Ferenc pápa: Mindenki közeledhet Jézushoz, aki úgy érzi, segítségre szorul!
Július 1-jén a déli Mária-imádság előtt elmondott beszédében arról elmélkedett a pápa, hogy mi is bizalommal fordulhatunk Jézushoz minden bajunkkal, ha van hitünk benne. Az ima után több aktuális egyházi és világi esemény kapcsán is kérte a hívek imáját, az emberek segítségét.
Kedves
testvéreim jó napot kívánok!
A mai
vasárnap evangéliuma (vö. Mk 5,21–43) Jézus két csodatételét mutatja be,
éspedig az élet felé tartó győzelmi menetként ábrázolja őket.
Az evangélista
először egy Jairus nevű emberről, a zsinagóga egyik elöljárójáról beszél, aki
odamegy Jézushoz, és könyörög neki, hogy menjen el házába, mert a tizenkét éves
lánya haldoklik. Jézus enged a kérésnek és vele megy, de útközben hozzák a
hírt, hogy a lány meghalt. Elképzelhetjük, hogyan reagált az édesapa. Jézus
azonban bátorítja: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36). Jairus házához
érve Jézus kiküldi a síró embereket – voltak közöttük siratóasszonyok is, akik
hangosan jajgattak –, és belép a szobába, csak a szülőkkel és három
tanítványával, és a halotthoz fordulva azt mondja: „Kislány, mondom neked, kelj
fel!” (Mk 5,41). A lány pedig azonnal felkel, mintha mély álomból ébredne (vö.
Mk 5,42).
Ebbe a
csodaelbeszélésbe Márk beilleszt egy másikat: egy vérfolyásban szenvedő asszony
meggyógyítását, aki, amint megérinti Jézus ruháját, gyógyulást nyer (vö. Mk
5,27).
Itt az a
megdöbbentő, hogy ennek az asszonynak a hite magához vonzza – mondhatnám:
„ellopja” – azt az isteni megmentő erőt, amely Krisztusban van, aki megérzi,
hogy „erő ment ki belőle”, és tudni akarja, ki volt, aki megérintette. És
amikor az asszony erősen szégyenkezve előlép és mindent bevall, ő azt mondja
neki: „Leányom, hited megmentett” (Mk 5,34).
Két,
egymásba illesztett történetről van szó, egyetlen középponttal: a hit.
Ezek a történetek Jézust az élet forrásaként mutatják be, olyan emberként, aki
visszaadja az életet azoknak, akik maradéktalanul bíznak benne. A két
főszereplő, vagyis a kislány édesapja és a beteg asszony nem tanítványai
Jézusnak, hitük miatt mégis meghallgatást nyer kérésük. Hisznek abban az
emberben. Ebből megértjük, hogy az Úr útjára mindenki ráléphet: senkinek sem
kell betolakodónak, illetéktelennek vagy jogosulatlannak éreznie magát. Annak,
hogy odaférjünk szívéhez, Jézus szívéhez, csak egyetlen feltétele van: éreznünk
kell, hogy gyógyulásra szorulunk, és rá kell bíznunk magunkat. Kérdezem
tőletek: mindnyájan érzitek, hogy gyógyulásra szorultok? Valamiből, valamilyen
bűnből, valamilyen problémából? És ha érzitek ezt, van hitetek Jézusban? Ez
tehát a két feltétele annak, hogy gyógyulást nyerjünk és odaférjünk az ő
szívéhez: gyógyulásra szorulónak kell éreznünk és rá kell bíznunk magunkat.
Jézus próbálja felismerni az ilyen embereket a tömegben, és kiemeli őket a
névtelenségből, megszabadítja őket az élettel és a merészséggel szemben érzett
félelmüktől. Ezt egy tekintettel és egy szóval teszi, ami ismét útnak indítja
őket megannyi szenvedés és megaláztatás után. Nekünk is meg kell tanulnunk és
utánoznunk kell ezeket a felszabadító szavakat és ezeket a tekinteteket, melyek
visszaadják az életkedvét azoknak, akiket megfosztottak tőle.
Ebben az
evangéliumi szakaszban összefonódik a hit és az új élet
témája, az új életé, amelyet Jézus mindenkinek felkínál. Amikor belép a házba,
ahol a halott kislány fekszik, kizavarja a lármázókat és jajongókat (vö. Mk
5,40), és azt mondja: „A gyermek nem halt meg, csak alszik” (Mk 5,39). Jézus az
Úr, és színe előtt a fizikai halál olyan, mint az álom: nincs ok
kétségbeesésre. Másmilyen az a halál, amelytől félni kell: a rossz által
megkeményített szívé! Attól valóban félnünk kell! Amikor érezzük, hogy szívünk
megkeményedett, és merem azt mondani, hogy „mumifikálódott”, akkor félnünk
kell. Ez a szív halála. De sem a bűn, sem a mumifikálódott szív nem az utolsó
szó Jézus számára, mert ő elhozta nekünk az Atya végtelen irgalmasságát. És ha
mélyre süllyedtünk is, az ő gyengéd és erős hangja elér minket: „Mondom neked,
kelj fel!” Jó hallani Jézusnak ezeket a szavait, amelyeket mindnyájunkhoz
intéz: „Mondom neked, kelj fel! Menj, kelj fel, bátorság, kelj fel!” És Jézus
visszaadja az életet a kislánynak, visszaadja az életet a meggyógyított
asszonynak: életet és hitet ad mindkettőnek.
Kérjük
Szűz Máriát, hogy kísérje hitünknek és különösen a rászorulók iránt tanúsított
konkrét szeretetünknek az útját! Kérjük az ő anyai közbenjárását
testükben-lelkükben szenvedő testvéreinkért!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Ismét
szeretném elmondani, hogy imádkozom Nicaragua szeretett népéért. Szeretnék
csatlakozni az ország püspökeinek és sok jóakaratú embernek az erőfeszítéséhez,
akik közvetítő szerepükkel és tanúságtételükkel segítik a demokrácia útján
haladó nemzeti párbeszéd folyamatát.
Továbbra
is súlyos a helyzet Szíriában, különösen Daraa tartományban, ahol az utóbbi
napok katonai akciói iskolákat és kórházakat is sújtottak, újabb ezreket
kényszerítve menekülésre. Imáim mellett megismétlem felhívásomat, hogy a már
évek óta nagy megpróbáltatásoknak kitett lakosságot kíméljék meg a további szenvedésektől.
A sok
konfliktus közepette meg kell említeni egy történelminek nevezhető
kezdeményezést, amelyet jó hírnek is lehet nevezni: ezekben a napokban, húsz év
után, Etiópia és Eritrea kormánya ismét elkezdett tárgyalni a békéről. Ez a
találkozás gyújtson reménysugarat az Afrika szarván fekvő eme két ország és az
egész afrikai földrész számára!
Imádkozom
azokért a fiatalokért is, akik több mint egy hete tűntek el egy föld alatti
barlangban Thaiföldön.
Szombaton
[július 7-én] Bariba utazom, számos közel-keleti keresztény egyház és közösség
vezetőjével együtt. Imával és reflexióval töltjük a napot, a térség továbbra is
drámai helyzetéről fogunk gondolkodni, ahol a hitben sok fivérünk és nővérünk
ma is szenved, és egyetlen hangon fogunk könyörögni a békéért: „Békesség
neked!” (Zsolt 122,8). Mindenkit kérek, hogy kísérje imával ezt a békére és
egységre irányuló zarándoklatot.
Köszöntelek
mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a Portugáliából jött
híveket és a Regina Apostolorum Pápai Egyetem Sacerdos Intézetének papjait,
valamint a Bűnbánat és Keresztény Szeretet Ferences Kongregáció nővéreit
Lengyelországból és az iraki híveket.
Köszöntöm
az egyházközségi csoportokat és társulatokat, az Apostolok Miasszonyának
Misszionárius Nővéreit, a galliói pasztorális egység legfiatalabbjainak
csoportját a padovai egyházmegyéből, a schattdorfi Mária Mennybevétele-plébánia
fiatal bérmálkozóit, Krisztus Drágalátos Vérének lelki családját; július
hónapját különösen is Jézus vérének szenteljük.
Szép vasárnapot
kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó
étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése