2017. november 7., kedd

Megjegyeztetett angyalok Könyörögjetek érettünk!



Megjegyeztetett angyalok
Könyörögjetek érettünk!


 
Meglepő, meghökkentő józansággal neveli, növeli a szenteket – azaz, a Krisztust követni szándékozókat – Pál apostol! Érdemes ebben, a ma idézett római idézetben elcsendesedni, elmélyülni. A második mondatra épül az első, melyben kifejezi azt, hogy bizony egyek úgy lehetünk Krisztusban, ha mindannyian a magunk képességei, karizmái szerint vagyunk Krisztus szeretetében egyek! (Csak ne higgyük, hogy Isten ilyen kevés karizmákkal képes bennünket megajándékozni! Sokkal nagyobb és talán azt is kijelenthetjük, hogy kimeríthetetlen a karizmák tárháza Istennél. Hiszen másokat hoz fel példaként Pál itt, és másokat az 1Kor 12-ben, megint másokat említ az Ef 4 –ben.) Ha ebben a szeretetben egyek, akkor az azt jelenti, hogy tiszteljük, elfogadjuk, használjuk, és értékén érvényesülni megengedjük mindegyikünk karizmáját, képességét. - Nem telepszünk rá a másikra, és nem nézzük le a másikat. - Azt a karizmát, ami nekünk is van, mit magunk is, önmagunkban felismerünk(!), megelégszünk vele(!), nem ágálunk ellene(!), élünk vele(!), használunk, örömünket leljük benne(!), hasznosítjuk Krisztus közössége javára(!) – de, mert a közösségünk igényli is! Egy testé így válhatunk Krisztusban! Ez a tudatos keresztény közösség ismertetője, hogy építkezik, és bele épülni kész, készséges, képes, és hajlandó, mi több bevonni képes is másokat, pontosan azért, amiért erő van Krisztusban!
Pál nem áll meg itt. Tovább lép, és azt is tudtunkra adja, azt is kibontja, hogy milyen emberi magatartás a feltétele annak, hogy ez megvalósulhasson közöttünk: „Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz” Mi az, ami a rossz, és mi az, ami a jó? Erre is feleletet ad: „ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók”. De miért? Nem egyszerűen önérvényesülésként, vagy a magunk hasznára, esetleg kényszerből, vagy függőségből, hanem: az Úrnak való szolgálatból kifolyólag tegyük a jót! („Aki az első akar lenni közöttetek, az legyen a szolgája mindenkinek” [Mk 10,44]) Majd folytatja: „legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, résztvevők a szentek bajaiban”. De arra is van mondanivalója Pálnak, hogy mire való mindez az emberi jó: hogy gyakoroljuk, „a vendégszeretetet”. Ahol a gyakorlás nem szimplán azzal egyenértékű, hogy megszokássá váljon, és természetünkké, hanem arra utaló megjegyzése ez Pálnak, hogy ha gyakoroljuk, és nem csak beszélünk róla, akkor az épülésünkre és a közösség épülésére szolgáló tett lesz! Gyakorlás, azaz: gyakorlattá legyen, vagyis mindenki ilyen viszonyban van a másikkal.
Mindez, a közösség belső életére vonatkozik! Amit, ha sikerül megélni, akkor ez sugározni képes kifelé is. Ez olyan közösségi erővé generálható, ami képessé tehet bennünket rá, hogy áldássá legyünk, még az üldözőink számára is! Képessé tesz mások örömében osztozni, a sírókkal együtt sírni. Ne többre akarjunk lenni a másiknál, és ne a magunk előnyeire fordítsuk energiáinkat, vagy a magunk frusztrációit akarjuk kielégíteni gyermekeinkben - ezért legyen meg nekik minden amit én nem kaphattam meg az élettől. Ami, végül is azt jelenti, amire Pál így utal: „ne legyetek bölcsek a magatok szemében”. Mert bölcselkedéseink okoznak sokszor kárt a közösségnek. Hiszen az nem más, mint önmagam felsőbbrendűségének teret követelek, ami a közösségi lét ellenére van!
Jézus Példabeszédének utolsó mondata mellbevágó: „mondom nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.” Igen, ez lesz a következménye annak, ha okoskodásaink, bölcselkedéseink, akarnokságunk, hatalmi harcaink szétzilálják Krisztus közösségét. Végül, egyikünk sem tapasztalhatja meg azt, amire vágyakozunk.
De miért? Mert, bár bennünk van a vágy, hogy asztalhoz kerüljünk, mégis, mikor meghívást kapunk, akkorra önmagam fontossága, fontoskodásai már méltatlanná tettek rá, hogy helyet kapjak ott. Már más fog ott ülni, ahol még az asztalon az én nevem szerepel, de már méltatlanná lettem a helyre!
Fogd le kezem Istenem, fogd be számat Te, uralkodjon el rajtam a Te bölcsességed, Te szabj gátat nekem, csak én ne akadályozzalak dicsőségedben, és országod terjedésében! Ámen
 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése