Évközi harmincegyedik hét szerdája
A
középkorban többször is előfordult, hogy egyes nagyvárosok katedrálisainak
építése háborúk, járványok vagy sok esetben a pénzhiány miatt abbamaradt. Általában
a tornyok szoktak lemaradni ezekről a templomokról. A csonkaság napjainkra az
épületek jellegzetes ismertetőjegyévé vált, de korábban bizonyára sok gúnyos
megjegyzést kaphattak az építtetők. Ezt olvassuk a mai evangéliumban: „Ez az
ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vélhetően ezt a jézusi
mondást is gyakran idézhették azoknak, akik nem tudták befejezni az építkezést,
mert például elfogyott az erre szánt pénz. Az ilyen épületek esetében a
lassacskán elmúló szégyenen kívül tulajdonképpen nincs különösebb jelentősége a
dolognak.
Lelki életünkben viszont komoly következményekkel járhat a befejezetlenség, a félkész állapotba való beletörődés, a félúton való megállás. Jézus az élet teljességére hív minket. Azt szeretné, ha nem nyugodnánk bele a félkész helyzetekbe, ha nem csak félig adnánk neki magunkat, hanem egész szívünkkel, életünk teljes felajánlásával követnénk őt. Vessünk számot önmagunkkal! Ne maradjunk félkész termékek! Ne hagyjuk abba a lelki építkezést, fejlődést! Törekedjünk a teljességre, az üdvösségre, amely az Istennel való élet teljessége.
© Horváth István Sándor
Lelki életünkben viszont komoly következményekkel járhat a befejezetlenség, a félkész állapotba való beletörődés, a félúton való megállás. Jézus az élet teljességére hív minket. Azt szeretné, ha nem nyugodnánk bele a félkész helyzetekbe, ha nem csak félig adnánk neki magunkat, hanem egész szívünkkel, életünk teljes felajánlásával követnénk őt. Vessünk számot önmagunkkal! Ne maradjunk félkész termékek! Ne hagyjuk abba a lelki építkezést, fejlődést! Törekedjünk a teljességre, az üdvösségre, amely az Istennel való élet teljessége.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése