Útravaló – 2019. február 24., évközi 7. vasárnap
Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Juhász Ferenc miskolc-mindszenti plébános ad útravalót.
Az
írástudónak, aki egy alkalommal rákérdezett a legfontosabb parancsra, Jézus a
felebaráti szeretet parancsát nevezte meg. Valami miatt nem akarta érteni
az illető a dolgot, ezért tovább okvetetlenkedett: – De ki az én felebarátom? –
kérdezte. Ugyanattól az embertől a mai evangéliumban a kérdés így hangzana: De
ki az én ellenségem? Ezt a kérdést azonban senki fel nem teszi, mert ez a
kérdés az, ami mindig megválaszolja önmagát. Az ellenség sokszorta
nyilvánvalóbb, mert támad, mert akadályoz, mert bánt. A kereszténység
legnehezebb parancsa az ellenségszeretet parancsa. A kérdés az, hogy szüksége
van-e az embernek ellenségre ahhoz, hogy jó keresztény legyen? Nyilvánvalóan
nincs, de akinek van ellensége, csak vele kapcsolatos
viselkedése alapján lehet jó keresztény. Szögezzük le, az
ellenségszeretet nem önfeladás.
Korosztályommal
együtt olyan idők tanúja vagyunk, amikor arra tanítottak bennünket, hogy körül
vagyunk véve ellenséggel. Egyáltalán a magyar sors folyamatosan
fenyegetettséget jelent. S azt, hogy éppen ki az ellenség,
mindig megmondták. A lényeg, ellenségnek mindig lenni kell,
hogy egybeterelhetők legyünk. A veszélyérzet ugyanis – mint
a juhnyájat a vihar – egyben tart, és azt is meg lehet magyarázni könnyen,
hogy van, aki megvéd minket: de hát annak ára van. Ki kell kiépíteni a
belső elhárítást: a besúgórendszert. Innentől kezdve, mindenki gyanús, mindenki
ellenség, mindenki figyel mindenkit. Jézus az egyetlen ezen a világon, aki
megpróbál felrázni bennünket ebből a narkotikus félelemből. Aki az
ellenségképet megkísérli eloszlatni. Ne féljetek! Legyetek jók azokhoz, akik
rosszak hozzátok! Ne üss vissza!
Ismerősöm,
akinek szóvá tettem, hogy a gyereke karatetanfolyamra jár, azt mondta, legalább
meg tudja védeni magát, ha bántják. Hány szülő várja el gyermekétől az
erős, férfias magatartást – és megszidja, ha az gyönge, félénk, ha
elszalad, vagy megverik. Nincs bátrabb magatartás, mint szeretni ellenségünket,
mint jót tenni azokkal, akik minket bántanak, ezen áll vagy bukik a
kereszténység lényege. Jézus pontosan tudja, hogy két világ határmezsgyéje az
ember. Mindkét irányból kaphat erőt: ha szeret, az Isten erejével teszi,
ha gyűlöl, a gonosz erejével. Nincs más választásunk, mint a jó. Nem
ellenségképet kell kialakítanunk, hanem barátokat kell szereznünk. Úgy
bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak – halljuk a
mai evangéliumban. A szeretet parancsa azonban még tovább megy ettől
a szemet szemért, fogat fogért elvtől. Azt mondja, hogy szeresd
felebarátodat, mint önmagadat. Első hallásra ettől nincs megbízhatóbb
szeretet, hiszen önmagát mindenki alapvetően, evidens módon szereti. Ha
azonban továbblapozunk az evangéliumban, találunk még egy parancsot a
szeretetről (Jn 13,34–35). Jézus nem áll meg se a felebarát, se az
ellenségszeretet parancsánál. Továbbmegy, és azt mondja: új parancsot adok
nektek, úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket. XVI.
Benedek pápa Deus caritas est dokumetumában
egyenesen azt a megdöbbentő kijelentést teszi: Kereszthalálában történik
meg teljesen Istennek az az önmaga ellen fordulása, melyben
önmagát ajándékozza oda – ez a szeretet legradikálisabb formája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése