Aki a jó szívvel végzett böjtöt megjutalmazod
Irgalmazz nekünk!
Nyelvünkben a „ház” és a „haza” szó
ugyanabból a tőből származik. Napjaink identitászavarral küszködő magyarjainak
és talajt vesztett keresztényeinek ezért is közvetít igen-igen aktuális
üzenetet Szent István ünnepén a mai Evangélium.
Fogalmazzunk katolikus módra, azaz
egyetemesen, senkit sem kirekesztve! Számunkra az a gesztus, amellyel Szent
István király halála előtt a koronát, újonnan létrejött királyságát
felajánlotta az Istenszülő Szűznek, azt fejezi ki, hogy családnak tekintette
népét, amelynek anyára van szüksége, s ezért azt a Szűzanya pártfogására bízta.
Ezzel a szó legmélyebb értelmében volt reálpolitikus (építve a magyarságnak a római
rítusú kereszténységre térését megelőző Mária-kultuszára is). Protestáns
testvéreink számára Szent István tette a mai Evangélium fényében azt üzeni,
hogy első királyunk maradandó közösséget akart létrehozni, és mint mélyen hívő
ember, felelős vezető nem politikai tényezőkben, földi szövetségeseiben bízott
elsősorban, hanem mert Istenre építeni, s élete végén bizalommal az isteni
gondviselésre hagyatkozni. Az ország felajánlásának gesztusa nem keresztény, de
egy Istenben hívő testvéreink számára is jelentéssel bír: nekik azt mondhatjuk,
hogy ezzel a cselekedettel az ország első embere kinyilvánította az égi
hatalomnak való alárendeltségét, s az egy Isten gondjára bízta országát és
népét. Nem hívő, de kereső, az igazságra nyitott honfitársainknak pedig elmondhatjuk,
hogy első királyunk volt olyan intelligens, hogy az ember végtelen felé
nyújtózó igazságkeresésére építette országát. Csak megrögzött ateista,
gyakorlati materializmusba süllyedt magyar testvéreinknek nem tudunk mit
mondani (egyébként a hazáról, hazaszeretetről sem nagyon); őértük hát még
buzgóbban kell imádkoznunk, és saját maguk elől is eltagadott
reménytelenségükre gyógyírül felajánlanunk azt a reménységet, amely kisarjad
ünneplő szívünkből.
Urunk, Jézus
Krisztus, aki Szent István királyunkban olyan vezetőt adtál nemzetünknek, aki
saját életét és a rá bízottakat egyaránt Hozzád kötötte, s országunkat építve
az Atya örök országának eljövetelén munkálkodott, az ő közbenjárására add meg
kegyelmesen, hogy mi is Rád mint sziklaalapra építsünk életet, családot,
közösséget, országot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése