Szinódusi atyák és fiatalok zarándoklata az ősi zarándokúton, a Via Francigenán
Közel háromszáz szinódusi résztvevő, köztük szinódusi atyák, fiatal ügyhallgatók (auditorok) és római plébániákhoz tartozó fiatalok indultak útnak október 25-én, csütörtökön.
Reggel
fél 9-kor a római Don Orione-központtól indultak el a résztvevők az ősi
zarándokút, a Via Francigena utolsó szakaszán, hogy Szent Péter sírjához
érkezve délben, a vatikáni bazilika Cathedra Petri oltáránál szentmisével
zárják útjukat.
192
szinódusi atya, köztük 101 püspök és 9 bíboros, 82 fiatal ügyhallgató, világi
szakértő és száz római fiatal jelentkezett a zarándoklatra. A hat kilométer
hosszú szakaszon három alkalommal álltak meg a zarándokok egy-egy rövid imára,
csendes elmélyülésre. A Szent Péter-bazilikában Lorenzo Baldisseri bíboros, a
szinódus főtitkára mutatta be a szentmisét, és Rino Fisichella érsek, az Új
Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke mondott rögtönzött homíliát. A
szertartáson részt vett Ferenc pápa is.
Szentbeszédében
Fisichella érsek arról szólt, hogy mit jelent nekünk Péter élete és hivatása.
Rámutatott: Péter kijelöli, hogy miként éljük meg keresztény létünket. Az érsek
kiemelt néhány helyzetet, amikor Jézus Péterhez szól, így világított rá az
apostol egy-egy jellemvonására. Amikor Krisztus arra kéri az apostolt, hogy
vesse ki hálóját, habozás nélkül megteszi, bízik benne, és engedelmes. Péter
továbbá rendelkezik a fiatalság karakterjegyeivel: nagylelkű és szolidáris.
Amikor Jézus arra hívja, hogy kövesse Őt, ez a szeretet hívása, amely arra
szólít, hogy hagyjon el mindent, és teljesen ajándékozza oda önmagát. Erre
harminc évvel később válik képessé Péter a vértanúság ajándéka által: senki sem
veszi el életét, ő ajánlja fel azt. Ekkor teljesül be hivatása – hangsúlyozta
Rino Fisichella érsek.
A Via
Francigena (jelentése: ’Franciaországból induló út’) egy ősi zarándokút
Canterbury és Róma között, áthalad Anglián, Franciaországon, Svájcon és
Olaszországon. A középkorban vált igazán fontossá ez az út, amelyen elsősorban
gyalogosan zarándokoltak, napi 20-25 kilométert téve meg vezeklésként, hogy a
keresztény vallás szent helyeire eljussanak. Fontos kereskedelmi közút is volt
egyben, mivel egy nyugat-európai úthálózat gerincét alkotta. Az Európa Tanács
1994-ben európai kulturális úttá nyilvánította, és azóta egyre többen vágnak
neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése