Sümegi József tartott előadást az eucharisztikus gyökerű kegyhelyekről
A Szent István Tudományos Akadémia szervezésében június 4-én, hétfőn este Sümegi József történész „Eucharisztikus és Szent Vér-kegyhelyek a középkori Magyarországon” címmel tartott előadást a PPKE jogi karán. A rendezvényen részt vett Udvardy György pécsi megyéspüspök.
Erdő
Péter bíboros, a Szent István Tudományos Akadémia elnöke távollétében Sarbak
Gábor másodelnök köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte: 2020 szeptemberében a Magyar
Katolikus Egyház, Magyarország rendezi meg a Nemzetközi Eucharisztikus
Kongresszust. A Szent István Tudományos Akadémia elhatározta, hogy a maga
eszközeivel igyekszik hozzájárulni a kongresszusi előkészületekhez. Az előttünk
álló két évben ezért előadásokat terveznek és szerveznek, hogy megmutassák,
milyen gazdag hagyománya alakult ki az Oltáriszentség tiszteletének a különböző
művészeti ágakban – a festészetben és szobrászatban, az ötvös- és
textilművészetben, a zeneművészetben, az irodalomban és a vallásos népéletben.
Sümegi
József történész, a Tolna megyében található bátaszéki II. Géza Gimnázium
igazgatója állandó diakónusként a legjelentősebb magyar eucharisztikus
kegyhely, a bátai Szent Vér-kegyhely őre. Előadásában kifejtette: a Szent
Vér-kultusz különleges megnyilvánulása volt a középkorban az Eucharisztia
tiszteletének. Az előadás címével kapcsolatban elmondta: nem minden Szent
Vér-kegyhely eucharisztikus gyökerű kegyhely. A középkorban Szent
Vér-kegyhelynek nevezték az eucharisztikus eredetű, illetve a Krisztus
személyéhez, főleg kínszenvedéséhez kapcsolódó középkori ereklyéket is. A
középkori Magyarországnak hat országos jelentőségű kegyhelye volt, közülük
három az Árpád-házi szent királyok kultuszhelyeihez kapcsolódik: Székesfehérvár,
Várad és a Margitsziget. Két jelentős kegyhely egy-egy szerzetesrend szentjéhez
kapcsolódott: Budaszentlőrincen a XIV. század végétől Remete Szent Pálnak,
illetve Újlakon a XV. század második felétől Kapisztrán Szent Jánosnak volt
szintén országos vonzáskörű kegyhelye. Ezek egyike sem volt Szent Vér-kegyhely.
Ebbe a sorba illeszkedik a XV. század első évtizedében egy eucharisztikus
eredetű, országos vonzáskörű, valóban Szent Vér-kegyhely: Báta.
Az
előadó arról is beszélt, hogy nemzetközi kutatások szerint Európában az
eucharisztikus Szent Vér-kegyhelyeknek a XIII. századtól a XIV. század közepéig
van a virágkora, míg Magyarországon ekkor jelenik meg. A legrégibb Esztergom,
Margitsziget és Veszprém. Ezután következik a XIV. század vége, amikor három jelentős
eucharisztikus csoda történt – Kassán, Győrben és Bátán.
A Szent
Vér tiszteletének gyökereiről Sümegi József elmondta: ebben nagy szerepe
lehetett a Szentföld-élménynek, elsősorban a már az első évezredben megindult
szentföldi zarándoklatok kapcsán. Rendkívül fontos, hogy a VII. században
Bizáncból Európába érkezik az a Szent Arc-lepel, vagyis a Veronika-kendő,
amelyet ma Manoppello kapucinus kegytemplomában őriznek. Ide tartoznak az
eretnekségek által fölvetett kételyek az Eucharisztia kapcsán, melyekből
következik, hogy a vallásos ember bizonyosságot akart arról, hogy Krisztus
valóban jelen van-e az Eucharisztiában, és innen egyenes út vezet ahhoz, hogy
ebből csodák szülessenek. A történész előadó felhívta a figyelmet, hogy az első
évezredben senki sem vitatta Krisztus valóságos jelenlétét az
Oltáriszentségben, ez a keleti és a nyugati Egyház ősi hitéhez tartozott.
Az
eucharisztikus csodákról szólva az előadó kiemelte: két prototípusa van. Az
egyik Nagy Szent Gergely pápának a híres miséje a római Santa Croce-templomban.
Az erről szóló legenda szerint a pápának kenyeret sütő asszony kételkedett
abban, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus testévé változik át. A pápa imádsága
folytán megjelent neki Krisztus, a fájdalmak férfia
képében. Az eucharisztikus csodák másik típusához tartozik a lancianói ereklye,
ahol a VIII. században egy bazilita szerzetes misézett. Kételkedett abban, hogy
a kezei között az ostya valóban Krisztus testévé, a bor pedig valóban vérévé
változik. Ám csoda történt, a bor valóságos vérré, a kenyér pedig részben hússá
változott.
Felsorolta
az előadó az eucharisztikus csodák típusait is: az Eucharisztia gyermek Jézussá
változik; Gergely-mise, Vir dolorum (fájdalmak férfia); a kenyér hússá, a bor
vérré változik; az Eucharisztia vérző hússá változik; a kehelyben felbuzog,
felforr a vér; a három ostya legendája; a Szentostya vérzése; illetve Krisztus
személyéhez kapcsolódó Krisztus Vére-ereklyék.
Európa-szerte
(Franciaország, Németország, Bajorország, Spanyolország) léteznek
eucharisztikus csodák. „Az Eucharisztia gyermek Jézussá változik” csodatípusból
az előadó kiemelte a párizsi Sainte-Chapelle-ben, a királyi kápolnában 1269-ben
történt csodát, amelyben megjelennek azok a motivációk, melyek az
eucharisztikus csodákhoz vezettek a középkori Európában. Az egyik a kételkedés
– a legtöbb csoda ebből születik. A második az Eucharisztia iránti tisztelet,
illetve tiszteletlenség. Szent Lajos király nem vett részt a karácsonyi
szentmisén, helyette a szobájában imádkozott. Egyszer csak megjelenik nála az
udvari pap, és lelkendezve mondja: „Uram, királyom, gyere, mert a kápolnában a
miséző atya kezében az ostya gyermek Jézussá változott.” Lajos azonban csak
annyit mond: „Mondjátok meg a gyermek Jézusnak, hogy a francia királynak van
annyi hite, hogy jelenések nélkül is elhiggye Krisztus valóságos jelenlétét az
Oltáriszentségben.”
Az „a
kehelyben felbuzog, felforr a vér” eucharisztikus csodatípussal kapcsolatban
Sümegi József felidézte az olaszországi Bolsenában 1264-ben történt esetet.
Ennek több legendaváltozata maradt fenn, az egyikben cseh, a másikban
németországi pap kételkedett abban, hogy a kezei között a kenyér valóban
Krisztus testévé, a bor pedig valóban a vérévé változik. Rómába zarándokolt,
hogy megszabaduljon a kételyeitől; hazafelé tartva az umbriai Bolsenában
misézett, amikor az átváltoztatás után megtörte a Szentostyát, a kehelyben
felbuzgott a vér, olyan intenzitással, hogy nemcsak a korporálét festette meg,
hanem az oltár kövét is, sőt, amikor a pap megpróbálta ezt eltitkolni, és a
sekrestyébe igyekezett, még az oltár lépcsőjére is kicsorgott. IV. Orbán pápa a
bolsenai mise hatására rendelte el az úrnapja megünneplését, Aquinói Szent
Tamás pedig csodálatos himnuszokban öntötte szavakba az Eucharisztiába vetett
hitét. A bolsenai csoda a képzőművészetben is megjelenik, Giotto és Raffaello
is megfestette.
A
történész előadásából kiderült, hogy az eucharisztikus csodák típusai jelen
vannak Magyarországon is, kivéve a „bor vérré, a kenyér hússá változik” típust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése