Évközi huszonkilencedik hét csütörtökje

 

 

Évközi huszonkilencedik hét csütörtökje

Az Emberfia dicsőséges eljöveteléről szóló tanítás és figyelmeztetés után olyan mondások következnek az evangéliumban, amelyek Jézus első eljövetelének idejére vonatkoznak. Saját küldetésével kapcsolatban Jézus kijelenti: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” Természetesen nem egy őrült gyújtogatóra kell gondolnunk, hiszen jelképes e kijelentés. A Bibliában a tűz az isteni ítéletet, a végső időkben várható megtisztulást jelképezi, valamint Isten szavát, amely szintén tisztító hatású annak hallgatói számára. A tisztulási folyamat ugyan fájdalommal jár, mégis elengedhetetlen a megújulás szempontjából.
Mindezek fényében már könnyebben megértjük a következő, szintén kissé rejtélyes mondás értelmét. Jézus ezt mondja: „Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék!” A keresztség itt a vízben való alámerülést jelenti, amelyhez hasonlóan Jézus elmerül a szenvedések vizében, elborítja őt a halál hulláma, de szenvedésének és halálának értelme van, mert ebből az állapotból újjá fog születni a feltámadás által. Ez Jézus küldetése, és ennek beteljesítésére vágyakozik. Jézus ilyen értelmű alámerülésének, keresztségének tisztító hatása nem az ő személyén, hanem rajtunk fog megmutatkozni, azaz halála a mi megváltásunkat eredményezi.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mennyei Atyánk, irgalom Istene! Nagy alázattal és bűneink beismerésével indulunk feléd. Tudatában vagyunk annak, hogy megbántottunk téged, s csak tenálad lelhetünk irgalomra. Irgalmad a te végtelen szeretetednek a jele. Taníts meg minket arra, hogy mindig meg tudjunk bocsátani embertársainknak, így fejezve ki szeretetünket feléjük. Tégy minket a szeretet és az irgalmasság hirdetőivé, hogy mindenki elindulhasson feléd, az irgalomban gazdag Atya felé.