Ferenc pápa az irgalmasság
550 misszionáriusát fogadta
Április 10-én az irgalmasság misszionáriusait
fogadta a Szentatya. A világ különböző területein szolgáló 550 missziós pappal
való találkozó szentmisével zárult.
Minden Jézus feltámadásából indul – ebből ered
az apostolok tanúságtétele, és ezen keresztül születik meg a hit és a közösség
tagjainak új élete. A mai szentmise olvasmányai ezt a két, egymástól
elválaszthatatlan szempontot emelik ki: a személyes újjászületést és a
közösségi életet – hangsúlyozta a pápa. Ezeket a szempontokat a Szentatya a
jelenlévő misszionáriusok életére vonatkoztatta: „A ti szolgálatotok ebben a
két irányban mozog – a személyek szolgálatában, akik »újjászületnek onnan
föntről” és a közösség szolgálatában, hogy örömmel és a szeretet
parancsolatával megegyezően éljenek.”
Ferenc pápa két szempontot ajánlott
megfontolni: az evangélium arra emlékeztet, hogy akinek hivatása a Krisztus
feltámadásáról szóló tanúságtétel, annak onnan felülről újjá kell születnie;
különben úgy végzi, mint Nikodémus, aki, noha Izrael tanítója volt, nem értette
meg Jézust, hogy Isten országa meglátásához újjá kell születni felülről –
vízből és Szentlélekből.
Nikodémus nem értette meg Isten logikáját, ami
a kegyelem, az irgalmasság logikája, ami által az utolsó első lesz, a beteg
meggyógyul. Ez a logika elsőbbséget enged az Atyának, a Fiúnak és a
Szentléleknek az életünkben – fogalmazott a Szentatya; majd kiemelte: „De
figyelem, nem arról van szó, hogy »megszállott papok« legyünk, mintha egy
rendkívüli karizma letéteményesei lennénk. Nem, hanem normális papok,
egyszerűek, szelídek, kiegyensúlyozottak, akik mégis képesek újjászületni a
Szentlélek által, mert az a Lélek mozgatja őket, mely ott fúj, ahol akar.”
Második szempont a közösség szolgálata: olyan
papnak kell lenni, aki a mai világ pusztájában képes felemelni az üdvösség
jelét, Krisztus keresztjét: mint a megtérés és a megújulás forrását – mondta a
pápa. Külön kiemelte, hogy a meghalt és feltámadt Úr az az erő, mely közösséget
teremt az Egyházban és az Egyház által az egész emberiségben.
Jézus ezt mondta szenvedése előtt: „Ha
felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok”. Ez a közösségi erő
nyilvánult meg kezdettől fogva a jeruzsálemi közösségben, ahol „egy volt a
hívek szíve és a lelke”. A közösség tagjai megosztották egymással a javaikat,
mindenük közös volt, és senki nem szenvedett szükséget közülük. Ám ez a
közösségi életstílus „fertőző” volt kifelé, ugyanis a feltámadt Úr élő
jelenléte vonzóerőt teremt, ami az Egyház tanúságtételén és az örömhír
hirdetésének különféle formáin keresztül arra irányul, hogy mindenkit elérjen,
senkit se zárjon ki – fogalmazott a Szentatya.
Homíliája végén Ferenc pápa arra biztatta az
irgalmasság misszionáriusait, hogy ezzel a dinamizmussal végezzék szolgálatukat
a mai világban, amelynek különösképpen is szüksége van az irgalmasság
megtapasztalására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése