Ferenc pápa: Az
„emlékezethiányos” keresztények nem találkoznak Jézussal
Ahhoz, hogy előrehaladjunk a keresztény
életben, emlékeznünk kell az első találkozásokra Jézussal. Meg kell emlékeznünk
azokról, akik átadták nekünk a hitet és a szeretet törvényét – hangsúlyozta
Ferenc pápa június 7-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott
szentmisén.
Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliájában Szent Pál Timóteushoz intézett buzdításából indult ki. Az első levélben így szól: „Gondolj Jézus Krisztusra.”
Emlékezetünkben hátra kell lépnünk, hogy találkozzunk Krisztussal; hogy erőre leljünk, és előre tudjunk haladni. A keresztény emlékezet mindig találkozás Jézus Krisztussal – hangsúlyozta a pápa. A keresztény emlékezet olyan, mint az élet sója. Emlékezet nélkül nem haladhatunk előre. Amikor „emlékezethiányos”, feledékeny keresztényekkel találkozunk, rögtön észrevesszük, hogy elvesztették a keresztény élet ízét. Olyan emberré váltak, akik betartják a parancsolatokat, de azok misztikuma nélkül, anélkül, hogy találkoznának Jézus Krisztussal. Vele találkoznunk kell az életben – buzdított Ferenc pápa.
Három helyzetben találkozhatunk Jézus
Krisztussal: az első pillanatokban, őseinkben és a törvényben. A pápa utalt a
Zsidókhoz írt levélre: „»Emlékezzetek az első időkre, megtérésetek utánra,
amikor olyan buzgók voltatok...« Mindenkinek megvan a maga ideje a Jézussal
való találkozásra. Az életetekben volt egy-két olyan pillanat, amikor Jézus
közeledett hozzátok, megjelent nektek. Ne feledkezzetek meg ezekről. Vissza
kell térnünk ezekhez a pillanatokhoz, és beléjük kell kapaszkodnunk, mert
ösztönzést nyújtanak, mert Jézus Krisztussal találkozunk bennük.”
„Mindenkinek vannak ilyen pillanatai, amikor
találkozott Jézus Krisztussal, amikor megváltozott az élete, amikor az Úr
megmutatta neki hivatását, amikor az Úr meglátogatta egy nehéz pillanatban –
jegyezte meg a pápa. – A szívünkben őrizzük ezeket, úgyhogy keressük meg őket,
és gondolkodjunk el róluk. Ezek a pillanatok a keresztény út forrását jelentik,
erőt adnak. Emlékszem ezekre a pillanatokra? – tette fel a kérdést a Szentatya.
Emlékezem a találkozás pillanataira, amikor Jézus megváltoztatta az életemet,
amikor megígért valamit? Ha nem emlékszünk, keressük meg ezeket a pillanatokat!”
„A második találkozó Jézussal őseink
emlékezetén keresztül jön létre. Őket a Zsidókhoz írt levél »vezetők«-nek
hívja, ők azok, akik megtanították nektek a hitet. Szent Pál a Timóteushoz írt
második levélben így buzdít: emlékezz anyádra és nagyanyádra, akik átadták
neked a hitet (vö. 2Tim 1,3–6). A hitet ugyanis nem postán kaptuk, hanem
embereken keresztül – tette hozzá a pápa. – A Zsidókhoz írt levél pedig ezt
mondja: tekintsetek rájuk, a tanúságtevők sokaságára, és merítsetek erőt
belőlük, akik elszenvedték a vértanúságot.”
„Amikor az élet vize felkavarodik, fontos
elmenni a forráshoz, és abból erőt meríteni a továbbhaladáshoz – tanácsolta a
pápa. – Tegyük fel magunknak a kérdést: Visszanyúlok vezetőim, őseim emlékéhez?
Gyökerekkel rendelkező ember vagyok, vagy gyökértelenné váltam, és csak a
jelenben élek? Ha így van, akkor azonnal kérjük a kegyelmet a gyökerekhez való
visszatérésre, azokhoz az emberekhez, akik átadták nekünk a hitet” – buzdított
Ferenc pápa.
„Végül Jézus Márk evangéliumában a törvényre emlékeztet.
Az első parancsolat: Izrael, hallgass az Úrra, a mi Istenünkre. Ez a törvény
emlékezete. A törvény egy szeretetgesztus, amelyet az Úr tett meg felénk,
amikor kijelölte az utat, és azt mondta, hogy ezt követve nem hibázol. Ezért
tehát fontos a törvény emlékezete: nem a rideg törvényé, amely pusztán jogi
szövegnek tűnik, hanem a szeretettörvényé, amelyet az Úr vésett a szívünkbe –
mutatott rá a Szentatya. – Tegyük fel magunknak a kérdést: Hűséges vagyok a
törvényhez, emlékezem rá, és ismételem? Előfordul, hogy mi keresztények – még a
megszentelt életűek is – nehezen tudjuk emlékezetből felidézni a
parancsolatokat. Azt mondjuk: igen, igen, emlékszem, aztán egy ponton tévedek,
mégsem emlékszem.”
„Emlékezz Jézus Krisztusra. Ez annyit jelent,
hogy tekintetünket az Úrra szegezzük az élet pillanataiban: amikor találkoztam
vele, amikor próbatételek érnek, őseimben és a törvényben – fogalmazott a pápa.
– Az emlékezet nemcsak visszatekintés, hátralépés. Visszatekintés, hogy előre
tudjunk haladni. Az emlékezet és a remény együtt járnak. Kiegészítik és
kiteljesítik egymást. Emlékezz Jézus Krisztusra, az Úrra, aki eljött, életét
adta értem, és majd újra eljön. Ő az emlékezet és a remény Ura.”
Homíliája végén Ferenc pápa arra kérte
hallgatóit, hogy ma mindannyian tegyék fel néhány percre maguknak a kérdést.
Hogy állok az emlékezéssel? Emlékezem-e azokra a pillanatokra, amikor az Úrral
találkoztam? És őseim emlékezetével? A törvény felidézésével? Végül pedig
kérdezzük meg magunktól: Hogy állok a reménnyel? Miben reménykedem? Az Úr
segítsen minket az emlékezés és a remény munkájának elvégzésében – zárta
csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése