Ferenc pápa szerdai katekézise: hitünk megvallásával és könyörgéseinkkel válaszolunk az Isten Szavára
Ferenc
pápa a Szent Péter téren
A rossz
idő ellenére is mondjunk „Jó napot!”
Beszéde
kezdetén a rá jellemző személyes stílussal utalást tett a bruttina giornatára,
az éppen csúfocska, mostoha időjárásra, ami azonban nem akadályozhatja meg azt
– kérte a pápa –, hogy mégis Jó napot! kívánjunk egymásnak. A VI. Pál
csarnokban összegyűlt betegekről sem feledkezett meg, mert ismét a
köszöntésüket kérte egy tapssal, amit a nagyrészt tolókocsis betegek örömmel
fogadtak.
Lelki
jogcímünk van Isten Szava érthető felolvasására és jó magyarázatára
Rögtön
egy kérdéssel kezdte a katekézisét Ferenc pápa, hogy vajon a szentmise
olvasmányainak és a homíliának a hallgatása mire is válaszol. Isten Népének egy
lelki jogára válaszol – adta meg a feleletet –, mely egy jogcím Isten Szava
bőséges hallgatására. Ez egy jogcím, ismételte meg a pápa, mely megsérül akkor,
amikor Isten Szavát nem jól olvassák fel és nem jól magyarázza a püspök, a pap
vagy a diakónus. Nekünk ugyanis jogunk van Isten Igéje hallgatására, mely
mindenkihez, a pásztorokhoz és a hívekhez is egyaránt szól és kopogtat mindazok
szíve ajtaján, akik részt vesznek a szentmisén, ki-ki korának és
életállapotának megfelelően. Az Úr megvigasztal, felszólít és egy új,
kiengesztelődött élet sarjait fakasztja bennünk. Ez pedig az ő Szaván keresztül
történik meg, mert az Ige kopogtat a szíven és megváltoztatja azt.
A
homília utáni tartalmas csendben a Szentlékek fakaszt bennünk vágyakat
Még
mindig a múlt heti katekézis témájánál elidőzve, a pápa azt kérte, hogy a
homília után tartsunk egy kis csendet, hogy a lélekben a megkapott mag
„leülepedjen” és így olyan építő vágyak szülessenek bennünk, melyeket a
Szentlékek fakaszt mindenkiben. A homília utáni tartalmas csendben mindenkinek
arról kell elgondolkodnia, amit éppen hallott.
A hit és
annak megvallása nem az emberi értelem képzeletéből születik
A
homília utáni csendet követően a szentmise a hívek személyes hitvallásával
folytatódik az egyháznak a credo-ban, a hiszekegyben kifejtett hitvallása
formájában. Vagyis mi mindnyájan együtt imádkozzuk el a credót a misében. A
gyülekezet együttesen megvallott hite valójában közös válasz Isten Szavának a
hallgatására. Életszerű kapcsolat áll fenn a meghallgatás és a hit között, mert
a kettő összekapcsolódik. Ez a hit ugyanis nem az emberi értelem képzeletéből
születik, hanem ahogy Szent Pál apostol utal rá „Krisztus Szavának a
hallgatásából ered” (Róm 10,17). A hit tehát hallgatásból táplálkozik és a
Szentségek felé vezet. Ennek megfelelően a hiszekegyet úgy imádkozzuk, hogy a
liturgikus közösség elmélkedjen fölötte és vallja meg a hit nagy titkait,
mielőtt belépne az eucharisztia ünneplésébe – idézett a pápa a római misekönyv
általános rendelkezéséből.
A
szentségek az egyház hitének a világossága által lesznek érthetőek
A hit
megvallása az Eucharisztiát a keresztséghez köti, melyet „az Atya, a Fiú és a
Szentlélek nevében” nyertük el és ami arra emlékeztet, hogy a szentségek az
egyház hitének a világossága által lesznek érthetőek.
A nép
részvételével könyörögjenek a szent Egyházért
Az Isten
Szavának hittel fogadására adott válasz a közös könyörgésben fejeződik ki –
folytatta a pápa –, melyet egyetemes könyörgésnek is hívnak, mert átöleli az
egyház és a világ szükségleteit. A II. Vatikáni Zsinat atyái vissza akarták
állítania a helyére az evangélium és a homília után, főként az ünnepnapokon és
vasárnaponként: Az evangélium és a homília utáni "egyetemes
könyörgéseket", más szóval a hívek könyörgését helyre kell állítani,
főként vasárnap és parancsolt ünnepeken, hogy a nép részvételével könyörögjenek
a szent Egyházért, azokért, akik fölöttünk a közhatalmat gyakorolják, akik
különböző szükségekben szenvednek, továbbá minden emberért és az egész világ
üdvösségéért. (Sacr Conc 53). Ennélfogva a pap vezetésével, aki megnyitja és
bezárja az imát, a nép, saját keresztségi papságát gyakorolva, imádságokat
ajánl fel az Istennek mindenki üdvösségére. Az egyes könyörgések után, melyet
diakónus vagy lektor olvas fel, a közösség vele együtt könyörög Kérünk téged,
hallgass meg minket! fohásszal.
Az Úrtól
kérjük a legerősebb dolgokat, amire leginkább szükségünk van
Ferenc
pápa a kérő imádság kapcsán Jézus szavára emlékeztetett: „Ha bennem maradtok,
és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok”
(Jn 15,7). A kicsinyhitűség ellenvetését gondolat végig a pápa a hívek
könyörgése kapcsán: „Nem, mi nem kérjük ezt, mert kicsi a mi hitünk”. Az
ellenvetésre Jézus szavával felelt a pápa: „Kérjetek bármit, amit akartok,
megadatik nektek”. A Hiszekegy után a hívek egyetemes könyörgésében van az a
pillanat, amikor az Úrtól kérjük a legerősebb dolgokat, amire leginkább
szükségünk van. Ilyen vagy olyan módon, de az Úr betölti a kérést: „megadatik
néktek” – szögezte le a pápa. Hiszen az Úr azt mondja, hogy „minden megadatik
annak, aki hisz”. Végül mit válaszolt az a valaki, akinek az Úr mondta, hogy
„minden lehetséges annak, aki hisz”? – kérdezett a pápa. Azt mondta: „Hiszek
Uram, segítsd az én kicsi hitemet”. Ezt mi is elmondhatjuk mindnyájan:
„Hiszek Uram, segítsd az én kicsi hitemet”.
A
könyörgésekben tegyük magunkévá Isten tekintetét, aki minden gyermekének
gondját viseli
A
tárgyilagosság kedvéért a pápa hozzáfűzte még: Azonban az evilági kérések,
melyek nem az ég felé irányulnak nem nyernek meghallgatást, mert ezek
önmagunkra vonatkozó, önmagunkat szolgáló kérések. Ellenben Isten népének a
kérései az egyházi közösség és a világ konkrét szükségleteit fogalmazzák meg,
kerülve a szokványos és rövidlátó formákat. Az egyetemes könyörgések, melyek
lezárják az igeliturgiát, arra buzdítanak bennünket, hogy tegyük
magunkévá Isten tekintetét, aki minden gyermekének gondját viseli – fejezte be
szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése