Ferenc pápa fogadta a
stigmatinusok nagykáptalanjának résztvevőit
Ferenc pápa február 10-én fogadta a Jézus szent
sebeiről nevezett kongregáció, a stigmatinusok nagykáptalanjának résztvevőit. A
37. rendi gyűlés február 1-jén kezdődött, amelyen negyven szerzetes vett részt,
különböző országokból.
A Szentatya az előre megírt beszédét átadta a
szerzeteseknek, majd a leköszönő szerzetes-elöljáró beszédére reagálva kötetlen
szavakkal fordult a káptalan tagjaihoz.
A leírt beszédében a pápa kiemelte: Nem mindig
fogadják be és tapsolják meg azt, aki az evangéliumot hirdeti. Van, amikor
elutasítják, akadályozzák, üldözik, sőt, bebörtönzik, és megölik. Ki kell
tartani türelemmel. El kell vinni Jézus tüzét a keresztény közösségekbe, és ott
újra lángra kell lobbantani a hitet, és meg kell találni az erőt, amely aztán
„megfertőz” másokat. Ugyanakkor hirdetni kell az evangéliumot a szegényeknek,
akik úgy érzik, hogy senki sem szereti őket.
A misszionáriusok testvéri közösségének
szeretetteljes tanúságtételét megerősíti az evangéliumi üzenet, a tűzpróba. Ha
egy közösségből hiányzik a jó tűz: hidegség, sötét és magány jellemzi. Ha
viszont jelen van a testvéri szeretet tüze, akkor melegség, fény és erő él
benne, mely szükséges az előrehaladáshoz. A kongregáció alapítójára, Szent
Bertoni Gáspárra utalt a pápa: ő a jósággal, az irgalmassággal, az Igazság
átható szavával vonzotta magához az embereket. Az alapító Mária és József
szeretetét adta tovább a kongregáció tagjainak. Ferenc pápa azt kérte a
szerzetesektől: szenteljenek különleges figyelmet a családoknak. A világi
hívekkel együtt hirdessék a szeretet örömét. „Vigyétek el Krisztus tüzét a
fiataloknak, akiknek szükségük van valakire, aki meghallgatja őket, és segít
nekik megtalálni az élet értelmét” – buzdította a kongregáció tagjait.
Rögtönzött beszédében a pápa három kifejezésre
összpontosított: testvériség, stigmák, Szent Család. Elsőként kiemelte, hogy
nehéz megélni a testvériséget a közösségben, mert féltékenység, versengés, meg
nem értés lehet jelen. Ennek tudatában kell lenni, és testvérként kell tudni
beszélni róla. „Ne nyeljük le a megemészthetetlen problémákat, hanem
szeretettel, kedvesen és alázattal mondjuk ki őket. Imádkozzunk testvérünkért,
akivel problémánk van” – hangoztatta a Szentatya.
A stigmák, Krisztus sebei kapcsán rámutatott,
hogy ezek jelentik a kaput, amelyen keresztül megérkezik az irgalmasság. Csak
ha tudatosítjuk a „sebet” életünkben, közösségünkben, az Egyházban, akkor
jutunk el oda, hogy kopogtassunk az irgalmasság ajtaján. „Elmélkedjünk az Úr
sebeiről, és lépjünk beléjük, Szent Bernát nyomán. Ez gyógyít meg bennünket.
Tanítsátok meg az embereknek, hogy mindenkinek vannak sebei” – kérte a pápa a
szerzetesektől.
A Szent Családról szólva hangsúlyozta: ők
mindig engedelmesek voltak Isten akaratának követésében. Mária mindig
igyekezett segíteni, míg József szelíd, csendes, dolgos, igazságos férfi volt.
Mária igyekezetével és József erős szelídségével együtt nevelték Jézust.
A stigmatinusok
A Mi Urunk, Jézus Krisztus
Szent Sebeiről Nevezett Kongregáció (Congregatio a Sacris Stigmatibus Domini
Nostri Iesus Christi), vagyis a stigmatinusok közösségét Szent Bertoni Gáspár
egyházmegyés pap alapította 1816-ban Veronában, lelkipásztori és nevelési
célokra. A Szent Sebekről elnevezett templomban gyűltek össze az első rendtagok,
innen ered a kongregáció neve. Jelenleg négyszázötven tagja van a közösségnek;
tizenöt országban vannak jelen. (Forrás: Magyar katolikus lexikon; Vatikáni
Rádió)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése