön megütköznek szavain
és tiltakozni kezdenek. Példáikat, Ábrahám, az atyák vagy a próféták halálát a
múltból veszik, mert a múltból vannak tapasztalataik. Ezzel szemben Jézus nem a
múltba tekint, hanem a jövő felé, az örök élet a jövőben vár azokra, akik
megtartják tanítását. A zsidók félreértésének másik oka, hogy ők csupán a test
halálára gondolnak, Jézus viszont a lélek halhatatlanságára.
E ponton érdemes tisztáznunk, hogy Jézus nem azt ígéri az ő tanítványainak, követőinek, nekünk, hogy mentesít minket a földi haláltól. A halált egyetlen ember sem kerülheti el. Aki megszületett erre a világra, annak élete egyszer véget fog érni. Jézus azt ígéri, hogy a halál után lesz új élet, lesz feltámadás. Aki a földön vele együtt vállalta a szenvedéseket, az vele együtt fog majd részesülni a feltámadás dicsőségében. Aki a földön vele élt, az vele élhet majd az örökkévalóságban is.
© Horváth István Sándor
E ponton érdemes tisztáznunk, hogy Jézus nem azt ígéri az ő tanítványainak, követőinek, nekünk, hogy mentesít minket a földi haláltól. A halált egyetlen ember sem kerülheti el. Aki megszületett erre a világra, annak élete egyszer véget fog érni. Jézus azt ígéri, hogy a halál után lesz új élet, lesz feltámadás. Aki a földön vele együtt vállalta a szenvedéseket, az vele együtt fog majd részesülni a feltámadás dicsőségében. Aki a földön vele élt, az vele élhet majd az örökkévalóságban is.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos lelki teherként
nehezedik ránk a tudat, hogy bűneinkért vállalnunk kell a következményeket, s
azokért akár büntetésre is számíthatunk. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az
isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas, kész
a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetből nem elítélés, hanem megbocsátás
sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre.
Hiszem, hogy irgalmad nagyobb bűneimnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése