Az Eucharisztia ünneplése 54.
Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Azért az
ily nagy szentséget leborulva tiszteljük, és a régi bizonyság új rendtartásnak
adjon helyet, adjon kiegészítést az érzékek hiányosságának a hit.
A Pange
lingua himnusz ötödik versszaka a harmadik és a negyedik
szerves folytatásának, valamint összefoglalásának is tekinthető. Hiszen
az antiquum
documentum (régi bizonyság) az ószövetségi húsvét ünneplésének
törvényes rendjét, a novus ordo (új rítus,
rendtartás) a Jézus által alapított eucharisztikus lakomát jelenti. Míg az első
rendtartás Isten szabadító tettének emlékét ünnepelte évről évre, mégpedig az
áthagyományozott történelmi tapasztalat alapján, addig az új rendtartás
misztériumának történelmi eseményét a hit fényében ragadhatjuk meg és
ünnepeljük minden egyes szentmisén, valamint azon kívül is, amikor a kenyér és
a bor színe alatt rejtőző Jézus Krisztus előtt tisztelettel leborulunk.
A régi
bizonyság szerint Izrael fiai bárányt fogyasztottak, az új szertartásban Jézus
önmagát adja eledelül mint húsvéti bárányt. Erről beszél Szent Pál apostol, és
erre hivatkozik Szent Tamás is: „El a régi kovásszal, hogy új tésztává
legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat,
Krisztust feláldozták” (1Kor 5,7). A ST IIIq73aVI részben Szent
Tamás fölveti a kérdést: úgy néz ki, nem a húsvéti bárány e szentség előképe,
merthogy Melkizedek felajánlása, valamint a manna sokkal inkább kifejező
előképek. Szent Tamás nem veti el az előző képeket, de hangsúlyozza, hogy e
szentségben Krisztus szenvedését ünnepeljük, ezért ártatlansága miatt a húsvéti
bárány Krisztus eucharisztikus előképe. Ami pedig a húsvéti bárány vérének
hatását illeti, az mentette meg Izrael fiait a pusztító angyaltól, és így
menekültek meg az egyiptomi fogságból. Az eucharisztikus ünneplésben a kovásztalan
kenyér és a bor, valamint a húsvéti bárány képe összekapcsolódik Krisztus
személyében, aki ezáltal alapított új rendtartást: a szentmisét. Ami a szentség
misztériumát illeti, a hit ragadja meg annak igazságát: Jézus Krisztus, a mi
húsvéti Bárányunk igazán és valóságosan, testestől-lelkestől, teljes
istenségével jelen van az Eucharisztiában. Tisztelettel leborulunk előtte, és
úgy énekeljük: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom,
a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás. (…) A
trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom
örökkön-örökké! A négy élőlény így felelt: Ámen! A vének pedig leborultak és
imádták” (Jel 5,12–14).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése