A megújulás, az evangelizáció, a vonzó tanúságtétel jegyében – Interjú Fábry Kornéllal
Fábry Kornél két éve vezeti főtitkárként a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Általános Titkárságát. Az előkészületekről, az eddigi tapasztalatokról, a 2020-as konkrét eseményekről és személyes benyomásairól kérdeztük.
–
Budapest ad otthont 2020-ban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Erdő
Péter bíboros, prímás idén májusban nyitotta meg Máriaremetén az előkészület
második lelkipásztori évét. „Belső órája” alapján távolinak vagy közelinek érzi
a nagy eseményt?
–
Egyre inkább közelinek. Most már nagyon konkrét dolgokon dolgozunk, megvan a
kiemelt programok rendje, a kísérőprogramok szervezése pedig még folyamatban
van. Legutóbb a Hősök terének oltárelképzeléseit vettük sorra a jelenlévők
létszámának függvényében.
Szeretnénk
már most meghívni mindenkit, aki elsőáldozásra készül. Akiknek az első
szentáldozása éppen 2020-ban lesz, vagy akiket a plébánosuk erre éretteknek,
felkészülteknek ítél, azokat hívjuk erre a rendezvényre. A nyitó szentmisén,
itt, Budapesten szeretnénk mindannyiuknak lehetőséget adni az első
szentáldozásra.
–
Ez tehát egy konkrét meghívás, amely az egész Kárpát-medence hazai és a külhoni
magyar katolikusaira is vonatkozik?
– Így
van. A részletekről egyelőre annyit kell tudni, hogy plébánosi ajánlás
mindenképpen szükséges lesz. Szeretnénk majd egy emlékplakettet is adni az
elsőáldozóknak, és egyforma ruhát készíttetni nekik. Erdő Péter bíboros úrral a
napokban egyeztetünk a további részletekről, amelyekről még a nyár folyamán
tájékoztatást adunk. A cél, hogy az elsőáldozó korúak jöjjenek el, hiszen most
megadatik számukra a lehetőség, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson
lehessenek elsőáldozók. Öt-tízezer elsőáldozóra számítunk.
–
Mennyire kerül a középpontba a rendezvényen a magyar egyház megújítása, és
mennyiben lesz nemzetközi a kongresszus?
–
Alapvetően ez egy nemzetközi esemény, amelynek most Magyarország ad otthont. A
legaktívabb előkészület tehát nálunk zajlik. Egyébként a kongresszus legfőbb
célját abban látom, hogy nagy megújulást hozzon a magyar egyházban és a
társadalomban is. Tudatosítani szeretnénk a katolikus hívekben, hogy
Krisztussal „győztes csapatban játszanak”.
Egyházunknak
ma kisebb társadalmi hatása van, mint 1938-ban volt. A szocializmus idején volt
itt egy negyvenéves tiltott időszak is. Ezért az emberek nem merték, és talán
ma sem merik megvallani a hitüket, ez valahogy mélyen belegyökerezett sokakba.
Ugyanakkor úgy tűnik, a világ nagyon vágyik arra, hogy valaki irányt mutasson.
Úgy gondolom, a legfontosabb a hívők meghívása a tudatos kereszténységre, arra,
hogy merjék nyíltan felvállalni a hitüket elsősorban életük példájával, de
szavaikkal is. Jézus azt mondja: aki megvall engem az emberek előtt, azt én is
megvallom mennyei Atyám előtt. Tanúságtételre hívjuk tehát a híveket Isten
szeretetéről. S ugyanakkor arra is, hogy a mindennapi kereszténységünket éljük
úgy, hogy az vonzó legyen mások számára.
A
rendezvény nagyszerű lehetőséget kínál arra is, hogy bemutassuk a magyar
keresztény kultúrát. Hiszen a délutánok és esték során városszerte rengeteg
program lesz, és ezekbe bevonnánk a plébániákat is, egy kicsit úgy, mint a
2007-es Városmisszió alkalmával. Van mit kitennünk a kirakatba, ismerjen meg
minket a világ! A magyar vendégszeretet kissé megtépázott renoméját is jó volna
helyreállítani.
– Hogyan
hatott a tavalyi és az idei évben szervezett két nagy kampányuk?
– Jól!
Már az idei úrnapi szentségimádással elkezdtük „meghódítani” a világot. Úgy
számolom, hogy csak a legutóbbi kampánynak köszönhetően nagyjából egy-másfél
millió emberhez jutott el a hír, hogy Budapesten lesz a Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszus. Csak a Facebookon több, mint százötvenezer embert
értünk el vele, a nyolc különböző nyelvű videónak ötvenötezer megtekintője volt
világszerte, sokan hozzászóltak, lájkolták, linkelték az eseményt. És sokan
voltak azok is, akikhez keresztény közösségek tagjaiként e-mailben,
levelezőlistákon keresztül jutott el a szentségimádás híre. Ausztráliától
Chiléig negyvenöt országból csatlakoztak hívők, s ez azt mutatja, már most
tudatosul az emberekben, hogy 2020-ban eucharisztikus kongresszus lesz
Budapesten.
– Miben
különbözött egymástól, és miben volt hasonló a két kampány?
– Az
első szentségimádást Magyarországra terveztük. Húszezer ember mozgósítása volt
a kitűzött cél, és végül harmincezren lettünk, sőt ennél is többen, mert nem
mindenki regisztrálta magát az eseményre.
Idén
világszerte kétezer-húsz helyszínt jelöltünk meg a szentségimádásra, és végül
több mint kilencszáz helyen vettek részt az eseményen. De ez nem baj. Jó
ránézni a térképre. Láthatjuk, hogy minden kontinensen sokan csatlakoztak
hozzánk. Jó érzés, hogy azon a napon együtt imádkoztunk a tízezer kilométerrel
távolabb élő testvéreinkkel is. Számtalan köszönet érkezett a szervezésért, és
sokaknak nagy élményt adott ez a megmozdulás. Például Burundiból is jelezték,
hogy kilencvenen részt vettek ezen a közös imán. Egy amerikai plébániáról azt
jelezték, hogy csak ketten voltak, átérezték, hogy egy nagy eseménynek a
részesei.
– Lesz
folytatása a világméretű felkészítő rendezvényeknek?
– A
jövőben további négy világméretű szentségimádást tervezünk: 2018. november
24-én, 2019. június 22-én és november 23-án, majd a kongresszushoz közeledve
2020. június 13-án. A legfőbb célunk nyilvánvalóan az, hogy együtt készüljünk a
kongresszusra, Krisztust imádjuk, és tudjunk egymásról, ezzel is megújítva a
hitünket. Nagyszerű érzés megtapasztalni, hogy egy magyarországi
kezdeményezésre a Föld másik oldalán is válaszolnak. Ezért Krisztus Király
ünnepéhez és úrnapjához kapcsolódva szeretnénk még négy alkalommal megismételni
a közös szentségimádást.
– Kik
jelentik a találkozó célcsoportját? A rendezvény a nem hívőkhöz, a keresőkhöz
is szól? Hogyan lehet eljuttatni hozzájuk ezt az üzenetet?
–
Rengeteget beszélgetünk és gondolkodunk arról, hogy mi a kongresszus üzenete,
kik alkotják a célközönséget. Egy olyan országban élünk, amelyet kereszténynek
mondunk, de csupán a lakosság hét százaléka gyakorolja a vallását. Ugyanakkor a
társadalom által elfogadott értékek, mint például az egyenjogúság, a kölcsönös
tolerancia a krisztusi tanításból erednek. Magyarországon nincs alá- vagy
fölérendelt nem, életkor, embertípus.
Aki az
Egyházon kívül van, az sajnos inkább negatív dolgokról hall. Ilyen a világ
természete. Ha nő a fű, az nem hír, ha kidőlt egy fa, az már igen. Mi az, ami
irányt mutat, ami jól érthető üzenet a mai ember számára? Úgy tűnik, az
Egyházon kívül élők is azt gondolják, hogy kompetensek vagyunk a szociális
ellátás, a karitatív munka sok területén. Azaz mindabban, ami tettekben
megnyilvánuló hit.
Úgy
gondolom, kulcsfontosságú, hogy a társadalom lássa: az Egyház tettekre váltja
az evangéliumot, ezért igyekszik segíteni a rászorulókon. Gondoljunk csak a
Katolikus Karitászra, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatra és más katolikus
segélyszervezetekre, amelyek a szegényektől kezdve az alkoholisták mentéséig
számos területen nyújtanak segítséget. Ezt megérti a mai ember. Van egy
küldetésünk: az evangelizáció, az örömhír, Isten szeretetének eljuttatása
mindenkihez. És a szeretetszolgálat, a karitász ennek az eszköze, pontosabban a
hitelesítő jele.
– Nem
könnyű a feladat…
– Az
egész társadalmat meg kell érintenünk. Szeretnénk megszólítani az értelmiséget,
hiszen őket követi a társadalom nagy része. Szeretnénk közel kerülni a
fiatalokhoz is. Úgy tűnik, a mai fiatalság sokszor célt vesztett, nem látja a
küzdelem értelmét. Ha célt tudunk adni az életüknek, ha elér hozzájuk az
üzenet, hogy a halállal nem ér véget az élet, van folytatás, van miért
becsületesen élni, azzal nagyon sokat segíthetünk.
– Mit
lehet ma tudni a kongresszus főbb helyszíneiről, a 2020-as konkrét
eseményekről?
– A
találkozót egy tudományos eucharisztikus konferencia előzi meg, amelyre
Esztergomban kerül sor szeptember 10. és 12 között. Budapesten az ünnepélyes
nyitó szentmise a Puskás Ferenc Stadionban lesz szeptember 13-án, vasárnap 11
órakor. Ehhez az ünnepi alkalomhoz kapcsolódik majd az elsőáldozás, melyre
minden elsőáldozó korú gyermeket és családjukat várjuk határon innen és túl.
Aznap délután pedig kétórás nagyszabású gospelkoncerttel készülünk, ami egy
ökumenikus istendicsőítés lesz.
A
kongresszus ideje alatt, hétfőtől péntekig a Hungexpo lesz az otthonunk.
Délelőttönként közös ima, katekézis, tanúságtétel, szentmise, étkezés és
fakultáció lesz mindazok számára, akik regisztrálnak, akár egy napra, akár az
egész hétre. A részletek kidolgozása még folyamatban van, azaz regisztrálni
egyelőre még nem lehet.
Szerda
délutánra azt tervezzük, hogy az egyes egyházközségek vendégül látják a
különböző nyelvterületekről érkező résztvevőket. Igyekszünk megszólítani
húsz–huszonöt olyan budapesti plébániát, amely elérhető közelségben van, és
elég nagy a temploma. Ezeken a plébániákon együtt ünnepelhetnek majd a
résztvevők, lesz közös szentmise, baráti együttlét, egy kis műsor, agapé,
vendéglátás.
Csütörtöktől
vasárnapig pedig ifjúsági fesztivált tartunk. Európában 2022-ben lesz a
következő, fiataloknak szóló világesemény, mi most négy napra Budapestre hívjuk
a világ fiataljait.
Csütörtökön
este taizéi szentségimádással kezdünk a Szent István-bazilika előtt. Pénteken
pedig egy nagy ifjúsági estre, közös ünneplésre hívjuk a fiatalokat. Bízom
abban, hogy sok ezer fiatal lesz jelen.
A
szombat a családoké. Az eseménynek a Margitsziget ad otthont, afféle
„szeptemberiálisra” készülünk. A Nagy-réten, a szabadtéri színpadon is
játékokkal, különféle programokkal várjuk majd a családokat.
Délután
öt órakor nagymise lesz a Parlament előtt, ahogyan 1938-ban is volt. Este
hétkor pedig a Kossuth térről eucharisztikus fáklyás körmenet indul a Hősök
terére.
Vasárnap
11 órakor a Hősök terén lesz a statio orbis, a záró szentmise, amelyre Erdő
Péter bíboros úr meghívta a Szentatyát. Ha tud, akkor személyesen vesz részt az
eseményen, ha nem, akkor küldött képviseli majd, és videoüzenetben bejelenti,
hogy hol lesz a következő nemzetközi eucharisztikus kongresszus, amit
négyévenként tartanak.
– Pápák
is részt vettek a korábbi kongresszusokon?
– II.
János Pál pápa, amikor tudott, részt vett ezeken az eseményeken. XVI. Benedek
személyesen nem volt jelen, és legutóbb Ferenc pápát is küldött képviselte a
Fülöp-szigeteken.
– Aki
ismeri Önt, az tudja, hogy korábban plébánosként szolgált, és komoly
lelkipásztori múlttal rendelkezik. A szentségimádás iskolája, más rendezvények
és a Facebook-oldala is arról tanúskodik, hogy főtitkári teendői mellett is
igyekszik nagy hangsúlyt helyezni a lelkipásztori tevékenységre. Hogyan alakította
a személyiségét a NEK Általános Titkárságán eddig eltöltött közel két év?
–
Alapjaiban nem sok minden változott. Most nem egy nyájnak vagyok a pásztora, de
nagyon sokfelé hívnak. Sajnos időnként nemet is kell tudnom mondani, mert ezek
a látogatások nem mindig férnek be a naptárba bejegyzett teendőim közé.
Ugyanakkor azt látom, hogy az eucharisztikus lelkiséget most tovább lehet adni,
van rá igény, szomjúság. Amikor a szentségimádás iskolájának első alkalmát
megtartottuk, rögtön azután huszonkilenc helyszínen indult az országban
imaiskola, és valószínűleg ősszel még több helyen fog. Az emberek szívesen
tanulnak imádkozni. A kongresszus előkészítése nemcsak Budapestet érinti, hanem
az egész országot, sőt a régiót próbáljuk bevonni az előkészületekbe. Öröm látni
sokakban a lelkesedést. Úgy érzem, a helyemen vagyok. A szervezőmunka korábban
sem állt távol tőlem, és most igyekszem kamatoztatni a korábbi
tapasztalataimat.
– A
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghirdetése óta hazánkban és határainkon
túl is hétről hétre elmondjuk a kongresszus imáját. Van benne olyan rész, amely
kifejezetten kedves az Ön számára?
– A
megszólítások, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy kicsoda számunkra Jézus:
orvosunk, mesterünk, Urunk, barátunk, táplálékunk. És a vége, amely egyértelművé
teszi, hogy igazából nem egy rendezvényért imádkozunk, hanem azért a lelki
megújulásért, amelyre az egész világnak szüksége van. Ennek eszköze a
kongresszus.
–
Munkája során rálát a magyar és a világegyházra is. Hogyan alakította ez az
elmúlt két év az egyházképét?
– Azt
látom, hogy Egyházunk rendkívül színes, és bátorítani kell a papjainkat, akik a
„fronton” vannak. A NEK titkársága egyfajta háttérország, amely muníciót ad. Az
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén például nemrég kezdődött meg a
plébániák közötti partnerség szervezése, amelynek lényege, hogy az egyes
plébániák testvérkapcsolatokat alakítsanak ki itthoni és külhoni magyar
közösségekkel. Mi fórumot szeretnénk biztosítani ehhez, hogy egymásra
találjanak. Ez lehet a kulcsa annak, hogy 2020-ban a kongresszusra érkező
családok, résztvevők szállást kapjanak Budapesten. Nyilván szívesebben jönnek,
ha ismerőshöz, baráthoz érkeznek.
– Jézus
jelenléte az Oltáriszentségben misztérium. Hogyan alakult az Ön életében a
találkozás, a kapcsolat ezzel a titokkal, hogyan közeledik hozzá?
– Hálát
adok a Jóistennek, mert soha egy szikrányi kétely sem volt bennem azzal
kapcsolatban, hogy ő van jelen az Oltáriszentségben. Azért szeretem a csendes
szentségimádást is, mert ilyenkor Jézussal lehetek. Korunk nagy kihívása, hogy
a mai ember tapasztalni szeretne, és amit nem tapasztalt meg, az számára nincs
is. Kora ősszel a Pesti Vigadóban lesz egy kiállítás az Egyház által elismert
eucharisztikus csodákról, amelyek mind azt támasztják alá, hogy Jézus közénk
jön a szentmisében, és valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. A csendben
tud hozzánk szólni. Ezért is fontos, hogy most, a második lelkipásztori
felkészítő évben a szentmise megértését és elmélyítését tűztük célul magunk
elé. Szeretnénk elérni, hogy a szentmise közel kerüljön hozzánk, valóban az
életünk középpontja legyen, a feltámadott Jézus Krisztussal való személyes
találkozás lehetősége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése