Évközi hetedik hét keddje

Évközi hetedik hét keddje

Miközben Jézus Galileán keresztül Jeruzsálem felé halad, útközben igyekszik felkészíteni tanítványait mindarra, ami vele fog történni. Ezért beszél nekik immár másodszor arról, hogy neki szenvednie kell és meg fogják ölni, továbbá megemlíti a rá váró feltámadást. Tanítványai aligha érthették szavait és azok jelentőségét, hiszen meglehetősen érzéketlenül reagálnak. Úgy viselkednek, mintha meg sem hallották volna Mesterük szavait és egészen másról beszélgetnek útközben. Így érkeznek meg Kafarnaum városába, ahol Jézus arról érdeklődik, hogy miről beszélgettek egymással. A megkérdezettek hallgatása nagyon árulkodó. Rögtön megérzik, hogy mennyire méltatlan hozzájuk, akik Krisztus követői, a versengés és az elsőbbségre való törekvés, hiszen Mesterüktől ennek ellenkezőjére, a szolgálatra látnak példát és a szerénységre kapnak ösztönzést.
Rövid tanításában most is erre hívja fel figyelmüket Jézus. Például saját küldetésére utal, hiszen ő az, aki mindenkinek a szolgája lett, amikor minden ember megváltása érdekében vállalta a szenvedést és a halált. Soha nem tartott igényt az emberek szolgálatára, hanem ő akarta szolgálni engedelmességével és önfeláldozásával mindannyiunk üdvösségét.
Tudom-e a szolgáló Krisztust követni? Kész vagyok-e életemet embertársaim és Isten szolgálatába állítani?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, add, hogy elvethessem a szívekbe a te igéid csíráit. Mindannyiunkat örök életre hívsz. Rajtam múlik, hogy hány szívben fogan meg szavad életem példája által. Küldj munkásként földjeidre. Add meg a kellő bátorságot, mert ha csak egy is a legkisebbek közül meghallja szavad, ha csak egy szívben jó talajra talál a mag általam, az az örök élet forrása lehet! Tégy engem is jó talajjá, hogy állandó kapcsolatban lehessek veled, hogy gyökeret verjen bennem szent jelenléted.