Ferenc pápa: Szegény Szentlélek, mekkora munkája lehet velünk!
Június 6-án délelőtt a Szentatya folytatta a bérmálásról megkezdett katekézissorozatát. Hangsúlyozta, hogy a Szentlélek ajándékát mindnyájan azért kaptuk, hogy továbbadjuk másoknak, hogy kilépjünk magunkból, és egymás megszentelődésén munkálkodjunk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Folytatjuk
közös gondolkodásunkat a bérmálás szentségéről, és ma azt vesszük szemügyre,
milyen hatásokat vált ki a Szentlélek ajándéka a megbérmáltakban, hogyan segíti
őket, hogy ők maguk is ajándékká váljanak mások számára. Ez a Szentlélek
ajándéka. Idézzük fel, hogy amikor a püspök krizmával megken minket, azt
mondja: „Vedd a Szentlelket, akit ajándékul kaptál.” A Szentléleknek ez az
ajándéka belénk költözik, és gyümölcsözővé teszi életünket úgy, hogy ezt az
ajándékot továbbadjuk másoknak. Mindig azért fogadunk be, hogy adjunk: sosem
szabad csak befogadni és a kapott dolgokat magunkban tartani, mintha lelkünk
egy raktár lenne. Nem! Mindig azért fogadunk be, hogy adjunk! Isten kegyelmeit
azért kapjuk, hogy másoknak adjuk őket. Ez a keresztény ember élete. Tehát a
Szentlélek működésének az a következménye, hogy már nem saját énünket tartjuk
életünk középpontjának, hanem megnyílunk a közösség „mi”-jére: befogadunk, hogy
adjunk. Nem mi vagyunk a középpontban: mi eszközei vagyunk annak az ajándéknak
mások számára.
A
bérmálás teljesebbé teszi a megkereszteltekben Krisztushoz való hasonlóságukat
azáltal, hogy élő tagokként szorosabban kapcsolja őket az Egyház misztikus
testéhez. [1] Az Egyház küldetése a világban úgy valósul meg, hogy ahhoz az
Egyház minden tagja hozzájárul. Gondolhatná valaki, hogy az Egyházban vannak az
urak: a pápa, a püspökök, a papok, aztán pedig jönnek a többiek. Nem! Az Egyház
mind együtt vagyunk! És mindnyájan felelősséggel tartozunk azért, hogy
megszenteljük egymást, hogy gondunk legyen egymásra. Az Egyház mind együtt
vagyunk! Mindenkinek megvan a maga munkája az Egyházban, de az Egyházat mind
együtt alkotjuk. Úgy kell ugyanis az Egyházra gondolnunk, mint élő szervezetre
– melyet személyek alkotnak, akiket ismerünk, akikkel együtt járunk –, és nem
úgy, mint egy elvont, távoli valóságra. Az Egyház mi vagyunk, akik úton járunk,
az Egyház mi vagyunk, akik ma itt vagyunk ezen a téren. Mi: ez az Egyház. A
bérmálás összekapcsol az egész világon elterjedt, egyetemes Egyházzal,
ugyanakkor tevékenyen bevonja a megbérmáltakat annak a részegyháznak az
életébe, amelyhez tartoznak, élén a püspökkel mint az apostolok utódával.
Ezért a
bérmálás eredeti kiszolgáltatója a püspök, [2] mert ő kapcsolja be a
bérmálkozót az Egyházba. Az a tény, hogy a latin Egyházban ennek a szentségnek
a rendes kiszolgáltatója a püspök, nyilvánvalóvá teszi, hogy „e szentség
hatására a megbérmáltak szorosabban kapcsolódnak az Egyházhoz, az Egyház
apostoli eredetéhez és azon küldetéséhez, hogy tanúságot tegyen Krisztusról”
[3] Ezt a betagozódást az Egyházba szépen kifejezi a béke jele, amely a
bérmálás szertartását zárja. A püspök ugyanis minden megbérmáltnak azt mondja:
„Béke veled!” Felidézve azt a köszöntést, amellyel Krisztus üdvözölte
tanítványait húsvét – Szentlélekkel átjárt – estéjén (vö. Jn 20,19–23).
Hallottuk is [az általános kihallgatás elején]: ezek a szavak megvilágítják azt
a gesztust [a békecsókot], amely „kifejezi a püspökkel és az összes hívővel
való egyházi közösséget”. [4] A bérmálásban megkapjuk a Szentlelket és a békét:
azt a békét, amelyet tovább kell adnunk másoknak. De gondoljunk csak bele,
mindenki gondoljon például saját egyházközségére. Zajlik a bérmálás
szertartása, aztán a béke jelével köszöntjük egymást: a püspök a béke jelét
adja a megbérmáltnak, aztán a mise későbbi részében mi is a béke jelével
köszöntjük egymást. Ez azt fejezi ki, hogy összhang van közöttünk, a köztünk
uralkodó szeretetet és békét fejezi ki. De mi történik azután? Kimegyünk a
templomból, és elkezdjük megszólni a többieket, kibeszélünk másokat. Elkezdünk
pletykálni. A pletyka pedig háborúzást jelent. Ez így nincs rendjén! Ha
megkaptuk a béke jelét, a Szentlélek erejével, akkor nekünk a béke embereinek
kell lennünk, és nem szabad nyelvünkkel tönkretennünk azt a békét, amelyet a
Lélek művelt. Szegény Szentlélek, mekkora munkája lehet velünk, amiért ennyire
szokásunkká vált a fecsegés! Gondoljatok bele: a fecsegés nem a Szentlélek
műve, nem az Egyház egységét szolgálja! A fecsegés lerombolja azt, amit Isten
felépít. Kérlek hát titeket, hagyjunk fel a pletykálással!
A
megerősítés szentségét egyetlen egyszer kapjuk meg, de a szent kenet által
elindított lelki dinamizmus folytatódik az időben. Sosem fogunk végezni azzal a
feladatunkkal, hogy mindenhol a szent, az evangélium lenyűgöző egyszerűsége
által inspirált élet jó illatát árasszuk. A bérmálást senki sem önmagáért
kapja, hanem azért, hogy együttműködjön a többiek lelki fejlődésében. Egyedül
akkor tudunk ténylegesen növekedni, és nemcsak áltatni magunkat vele, ha
megnyílunk és önmagunkból kilépünk, hogy találkozzunk testvéreinkkel. Mindazt
ugyanis, amit ajándékba kapunk Istentől, tovább kell adnunk – az adomány
továbbadásra szolgál –, hogy az termékeny legyen, és ne temessék el önző
félelmeink, ahogy azt a talentumokról szóló példabeszéd tanítja (vö. Mt
25,14–30). Amikor a vetőmag ott van a markunkban, nem azért van ott, hogy
betegyük a szekrénybe, és ott hagyjuk, hanem azért, hogy elvessük. A Szentlélek
ajándékát tovább kell adnunk a közösségnek. Biztatom a megbérmáltakat, hogy ne
„zárják kalitkába” a Szentlelket, ne álljanak ellen a fújó Szélnek, mely arra
ösztönzi őket, hogy szabadon járjanak, ne fojtsák el a szeretet izzó Tüzét,
mely arra készteti őket, hogy életüket teljesen odaadják Istenért és
testvéreikért.
A
Szentlélek adja meg mindnyájunknak az apostoli bátorságot, hogy átadjuk az
evangéliumot – tetteinkkel és szavainkkal – mindazoknak, akikkel utunkon
találkozunk! Tettekkel és szavakkal: de jó, építő szavakkal, és nem a romboló
pletyka szavaival! Kérlek titeket, amikor mentek ki a templomból, gondoljatok
arra: a kapott béke arra szolgál, hogy továbbadjátok másoknak, és nem arra,
hogy fecsegéssel tönkretegyétek! Ezt ne felejtsétek el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése