Évközi hatodik hét hétfője
A mai
rövid evangéliumi szakasz azzal kezdődik, hogy farizeusok jönnek Jézushoz.
Jövetelük egyáltalán nem jószándékból fakad, hanem vallási kérdésekben akarnak
vitatkozni Jézussal, további jelet kértek tőle. Vélhetően olyan jelről van szó,
amellyel Jézus egyértelműen bizonyítja, hogy ő a Messiás. A farizeusoknak
minden bizonnyal tudomásuk volt a kenyérszaporítás csodájáról. Ennek azért van
jelentősége, mert a korabeli gondolkodás szerint a világba érkező Messiás úgy
fog kenyeret adni a népnek, ahogyan az ószövetségi időben Isten manna kenyérrel
táplálta a pusztában vándorló népet. De a farizeusok mégsem elégedettek ezzel a
jellel, a kenyérszaporítással, hanem újabb jelet, bizonyítékot kérnek Jézustól,
aki viszont nem teljesíti kérésüket. Csodás módon segített a szükséghelyzetben
lévő embereken, de nem tesz csodát azért, hogy bárki számára is bizonyítsa
isteni hatalmát.
A jelenet egy érdekes kifejezése megvilágítja Jézus érzületét: a farizeusok kérése hallatán „lelke mélyéből felsóhajtott.” Megérintette őt ezeknek az embereknek a hitetlensége. Megrendülten hallgatja a kérést, lelke legmélyén érzi, hogy nem szabad azt teljesíteni, mert szinte olyan ez a kérés, mint amikor megkísértése alkalmával a sátán kéri őt a pusztában, hogy a köveket változtassa kenyérré.
A jelenet figyelmeztessen minket arra, hogy nagyon fontoljuk meg, mit kérünk Istentől!
© Horváth István Sándor
A jelenet egy érdekes kifejezése megvilágítja Jézus érzületét: a farizeusok kérése hallatán „lelke mélyéből felsóhajtott.” Megérintette őt ezeknek az embereknek a hitetlensége. Megrendülten hallgatja a kérést, lelke legmélyén érzi, hogy nem szabad azt teljesíteni, mert szinte olyan ez a kérés, mint amikor megkísértése alkalmával a sátán kéri őt a pusztában, hogy a köveket változtassa kenyérré.
A jelenet figyelmeztessen minket arra, hogy nagyon fontoljuk meg, mit kérünk Istentől!
© Horváth István Sándor
Imádság
Istenem!
Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki
életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd,
hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és
hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében
és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás
éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése