Őszi gondolatok
Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét
olvashatják.
A mérsékelt égöv alatt élő ember átéli az
időjárás ciklikus váltakozását. Az évet négy nagy egységre – tavasz, nyár, ősz,
tél – bontja, és mindegyikhez szokásokat, hiedelmeket kapcsol, benépesíti
ünnepekkel, allegorikusan megjeleníti őket. Az évszakok járásához jól
kapcsolódik az a tapasztalatunk, hogy emberlétünk változékony, mulandó.
Mindennek vége szakad egyszer: a télre újból
tavasz jön, de a szerelmes újjászületést szükségképpen megelőzi az elmúlás
tapasztalata, a nyár figyelmet követelő vad hőségét pedig az ősz érett,
gyümölcsöt hozó, hervadó elengedése követi.
Bingeni Szent Hildegárd a 12. században élt nagyszerű
német bencés apátnő, akire a közelmúltban emlékezett az Egyház, így ír a
szeptemberről: „Szeptember az érés időszaka. Ijesztő viharok nem csúfítják el
már arcát. Minden értéktelen nedvet kivesz a gyümölcsökből, hogy jól
élvezhetőek legyenek. Mindezt mintegy zsákban viszi magával ez a hónap
évszakokon át. Az ember érzékszervei útján felismerheti, mi érett meg már a
fogyasztásra. Csak most veszi magához a gyümölcsöket, nehogy a nedvek
éretlensége folytán megrontsa magát.”
Számára a gyümölcsöt termő és azt zsákban
magával vivő szeptember érzékletes felidézése ürügy a türelemről való
tanításra. Ahogyan szeptemberben kisimulnak és beérnek a nyár szélsőségei, úgy
„a türelem minden cselekedetet a mértéktartó középen tart teljes érettségben.
Amit a szent dolgokban véghezvittünk, azt megőrzi a hamis elbizakodottságtól,
amit a bűnök mocsarában vétkeztünk, azt megmenti a kétségbeeséstől, s így a
gyógyítás lehetséges. Eképpen a türelem mindig jó úton halad, mert az égit nem
hagyja el, a földit nem veti meg”.
Hildegárd, aki maga is írt
liturgikus szövegeket, a közös szerzetesi istentisztelet iskolájában gyakorolta
a teremtett világ alázatos szemléletét. Itt vált alkalmassá arra, hogy tanuljon
az évszakoktól, és a forgandó szerencsével zajló, szélsőségekkel teli emberi
életet az érés terepeként tudja látni. Most, az őszi napokban menjünk mi is
ezzel a lelkülettel a templomba, a gyümölcsöket termő szeptember legyen
tanítónk. A közös imádsághoz való hűséges visszatérésünkben a türelem gyógyító,
érlelő erénye gyökeret verhet életünkben, és sikereink, bűneink, kudarcaink
szélsőségeit Isten igaz fényébe helyezi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése