2017. november 9., csütörtök

Dicséretes angyalok Könyörögjetek érettünk



Dicséretes angyalok
Könyörögjetek érettünk


 
Elég három nap is, hogy Ember szentté legyen! Azaz: Krisztusivá! Eszembe jut Jézusnak a szava: „ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, ‘menj innen oda’, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.” [Mt 17,20] Ez az!
Vajon, hiába mondom, hogy Istenem, adj nekem ekkora hitet!? Élni akarok vele, és nem visszaélni. De, alkalmas vagyok rá, tartok ott a magam emberségének fejlődésében, hogy ha Isten teljesíti kérésemet, akkor tudjak mit kezdeni kegyelmi ajándékával? Képes lehessek élni akkora hittel, hogy semmi sem legyen lehetetlen a számomra – amivel Isten dicsőségét szolgálhatom?
Igen, ez az, azt hiszem, amiről elmélkedtem. Hogy emberként szabaddá válni, függetlenedni minden kötöttségtől, kötődéstől, kényszeredettségtől és függőségtől. Emberként szabadságomat, teljes földi valómat(!), alávethessem Isten akaratának, szándékának! Semmivé lenni, hogy Istennek mindene legyek! Erre talán csak Krisztus lehetett képes. Vajon, Szűz Mária, vagy Szent János apostol, esetleg Péter, mennyire lehetett erre képessé?
Pál apostolról nem is beszélve, akit jegyzeteiből ismerhetünk a legjobban – talán.
Ami embernek lehetetlen (Mk 10,27). E kérdést feltehetem Pio atya vonatkozásában is.
Lehetséges ebben a világban, ezzel a világgal együttműködésben, mégis szabaddá tenni teljes mivoltomat tőle? Olyan szabaddá tenni magam, hogy azzal egészen Isten szolgálatára lehessek? Képtelenségnek tűnik számomra! De részlegesen valószínűleg lehetséges, ahogy arra képessé lettek a szentek.
Ami emberileg képtelenség, arra is nyitottá lenni. És még tovább: megengedővé lenni rá, hogy velem is megtörténhet olyan, amire képes vagyok kimondani: ’velem aztán nem történhet meg’! Miért ne? Tudom én azt, hogy Istennek mi a terve, szándéka velem? Mire akar használni engem? Milyen módon válhatok a tervének eszközévé? Talán pont olyan dolgokra készül, velem kapcsolatban, amit legkevésbé kívánok magamnak, vagy szeretném, hogy megtörténjen velem. Képes vagyok még így is azt mondani, hogy legyen meg a Te akaratod, rajtam?
Nem tudom, hogy mi válhat üdvömre! Amiért annyira evilághoz kötődött vagyok, hogy fel sem érem Isten gondolati, lelki működését. „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok” (Iz 55,8) – mondja az Úr! Hiszem, hogy Istennek egy szempillantás is elég ahhoz, hogy bármit megváltoztasson. Bennem, és a világban is. Számára nincs felette álló erő, törvény, vagy bármi! Ugyanakkor, ez, Őt nem bírja rá, hogy ezzel a minden felett álló szeretetével – mert ez az(!) – olyanra ragadtassa el magát, ami bármiben, bárkinek is kárára lehet, vagy ártó legyen!
Ez az a hatalom, amit félhet az Ember! Csodálhat, és csodálattal ragaszkodhat Hozzá!
Hogy Istenem vagy, köszönöm Neked! Segíts, hogy mindig ragaszkodjam Hozzád, és Neked elégségessé lehessek! De azért, hogy Veled örökre közösségre juthassak! Ámen



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése